A Magyar Festészet Napja alkalmából: a Budavári Palota festményeken
Október 18-át, a festők védőszentjének, Szent Lukácsnak a névnapján, immáron több, mint húsz éve, 2002 óta A magyar festészet napjaként ünnepeljük.
Az alábbi cikkben pedig - a teljesség igénye nélkül, csupán példálózó jelleggel - szeretnénk bemutatni néhány fontosabb metszetet, illetve festményt az elmúlt évszázadokból, amelyen a Budavári Palota különböző korokban különböző ábrázolással látható. A Magyar Festészet Napja alkalmából pedig arra buzdítjuk a kedves olvasóinkat, hogy menjenek és nézzék meg a Magyar Nemzeti Galériában a kiállított magyar festményeket, az itt felsoroltak között is van jó néhány, ami az MNG falain eredetiben, teljes nagyságában látható.
Az egykor a Várkerületben élő és alkotó Gyurkovics Tibor (1931–2008) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, nem mellesleg Budavár díszpolgára több mint másfél évtizede éppen ezen a napon hagyta itt a földi világot. Rá emlékezünk.
1894. december 17-én jelent meg először a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új idők, amely a legnagyobb szépirodalmi hetilappá vált. A lap szellemisége elsősorban a két világháború között uralkodó reformkonzervatív irodalmi törekvéseknek felelt meg, azonban a szerkesztőség ajtaja minden tehetség előtt nyitva állt Márai Sándortól Szabó Magdán át egészen Radnóti Miklósig.
A több mint hétmillió főt számláló sztálini Vörös Hadsereg 1944. végére nem csak a Szovjetunió területeit foglalta vissza, de megindult a vele hadban álló német szövetséges államok területeinek meghódítására, így többek között Magyarországra is. Ennek hatására 1944. decemberében megkezdődött az állami vagyon nyugatra szállítása, s mire a szovjet csapatok elérték a fővárost, hazánk nemzeti kincsei már egy felső-ausztriai falu kolostorának kriptájában lapultak.