A Tabán dzsámiból lett temploma

A Budai Várnegyed és a közvetlen szomszédságában található templomok közül már négyet is bemutattunk a Nagyonváron. Egy izgalmas tematikus séta keretében ismertettük meg olvasóinkkal a Mátyás-templom különleges titkait, újjászentelése 75. évfordulóján a Bécsi kapu téri evangélikus templomról írtunk cikket. Történeti áttekintést adva bemutattuk a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-Plébániatemplomot, ahol gróf Széchenyi István mellett Semmelweis Ignác (róla még lesz szó ebben a cikkben is!) is az esküvőjét tartotta, legutóbb pedig a Várhegy másik oldalára, a Vízivárosba kalauzoltuk el olvasóinkat, ahol a Budai Református Gyülekezet temploma áll 127 éve, a Szilágyi Dezső téren.

Ezúttal a Tabáni Alexandriai Szent Katalin templom történetével ismerkedhetnek meg.

A történelmi előzményekig nem kevesebb, mint 9 évszázadot kell visszamennünk, térben azonban csak néhány száz métert haladunk a jelenlegi templomtól. Mint azt a plébánia honlapján olvashatjuk,

a Gellérthegy lábánál a 12. század elején templomot építettek Boldogságos Szűz Mária tiszteletére, amely később a Szent Gellért nevet kapta, ugyanis a hagyomány szerint ezen a területen volt a vértanú püspök sírja. E templom feltételezett helye a mai Rudas Fürdő környékén volt.

Valószínűleg innen származik az a románkori timpanontöredék (timpanon: épületek oromzatán rendszerint a főbejárat fölött párkányokkal határolt, gyakran szobrokkal díszített háromszögletű, ritkán félkör alakú falrész), amely Tabáni Krisztus néven ismert, amit a jóval később épült Szent Katalinról elnevezett templom építésekor befalaztak a keleti falpillérébe.

A török időkben a Tabán területén élénk építkezés folyt, melynek köszönhetően nem csak fürdők épültek, hanem dzsámik is, amelyek közül a cikk szempontjából legfontosabb Szokollu Musztafa dzsámija, ugyanis ez az épület szolgált később az Alexandriai Szent Katalin templom alapjául. 1686-ban a törököket hosszú harcok után sikerül elűzni. Az ostrom alatt a Tabán szinte minden épülete elpusztult, de a dzsámi megmaradt.

1686-ban katolikus hívők vették birtokba, és kápolnává alakították. 1697-ben a ferencesek egy iskolát építettek mellette. 1702-ben plébániát alapítottak, a kápolna köré pedig temető került. A többszöri átalakítás után a templom komolyabb építési fázisa 1728-ban kezdődött meg. A munkálatokat Obergruber Keresztély kőművesmester irányította. Ekkor került az addig négyzetalaprajzú szentélyhez a templomhajó. Az építkezés túlnyomó része 1736-ban befejeződött.

Az építkezést és a főhomlokzat átalakítását Nöpauer Mátyás irányította, akinek nevéhez több budai templom átalakítása és építése is köthető. A dzsámiból átalakított szentélyrészt annak rohamosan romló állaga miatt 1765 lebontotta, amelynek a helyére egy újabb hajószakasz és az új szentély került. 1759-ben megépítette a plébánia lakot.

1803 és 1806 között új főoltár készült, a templom pedig kapuépítményt kapott, amely mellé a kőkereszt került. Knezevich Józef adományából 1808-ban a toronyba óra került, melyet Hibling József készített. Az 1810-es nagy tabáni tűzvész a templomot sem kímélte. Leégett a fedélszék és a toronysisak, és elpusztult a szentély és a hajó szinte teljes berendezése.

Az egykori díszes sisak helyére egyszerű gúla alakú tető került, és templomba is új oltárok készültek. Az 1849-es budai ostromkor a főoltár és a szentély freskója megsemmisült. A későbbi új freskót Wagner József festette, és elkészült Marastoni Jakab ma is látható két oltárképe is. 1850-ben helyezték el a neoreneszánsz stílusú szentélykorlátot. A templomot 1868-ban a ferencesek átadták, ettől kezdve világi papok teljesítenek szolgálatot.

1880-81-ben nagyobb restaurálást végeztek. A délnyugati oldalhoz plébániát és sekrestyét építettek, amit azonban 1896-ban a városrendezés munkái során lebontottak. Ezután épült meg a mai plébánia épület a keleti oldalon. A falban húzodó szószékfolyosó a sekrestye lebontásával eltűnt, a szentély 1910-ben neobarokk faburkolatot kapott. Az ablakokba színes üvegfestmények kerültek, és 1917-ben két harang került a toronyba. 1928-ban restaurálták a freskót, és a templomot ornamentális festéssel látták el. A kripta ekkor már használaton kívül és elhanyagolt állapotban volt.

A II. világháborúban az épület erősen megrongálódott, ettől kezdve hosszú időn át folyamatos helyreállítási munkálatok kezdődtek. A főhajó boltozatának megerősítésekor a vakolatot több helyen leverték, a szentélykupola freskóját pedig bevakolták és fehérre festették.

Az építkezések a 60-as évek végéig tartottak. A főhomlokzatot leegyszerűsítve állították helyre, a kapuépítményt elbontották. A szentélyt a II. vatikáni zsinat szellemében átalakították. 1977-ben a templomtér új kőburkolatot kapott. A 80-as években a műemléki szakhatóságot megkerülve több átalakítás is történt, sajnos nem a kellő körültekintéssel. A kriptát újra megnyitották.

2002-ben a külső homlokzatot restaurátori feltárást követően újrafestették. 2006-után elkészült az épület és építészettörténeti tudományos dokumentáció, a régészeti radarkutatás, a templom-altemplom-plébániaépület műszaki dokumentációja a tűz- villám- és érintésvédelemmel, a geodéziai fölmérés, a statikai szakvélemény, a műkincsleírás, az orgona állapotfelmérése – valamint az új közösségi plébániaépület és altemplomlejárat építési terve.

Végezetül pedig, hogy ne maradjon hiányérzet a cikk elején belengetett „róla még lesz szó” kitétel miatt: a Tabáni Alexandriai Szent Katalin templomban keresztelték meg Semmelweis Ignácot.

Nyitókép: nagyonvar.hu