„A történetíró, aki életével is történelmet írt…” - 100 éve született Szabad György
Szabad György (1924–2015), Széchenyi-díjas történészprofesszor, akadémikus és politikus, aki a rendszerváltás utáni első, szabadon megválasztott Országgyűlés elnöke is volt.
A visszafogott, józan, szélsőségektől mentes politikus aradi zsidó családba született éppen száz évvel ezelőtt, 1924. augusztus 4-én. A francia felmenőkkel is rendelkező politikus családja büszke volt rá, hogy dédnagyapja gyermekkorában Arany János térdén lovagolt.
Az apját ért súlyos, nem egyszer fizikai inzultusok miatt a család 1932-ben Kolozsvárról Budapestre költözött, Szabad György már itt fejezte be iskolai tanulmányait. 1942-ben érettségizett, továbbtanulási kérelmét a numerus claususra hivatkozva, zsidó származása miatt elutasították. Másfél évig kertésztanoncként dolgozott, Magyarország német megszállása után kényszermunkára, majd katonai munkaszolgálatra hívták be. Innen sikerült megszöknie, a vészkorszakot egy önfeláldozó családtag segítségével élte túl.
- írta róla a múlt kor történeti portál.
A háború után, a zsidó törvények eltörlése után felvették a Budapesti Tudományegyetemre, majd itt, az ekkor már Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) nevű intézményben szerzett tanári és levéltárosi diplomát, majd itt lett adjunktus is. Kutatási területe a XIX. századi polgári átalakulás volt. Az e kort meghatározó történelmi-politikai arcképcsarnokból elsősorban Kossuth Lajos szakértőjévé vált. Elsősorban Domanovszky Sándor, Hajnal István és Kosáry Domokos személye volt meghatározó fontosságú pályája során. Azonban a hosszú évtizedek alatt a történész nem mentesülhetett a korszak szocialista ideológiáját formáló befolyásos pártpolitikusok és egyben történészek ármánykodásától sem. 1953-ban esti hallgatóinak tartott egyetemi óráján Szabad György nem emlékezett meg Sztálin előző napi haláláról, emiatt egyik hallgatója feljelentette. Az 1956-os forradalom alatt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Forradalmi Bizottságának tagjává választották. Életpályája annak is tanúbizonysága, hogy nem kellett mindenképpen párttaggá válni.
1982-ben vette feleségül Suján Andreát, 1984-ben megszületett Júlia nevű gyermekük. 1987. szeptember 27-én, részt vett az első Lakiteleki találkozón, ahol fel is szólalt és beszédében – témájához és kutatási területéhez híven - a polgári átalakulás jelentőségét hangsúlyozta.
A Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagja lett. 1989-ben megválasztották a párt elnökségébe. 1990-ben az Országgyűlés elnökévé választották.
A történelem nem fog ennek az Országgyűlésnek nagyon rossz jegyet adni
- mondta egy alkalommal.
Az egyetemen szenvedélyes előadásai jelentős hatást gyakoroltak történészek nemzedékeire, de itt a Várban is, elsősorban a Történeti Intézet Úri utcai épületénél sokszor lehetett találkozni vele. A történészt 2000-ben az ország legmagasabb kitüntetésével, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki.
Életének 91. évében 2015. július 3-án halt meg. Az Országgyűlés 2019-ben átadott új Kossuth téri irodaháza az ő nevét viseli.
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
