A régit ápolni kell, az újnak pedig teret kell adni - interjú Reich Tamással, az Alpenrose tánccsoport alapítójával

A régit ápolni kell, az újnak pedig teret kell adni - interjú Reich Tamással, az Alpenrose tánccsoport alapítójával

Az új és a régi táncokra is nagy szükség van, leginkább a fiatalok miatt. A tiroli parasztos táncokkal el tudunk hozzájuk is jutni. Ha a helyi németség és svábság szeretné, hogy hagyományok sokáig fennmaradjanak, akkor a régit ápolni kell, az újnak pedig teret kell adni - mondta a Nagyon Várnak Reich Tamás táncos, koreográfus. Az Alpenrose Tanzgruppe alapítója több mint 40 éve foglalkozik nemzetiségi tánccal, Magyarországra pedig egy olyan dolgot hozott, ami korábban nem volt. A Savoyai teraszon megrendezett Salvator Budapest Sörfesztiválon is nagy sikert arattak.

Nagyon Vár: A Budai Várban a májusi Salvator Fesztiválon olyat láthatott a közönség, amit más német nemzetiségi hagyományokat itthon ápoló tánccsoporttól nem nagyon. Te álmodtad meg ezt az új irányvonalat. Honnan ez a mély elköteleződés?

Reich Tamás: 5 éve folyamatosan ott vagyunk kisebb sörfesztiváloktól kezdve a nagyobbakig rengeteg helyen. Mikor a Budai Várba a Salvator Fesztiválra hívtak meg minket, már akkor gondoltuk, hogy ez csak jól sikerülhet. Pontosan az kellett ide, amit mi képviselünk, és mindenki nagyon jól érezte magát. A Savoyai teraszon a személyzet is fantasztikus volt, nagyon odafigyeltek ránk. Bízom benne, hogy jövünk még ide. Én budakalászi német-sváb családból származom. Már gyerekkoromban megismerkedtem a német nemzetiségi tánccal, hiszen édesapámék sváb bálokat szerveztek. Jómagam 14 éves koromban már táncoltam ezeken. Volt egy saját zenekarom is, úgy hívták, hogy Edelweiss, azaz havasi gyopár. 15 éves koromban a Schieszl vendéglő előtt rendszeresen felléptünk. Pár évvel később Galambos Lajos Soroksári Sváb-Parti zenekarába kerültem be dobosként. Emellett 15 évesen a Budapest Táncegyüttesben is szerepeltem már. A kapcsolódásom mindig megvolt a német táncokhoz és igyekeztem is magamat ebbe az irányba terelni. Táncot oktattam Vecsésen, Budakalászon, majd a honvédségben is táncoltam.

N.V.: Majd ezt német nyelvterületen sikerült végül tökélyre fejleszteni.

R.T.: Olaszországban egy fesztiválon ismertem meg a volt feleségem, aki Németországból származott, és akkor úgy döntöttem, hogy kiköltözök hozzá. Rajta keresztül aztán Hessen tartományban szintén bekerültem egy tánccsoportba. Ez nem volt akkora kihívás, mint a magyarországi, így ott abba is hagytam a táncot, mikor hazajöttem, akkor folytattam csak Budakalászon. Ekkor hoztam létre az Alpenrose tánccsoportot, amivel nem az autentikus sváb vonalat választottam. A cél az volt, hogy legyünk egy kicsit mások, mint a többiek, hiszen Magyarországon szinte mindenki ugyanazt táncolta. Nálunk a lányok nem a klasszikus sváb ruhában vannak, hanem Dirndlben, a fiúk pedig tiroli mellényben, fekete nadrágban, fehér ingben. Tirolban ez egyébként teljesen hétköznapi viselet a mai napig.

Tiroli tánc a Budai Várban

N.V.: Hamar megérkezett ehhez a közönség is?

R.T.: A csoport hamar összeállt a régi ismeretségekből, vegyes csapat lett, de a többség budakalászi. Kitaláltam a koreográfiákat, aztán mindegyik tánchoz készítettünk egy videót is, amiknek nagyon komoly nézettsége lett. Éreztem, hogy amit csinálunk, az tényleg jó, majd jött a villányi fellépés, ahol 15 ezer ember tapsolt nekünk. Ez a 2019-es Villányi Sváb Zenei Hétvége hozta meg számunkra az első nagy sikert. Innentől kezdve a csoportom tagjai duplán akartak próbálni is.

N.V.: És ezt ráadásul egy nagy tiroli siker is követte.

R.T.: Tavaly júliusban Tirolban az Ursprung fesztiválnak volt a 30. évfordulója és oda egyetlen táncos fellépőként minket hívtak el. 8 ezer ember előtt léptünk fel Zillertalban, és idén is meg lettünk hívva. Egyszer csak németek, osztrákok, hollandok, belgák kezdték lájkolgatni az oldalunkat, de a világ minden végéből írogattak nekünk.

N.V.: Ahogy ezt a Budai Várban is láthattuk, ti inkább fülbemászó dallamokra táncoltok. Ez a népszerűség titka?

R.T.: Ez is, hiszen ezek a sörfesztiválokon nagyon nagy sikert szoktak aratni. Padokon, asztalokon szokták ropni ilyenkor. Több holland mondta már nekünk, hogy nem hiszik el, hogy mi magyarok vagyunk. De hogy megnyugtassam az autentikus sváb vonal rajongóit is: most készítünk egy polkát. Illetve a tánc már készen van, a videó is meglesz hamarosan. A budakalászi Kálvária-domb tetején forgatunk majd a naplementében.

N.V.: Mennyire teszi ki a sok fellépés a táncegyüttes tagjainak a mindennapjait?

R.T.: Épp a negyedik osztrák zenekar keresett meg minket, hogy szeretnének velünk közös videót forgatni. Én a Budakalászi Kós Károly Művelődési Ház programszervezőjeként dolgozok, de minden héten hétfőn próbálunk a csoporttal és előfordul, hogy nem tudunk annyi fellépést elvállalni, mint ahány felkérésünk van. Hobbi tánccsoport vagyunk, mindenkinek megvan emellett a maga dolga is. Nem is a pénzért csináljuk, örömünket leljük ebben. Koreográfusként nem is szeretném túlhajtani a többieket, hiszen nagyon sokáig szeretnénk még ezt csinálni. Az új és a régi táncokra is nagy szükség van, leginkább a fiatalok miatt. A tiroli parasztos táncokkal el tudunk hozzájuk is jutni. Ha a helyi németség és svábság szeretné, hogy a hagyományok sokáig fennmaradjanak, akkor a régit ápolni kell, az újnak pedig teret kell adni.

A költészet napján nem feledkezhetünk meg a magyar irodalom valaha élt legnagyobb mecénásáról sem!
A költészet napján nem feledkezhetünk meg a magyar irodalom valaha élt legnagyobb mecénásáról sem!

A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Lola, avagy a nő az író mellett és mögött
Lola, avagy a nő az író mellett és mögött

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.

„Semmiért egészen” - 125 éve született a modern magyar irodalom egyik óriása, Szabó Lőrinc
„Semmiért egészen” - 125 éve született a modern magyar irodalom egyik óriása, Szabó Lőrinc

Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.