A likőrgyárosok, akik az Úri utcában laktak

A likőrgyárosok, akik az Úri utcában laktak

A történet szerint 1790-ben Bécsben II. József császár így kiáltott fel: „Dr. Zwack, das ist ein Unicum!” ... miután megkóstolta udvari orvosa, Dr. Zwack által előállított gyógyító elixírt. Nem csoda, hogy is nevezték el a mintegy negyven gyógynövényből álló titkos receptúra alapján készült gyomorkeserűt. De hogyan került a likőrgyáros család a budavári Úri utcába? Cikkünkből ez is kiderül.

Az alapító, Zwack József 1847-ben „eczet s szeszitalok gyártmányára és árusítására engedelmet adatni” kért, azonban csak négy évtizeddel később, 1883-ban vették lajstromba az Unicum néven forgalmazott keserű likőrt.

A ház (Fotó: NagyonVár)

Az Úri utca 45 alatti ház, egy nem hivalkodó egyemeletes késő barokk épület, az udvaron és a homlokzaton középkori falmaradványok láthatók, a homlokzaton az 1699 dátum. Thallóczy Lajos (1857-1916), történész, politikus, titkos tanácsos, a Magyar Történelmi Társulat egykori elnöke, a Bécsi Levéltár igazgatója is lakott itt 1879-1884 között. Thallóczy volt az, aki Thaly Kálmánnal együtt megszervezte 1906-ban II. Rákóczi Ferenc földi maradványainak hazahozatalát és újratemetését. Thalloczy - Ferenc József halálakor -, a magyar gyászküldöttséggel Bécsből hazafelé tartó vonat vasúti szerencsétlenségének egyik áldozata lett Herceghalomnál. A baleset a XX. századi történelem egyik legnagyobb vasúti szerencsétlensége volt, amely 72 áldozatot követelt.

A következő híres lakó Palkovics Ede (1858-1929), aki 1929-ben bekövetkezett haláláig élt a házban feleségével együtt. A híres magyar szakácsművész, szállodás és vendéglős volt, a magyar történelem egyik leghíresebb szállodájának, az Angol királynő Szállónak utolsó bérlője volt.

Az Úri utcai ház következő ura a likőrgyártulajdonos család harmadik generációját képviselte, Zwack János (1893-1958) személyében. A ház 1929 és 1948 között állt a család tulajdonában. Zwack János az Unicumot készítő Zwack-gyár társtulajdonosa és Wahl Vera (1901-1976) voltak. Zwack Péter szinte már ide született 1927. május 21-én. Érdekes adalék, hogy itt egyébként „szomszédjuk” volt a híres ékszerész família, a Cartier-család is. Ugyanis Almásy Jacqueline (1895-1952) az 1920-as évek elején Párizsban megismerkedett Louis J. Cartierrel (1875-1942), a híres francia ékszerésszel, akivel 1924-ben Budapesten össze is házasodtak és 1928-ban megvásárolták maguknak a budavári Tárnok utca 5. szám alatti Fáy-palotát. A Zwack-család részére Szepessy Sándor a Horthy-korszak egyik legnépszerűbb építésze alakította át a palotát.  

Zwack János és felesége (Fotó: Magyar Konyha Online)
Itt nevelkedett a kisgyermek Zwack Péter. Atyjáé, Zwack János likőrgyárosé volt ez a jókora ház, amely ma egyszerű barokk mintázatú homlokzattal néz a járókelőkre. A Szent Imre Ciszter Gimnázium első osztályába felvett tízéves fiúcska ímmel-ámmal biflázta a tankönyveket, jobban szeretett teniszezni. E sportágban azután az ifjúsági bajnoki címig vitte. Bennlakó házitanítót fogadtak mellé Tarján Jenő személyében, aki később jeles nyelvész lett, doktorrá avatásán Zwack Jánostól kölcsönzött frakkban jelent meg. Az 1944-es zsidóüldözés idején elvették a palotát a likőrgyárostól, a családnak bujkálnia kellett. Egy ideig a török követség honolt itt, míg Zwack Péter 1947 után külföldön próbált szerencsét. Amerikában a kezdet kezdetén néhány napra porszívóügynöknek állt, de a porszívó mindig épp akkor mondta be az unalmast, amikor be akarta mutatni egy-egy érdeklődő háziasszonynak. Zwack így visszatért a szesziparba, később az Unicum gyártásához is. 1988-ban, hazajövetele után, a régi palotába nem költözhetett be második feleségével és két gyermekével. Három házzal arrébb vásárolt lakást.

