A mai napon született a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István
Ezen a napon született gróf Széchenyi István, minden idők egyik legnagyobb magyar államférfija és leginnovatívabb magyar politikusa, nem mellesleg a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója, akinek nevéhez számtalan olyan kezdeményezés kapcsolódik, amely ma is jelentős mértékben meghatározza a Budai Vár, illetve egész Budapest látképét. A gróf történelmi jelentőségéről pedig szinte mindent elárul, hogy legkérlelhetetlenebb politikai ellenfele, maga Kossuth Lajos (1802-1894) nevezte elsőként őt „a legnagyobb magyarnak”.
Többek között a Pestet Budával elsőként összekötő állandó kőhidat is gróf Széchenyi István (1790-1860) álmodta meg és magát a Hídegyletet is ő alapította 1832. február 10-én. A munkálatok 1839-ben megkezdődtek az angol William Tierney Clark (1783-1852) tervei alapján, azonban a kivitelezés valódi - mai divatos kifejezéssel élve - operatív irányítója a skót származású Adam Clark (1811-1866) építésvezető volt.
A híd alapkövét 1842. augusztus 24-én Habsburg–Lotaringiai Károly főherceg (1833-1896), Teschen hercege rakta le. 1849-ben éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Széchenyi lánchidat.
Egyébként magának Széchényinek itt, a mai Lánchíd utca 8-10. szám alatt volt egy telke, erre egy kisebb palotát is építettek még 1815 körül. A „legnagyobb magyar” telkét megöröklő fiú, gróf Széchenyi Béla (1837-1918) koronaőr, Széchenyi Ödön bátyja emeltetett egy háromszintes, neoreneszánsz palotát 1883-ban, a kor legnagyobb építészmesterének, Ybl Miklósnak (1814-1891) a tervei szerint. Érdekes adalék, hogy a palotával szemben - a Lánchíd utca 19. alatt - a grófi család istállója állt. A II. világháború szovjet ostroma természetesen a palotát sem kímélte, de a bombatalálatok nem voltak annyira súlyosak, hogy bontásra ítéljék az épületet, végül 1945 májusában mégis felrobbantották.
A Széchenyi-család másik ágának nem messze innen, a Várnegyedben volt a palotája, amely ma is látható az Úri utca 8. szám alatt. Az eklektikus épület íves kapuja fölött ma is látható a család kilencgyöngyös grófi címere. A palota 1903-ban nyerte el mai alakját, amikor a korábbi neogótikus épületet Hauszmann Alajos (1847-1926) tervei alapján átépítették gróf Széchenyi Gyula (1829-1921), akkori külügyminiszter számára. Később itt élt gróf Széchenyi Zsigmond (1898-1967) magyar vadász, utazó, író is.
De gróf Széchenyi István (1791-1860) fogalmazta meg elsőként, 1842-ben a Budai Váralagút ötletét is, mint írta:
Két párt áll szemben egymással. Ebből következően az aláírások nem haladnak túlontúl gyorsan: Az egyik párt, élén néhány budaival, a dolog műszaki kivitelezését hazánkfia kezébe kívánná letenni, míg jómagam és a báró is nem kívánunk tudni kísérletező mesterekről, hanem az ügy Ön általi irányítását kívánjuk. A részvények ára 10 sterling font egyenkint, és úgy mondják, hogy igen hasznot hajtó vállalkozás lesz, nem tudom, mit gondoljak róla, de meglehet, néhányat tán Önnek is át kellene vennie.
Gróf Széchenyi István végül Adam Clarkot nevezte ki az Országos Közlekedési Bizottság tanácsosának 1847-ben. Végül 1853. február 10-én, egy csütörtöki napon kezdték el építeni a Budai Várhegy alatt Budai Váralagutat Clark Ádám tervei szerint. A Lánchíd így vált teljes értékűvé, így teremtett végül Pest és Buda között közvetlen kapcsolatot. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől.
A budai várhegy keresztülfuratik, éppen a Lánchíddal szemközt, ezentúl a Krisztina városba egyenes úton fogunk juthatni. A dolog több mint bizonyos, a terv kész, az egylet megalakult, a kivitel gyerekség.
- írta a munkálatok kapcsán Jókai Mór (1825-1904).
Kevesen tudják, de a Budavári Sikló ötlete is a Széchenyi-családhoz köthető. Igaz, nem István, hanem a „legnagyobb magyar” másik fia, Széchenyi Ödön (1839-1922) volt a kezdeményezője. De a későbbi pasa alapította a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletet is. A Budavári Siklót francia példa alapján álmodta meg, aki párizsi útja során találkozott az Eiffel-torony gőzhajtású felvonójával. Siklóvasútra azonban egyedül Lyonban láthatott példát, tehát az ötletet, hogy a Várhegy Dunára nyíló lejtőréje siklóvasút épüljön, feltehetően az akkor már működő lyoni Funiculaire de la rue Terme ihlette.
Az Országos Széchényi Könyvtár csak 1985-ben költözött be a palota krisztinavárosi szárnyába, a Szent György térre, de ne felejtsük el, hogy maga a közintézmény gróf Széchényi Ferenc (1754-1820) kezdeményezéseként, 1802. november 25-én, mintegy 15 000 példányszámú magánkönyvtárából alapíttatott.
Szóval, ha a gróf Széchenyi-családról van szó, akkor ezer szállla köthető a Várhoz, a Várnegyedhez, az I. kerülethez.
Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.
1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
