„A vár a város magja” - Granasztói Györgyre, várostörténészre emlékezünk

„A vár a város magja” - Granasztói Györgyre, várostörténészre emlékezünk

„A városi levegő szabaddá tesz” – idézte sokszor a középkori szólást. A katedráról szinte sugárzott belőle az a fajta finom polgári intellektus, ami csak belülről fakadhat. Franciás műveltsége, szerteágazó tudása, szellemi öröksége szinte predesztinálta arra, hogy egy meglehetősen összetett tudományterületnek legyen a legjobb, legrangosabb hazai ismerője: a várostörténetnek. Granasztói György 2016. augusztus 9-én hunyt el.

Granasztói György magyar történész, akadémikus, egyetemi tanár, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja itt Budapesten látta meg a napvilágot 1938. március 28-án a Városligeti fasor 38. szám alatti villában élő polgári család gyermekeként. Édesapja, Granasztói Pál (1908–1985) író, Ybl-díjas építész és Rózsaffy Lucy (eredetileg Lucián Agáta - 1911- 2000) középiskolai tanár gyermekeként. Anyai nagyapja dr. Rózsaffy Dezső (1877-1937) festőművész, művészettörténész volt, az a fajta művész, aki nem csak festeni tudott, de tudományosan is felkészült volt a művészettörténet terén. Nem véletlen, hogy később. A nehéz természetű Hollósy Simon tanítványaként többek között Nagybányán tanult.  A neves „pictor doctust” számos festménye megtalálható a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében. Anyai nagymamája pedig Lempiczky Olga (1884-1846) festőművész voltak, aki egyébként unokatestvére volt Natalja Goncsarova (1881–1962), orosz festőművésznek. Granasztói György édesapja a városesztétikai, városrendezés egyik legnagyobb hazai kutatója, tudományos munkásságáért, a témában született könyveiért a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János-emlékérmmel tüntette ki.

Granasztói György a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE történelem–francia szakpáron diplomázott 1961-ben. 1968-tól az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa lett. Legfontosabb kutatási területe a középkori magyar városok, illetve a városi polgárság kialakulása volt. Az Annales francia történeti iskola első magyarországi „képviselőjeként” annak folyóiratában is publikált. 1980-ban A középkori magyar város címmel megjelent műve ma is megkerülhetetlen könyv a témában. 1989-ben megalapította az ELTE Atelier Francia-Magyar Posztgraduális Műhelyt.

A rendszerváltás után Antall József mellett közéleti szerepet is vállalt, először brüsszeli bilaterális, pontosabban NATO-akkreditált belgiumi és luxemburgi nagykövetként, majd a Batthyány Lajos Alapítvány elnökeként, illetve a Teleki László Alapítvány és a feltámasztott Corvin-lánc iroda élén dolgozott.

A születésének 85. évfordulója alkalmából Molnár Adrienne által készített portréfilm családtagjainak, barátainak, egykori kollegáinak elbeszéléséből mutatja be az egykori tudóst, diplomata-politikust, a magyar várostörténet ma is legnevesebb történészét. Nyugalmat árasztó bölcsessége és a magyar polgárság megerősítése iránti elkötelezettsége minden időben, ma is hiányzik ebből a dimenzióból.

(Főkép: MTI)

„Mágus. Nem bánta, ha így hívták…” - Gyurkovics Tiborra emlékezünk
„Mágus. Nem bánta, ha így hívták…” - Gyurkovics Tiborra emlékezünk

Az egykor a Várkerületben élő és alkotó Gyurkovics Tibor (1931–2008) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, nem mellesleg Budavár díszpolgára több mint másfél évtizede éppen ezen a napon hagyta itt a földi világot. Rá emlékezünk.

130 éve indult el minden idők legtöbb előfizetésével rendelkező magyar irodalmi hetilapja
130 éve indult el minden idők legtöbb előfizetésével rendelkező magyar irodalmi hetilapja

1894. december 17-én jelent meg először a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új idők, amely a legnagyobb szépirodalmi hetilappá vált. A lap szellemisége elsősorban a két világháború között uralkodó reformkonzervatív irodalmi törekvéseknek felelt meg, azonban a szerkesztőség ajtaja minden tehetség előtt nyitva állt Márai Sándortól Szabó Magdán át egészen Radnóti Miklósig.

80 éve indult el Budapestről a nemzeti kincseinkkel megrakott „Aranyvonat”
80 éve indult el Budapestről a nemzeti kincseinkkel megrakott „Aranyvonat”

A több mint hétmillió főt számláló sztálini Vörös Hadsereg 1944. végére nem csak a Szovjetunió területeit foglalta vissza, de megindult a vele hadban álló német szövetséges államok területeinek meghódítására, így többek között Magyarországra is. Ennek hatására 1944. decemberében megkezdődött az állami vagyon nyugatra szállítása, s mire a szovjet csapatok elérték a fővárost, hazánk nemzeti kincsei már egy felső-ausztriai falu kolostorának kriptájában lapultak.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.