- írja az idén 87. életévét töltő Sárközi Mátyás, Kossuth-díjas magyar író a Vérbeli várbeliek című könyvében.  

Zwack Péter a ház udvarán a 30-as években (Fotó: Családi Lap)

A hetvenes években jártam Magyarországon. Az első utam ide vezetett a Soroksári útra. Az épület homlokzatán egy hatalmas vörös csillag. Szemben megálltam, próbáltam benézni az udvarba, ahol gyerek voltam. Még a Szent Imre herceg útra mentem el: oda jártam iskolába a ciszterekhez, és az Úri utcába, ott volt a házunk. Aztán másnap el is utaztam, annyira meg voltam rémülve attól a nagy vörös csillagtól. Utána 1987-ben jöttem vissza, 1989-ben alakítottuk meg a vegyes vállalatot.

- emlékezett vissza Zwack Péter a Beszélő című lapban közölt interjúban 1994-ben.

Zwack Péter tizenkét évvel ezelőtt éppen ezen a napon, augusztus 5-én halt meg. Egykori házukban napjainkban a zenetörténeti intézet, a Haydneum működik.

Napjainkban (Fotó: NagyonVár)

A krisztinavárosi festőművész, akit Picasso barbár zseninek nevezett
A krisztinavárosi festőművész, akit Picasso barbár zseninek nevezett

Ide a Déli pályaudvar melletti krisztinavárosi Pálya utcai házba született Novák Vilmos néven 1894-ben, éppen 130 évvel ezelőtt. A család később átköltözött a közeli Pauler utcába, majd az ifjú festő itt a Várdombon található Budai Főreálban, a későbbi Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1912 tavaszán. 1913-ban a lapok már Aba-Novák Vilmos néven említik, mint a Képzőművészeti Főiskola tehetséges növendékét egy kiállítás kapcsán.

1697-ben ezen a napon lett Savoyai hercegből „zentai győző”
1697-ben ezen a napon lett Savoyai hercegből „zentai győző”

A keresztény seregek élén harcoló Savoyai Jenő (1663-1736) herceg 1697. szeptember 11-én – immáron a Szent Szövetség keresztény hadainak fővezéreként - a Tiszán átkelő törököket úgy megverte Zentánál, hogy közel harmincezer török maradt a csatatéren. Noha Savoyait a budavári diadal miatt szoktuk méltatni, valójában ennek a győzelemnek állít emléket a Róna József (1861-1939) alkotása, a Savoyai-teraszon álló lovasszobor.

„És forró legyen, mint a babám szíve!” - Szindbád ízlésvilága
„És forró legyen, mint a babám szíve!” - Szindbád ízlésvilága

Noha a Krúdy-család legendáriuma szerint az itáliai származású Crudiak egyik őse a Róma és Nápoly közötti Campobasso nevű városkából települt át Budára Mátyás király udvarába, Beatrice királyné szakácsaként, azonban Krúdy nem volt- a szó gasztronómiai értelmében véve – ínyenc, az egyszerű, de ízletes ételeket szerette. És így Latinovits Zoltán születésnapján mi más juthatott eszünkbe, mint Szindbád, s az író által ezerszer megidézett Tabán, Vendelin pincér és a gőzölgő húsleves cérnatésztával, no meg az a legendás velős csont.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.