A Magyar Festészet Napja alkalmából: a Budavári Palota festményeken
Október 18-át, a festők védőszentjének, Szent Lukácsnak a névnapján, immáron több, mint húsz éve, 2002 óta A magyar festészet napjaként ünnepeljük.
Az alábbi cikkben pedig - a teljesség igénye nélkül, csupán példálózó jelleggel - szeretnénk bemutatni néhány fontosabb metszetet, illetve festményt az elmúlt évszázadokból, amelyen a Budavári Palota különböző korokban különböző ábrázolással látható. A Magyar Festészet Napja alkalmából pedig arra buzdítjuk a kedves olvasóinkat, hogy menjenek és nézzék meg a Magyar Nemzeti Galériában a kiállított magyar festményeket, az itt felsoroltak között is van jó néhány, ami az MNG falain eredetiben, teljes nagyságában látható.
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
