
A magyar tudományos földrajz megalapítója, Hunfalvy János
A ma 205 éve született Hunfalvy János itt élt a Várban a ma már róla elnevezett utcában egy pazar szecessziós villában. Születésének évfordulóján cikkünkben róla emlékezünk.
Az eredetileg Johann Hunsdorfer néven anyakönyvezett Hunfalvy János egy cipszer családban született. Középiskoláit Késmárkon, Miskolcon és Eperjesen, egyetemi tanulmányait Berlinben és Tübingenben végezte. 1945-től cikkeket írt a Pesti Hírlapba, majd 1846-ban a késmárki evangélikus líceum történelem szakos tanára lett.
A’ „földleírás elemei“ Hunfalvy Jánosúr által dolgoztattak ki , és második fűzet tartalmát képezendik.
- számol be a Hetilap, 1845. június 10-én megjelent lapszáma az első könyvecskéjéről.
A folyó év júl. 12-kén tartott iskolai nagygyűlésben e szerint az említett tanszékre nagy szótöbbséggel Hunfalvy Jánosurat, a' lelkes Pál öcsét, megválasztottuk.
- írta meg a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1946. augusztus 2-án bölcsészeti kinevezésüket. Hunfalvy János testvéröcse, Hunfalvy Pál, (1810-1891) jogász, etnológus, nyelvész, aki a magyar a finnugor nyelvrokonság egyik úttörő kutatója volt. Mindketten a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak.

A szabadságharc alatt vallott nézetei miatt állásából elbocsátották, majd később bebörtönözték. A fogságból kiszabadulva Pestre költözött, s mint nevelő és író kereste kenyerét, ő szerkesztette a Család Lapja című lapot; majd 1866-tól a királyi József műegyetem geológiai tanára lett; 1870-től pedig a Pesti Egyetemen alapított Földrajz-tanszékre nevezték ki rendes tanárnak.
Családjával a Hunfalvy utca-Ilona lépcső sarkánál található eklektikus stílusú Hunfalvy-villában élt. Később Csók István festőművész élt a villában, de a legenda szerint Szerb Antal: Utas és holdvilág című regénye is itt kezdődik, a titokzatos Ulpius-házban. Itt jegyezzük meg, hogy ellentétben számtalan leírással, sem nem a Kagyló utca-Hunfalvy utca sarkán, sem nem a Szabó Ilonka utca-Hunfalvy utca sarkán, hanem Hunfalvy utca és az Ilona lépcső sarkán található az épület.

Hunfalvy nem szobatudós volt, rengeteget utazott, többek között járt Európa számos országában, Itáliában, Angliában, Németalföldön, Franciaországban, Oroszországban. Számos könyve született ez idő alatt. Alapítóelnöke volt a Magyar Földrajzi Társaságnak és számos magyar, illetve külföldi tudós társaságnak. Keleti Károllyal (1833.1892), a Központi Statisztikai Hivatal alapítóigazgatójával közösen szerkesztették az MTA nemzetgazdasági és statisztikai közleményét. A Tátrában található a róla elnevezett Hunfalvy-hágó, a Hunfalvy-völgy, valamint a Tátra legmagasabban fekvő menedékháza is az ő nevét viseli.

1888-ban halt meg, a Németvölgyi temetőben helyezték végső nyugalomra. Végül hamvait a Kerepesi úti temetőbe helyezték át.

A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.

A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.

A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.