A régi budai városháza története 1688-tól napjainkig
Letűnt történelmi korok emlékeit a látogatók számára is jól látható módon rejti magában a régi budai városháza. A Várban, a Szentháromság, a Tárnok és az Úri utca által határolt épület bő másfél századon át volt Buda városának, majd 70 éven át az I. kerület közigazgatási központja, napjainkban a Magyar Nemzeti Bank által működtetett Pallas Athéne Domus Meriti Alapítvány tulajdonában áll.
A Szentháromság téren állva tekintetünket könnyen magával ragadja a budavári Nagyboldogasszony-templom, közismert nevén Mátyás-templom, ahogyan a turisták egyik fő célpontjaként nem lehet nem észrevenni a Vár másik ikonikus helyszínét, a Halászbástyát sem. Ha az Úri utca irányába fordulunk, érthető módon a Ruszwurm lehet az, ahol megakad a szemünk, és elképzeljük, hogy kávézunk, sütizünk egyet a biedermeier hangulatot árasztó cukrászdában. Pedig, bár a külföldiek számára talán nem bír olyan jelentőséggel, mint nekünk, magyaroknak, azon belül is budapestieknek, érdemes megfigyelni, majd be is mennünk abba a gyönyörűen felújított épületbe, amelyet a Tárnok, a Szentháromság és az Úri utca fog közre: ez a régi budai városháza.
A töröktől való 1686-os visszafoglalása után Buda nagyrészt romokban hevert, a Nagyboldogasszony-templommal szemben lévő középkori lakóházak is elpusztultak. Mikor 1688-ban a város vezetése utasítást kapott a bécsi kamaraigazgatóságtól, hogy keressen megfelelő helyszínt egy új városháza létesítésére, választásuk azokra a telkekre estek, amelyek a mai Szentháromság és Tárnok utcák sarkán fekszenek. A középkorban ez a terület egyébként öt telekre oszlott, és mindegyiken állt egy-egy lakóház is – derül ki az épület történetét részletesen bemutató írásból, amely a pestbuda.hu-n jelent meg.
Az építkezés anyagiak hiányában késett, és csupán 1702-ben indult meg. A terveket Ceresola Venerio olasz, de a császári udvarban is tevékenykedő építész készítette, aki egyébként a budai városi tanács tagja is volt. Származása magyarázza a homlokzat olasz barokk stílusát, de a jellegzetes zárt erkély domborműveit is egy honfitársa, Francesco Giuseppe Barbieri szobrász mintázta meg. Az elkészült városházában az első ülést 1710. június 6-án tartották.
Az épületben 1714-ben egy kis kápolnát alakítottak ki Alamizsnás Szent János tiszteletére, amely fölé 1818-ban emelték azt a kis harang- és óratornyot, amely ma is látható.
A XVIII. század második felére a sokasodó feladatok miatt bővíteni kellett a városházát, amit emeletráépítéssel oldottak meg: az Úri utcára néző szárny ugyanis addig földszintes volt, csupán 1774-re került rá az emelet, melynek terveit Nepauer Mátyás készítette. Figyelt arra, hogy egységes kép alakuljon ki, ezért az ablakformák a meglévőket követték, valamint az új sarokra is hasonló zárt erkélyt helyezett, bár azt rokokó díszítéssel látta el. Az új emeletre vezető széles lépcsőház délről csatlakozott az U alaprajzú épület közepéhez, és rokokó díszítést kapott.
A végleges formáját elnyerő városháza egy évszázadig látta el eredeti célját, Buda, Óbuda és Pest 1873-as egyesítésekor ugyanis a Duna túlpartjára költözött a hivatal.
Az épületet ezután Budapest I. kerületének Elöljárósága használta, és az új funkció érdekében át is alakították. Ez az intézmény tulajdonképpen a mai önkormányzatnak feleltethető meg, habár a XIX. században még nem rendelkeztek széles jogkörrel, gyakorlatilag csak a Fővárosi Közgyűlés végrehajtóiként működtek. Az elöljáró munkáját a kerületi polgárok által választott esküdtek (képviselők) segítették – olvasható a PestBuda cikkében.
A régi városházát 1967 után a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete foglalta el, mely 1992-ig használta. Ezt követően a Collegium Budapest nevű felsőfokú oktatási intézmény vette birtokba, 2014-ben pedig a Magyar Nemzeti Bank által működtetett Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítványé lett (ma Pallas Athéne Domus Meriti Alapítvány), amely 2018-ra gondosan fel is újította.
Az épületben többek között az alapítvány által működtetett Bölcs Vár könyvesbolt működik, mégpedig nem éppen hétköznapi körülmények között: a felújítás során ugyanis törekedtek arra, hogy a letűnt korok emlékei láthatóak maradjanak, így a könyvesboltban járva évszázadokat mehetünk vissza a történelemben.
A 17. század végén ez a helyiség volt a városi tanács üléseinek helyszíne. A tanácstermet 1714-ben költöztették át az emeletre, az elkészült sarrokerkélyes helyiségbe, onnantól kezdve ez a szoba a városi bíróság ülései számára szolgált. (Fotó: nagyonvar.hu)
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
