
A kultuszminiszter, aki a Sándor-palotában lakott
Ezen a napon született 1817-ben Trefort Ágoston, aki oktatáspolitikai reformjaival jelentősen hozzájárult a magyarországi közoktatás modernizálásához és szélesebb körű elérhetőségéhez. Miniszterségéhez kötődik számos egyetem, illetve múzeum megalapítása. Professzionalizálta a magyar felsőoktatás rendszerét, többek között a magyar tanárképzés rendszerét. Élete jelentős részét a Várnegyedben töltötte.
Trefort Ágoston gyökerei egy belga, pontosabban vallon eredetű belgiumi katolikus orvosdinasztiába vezetnek vissza. A felvidéki Eperjesen katonaorvosként letelepedett dédnagyapa egy felső-zempléni mezővárosban, Homonnán alapított birtokot. Trefort Ágoston édesapja is sebészként, ahogyan akkoriban mondták „seborvosként” dolgozott, azonban az 1831-es kolerajárvány mindkét szülőt elragadta az árván maradt fiútól. Ezután Csáky János (1784–1790) főispán, koronaőr, országbíró leánya, Csáky Petronella (1788–1861) csillagkeresztes grófnő nevelte és taníttatta a tehetséges ifjút, aki kora egyik legműveltebb polgárává vált.
Több tanulmányúton járt, többek között angol, francia, németalföldi, német, ausztriai, svájci, franciaországi, itáliai, görög, török, illetve oroszországi útjain ismerte meg a külföldi kultúrákat.
Áprilisban mint fogalmazó gyakornok léptem be a Magyar Királyi Kamarához, s Budán, a Sándor-féle házban vettem ki egy lakást, ami a Serényiéké alatt volt…
- írta 1837 évének leírásánál életrajzában. A Sándor-féle ház pedig nem mást takar, mint a mai Sándor-palotát. Gróf Serényi János (1776-1854) kamarás, bányatanácsos és neje báró Eötvös Aloisia (1791-1862), fiúk Serényi László (1815-1893) szintén jogot hallgatott a Pesti Egyetemen, Trefort Ágoston barátja.

A gazdaságtörténeti, illetve közgazdaságtani tudományos művei korát meghaladó innovációról tettek tanúbizonyságot, így 1841-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Trefort a kezdetektől aktívan politizált, s már a reformországgyűléseken is részt vett követként. A kor legnagyobb magyar elméivel - többek között Szalay Lászlóval, Csengery Antallal, Trefort, Lukács Mórral, Eötvös Józseffel, Madách Imrével - alapították meg az úgynevezett Centralista Kört, illetve Centralista Pártot. Politikai célként az anakronisztikus nemesi vármegyei rendszer helyett egy központosított, a modern állam eszményképét vizionáló európai alkotmányos monarchia megteremtését szorgalmazták elsősorban az általuk szerkesztett Pesti Hírlap hasábjain.
1847-ben vette feleségül barkóczi Rosty Albert táblabíró, Békés vármegyei földbirtokos leányát, Rosty Ilona Alojziát (1826-1870), akinek nővére Rosty Ágnes Katalin (1825-1913) pedig - Trefort legjobb barátjával - báró Eötvös Józseffel kötött házasságot.
A nyáron a Krisztinavárosban laktunk a Schreiber-féle házban Eötvösékkel egy fedél alatt. Felolvasásokat tartottunk, a Városmajorban sétáltunk, mivel Ilkának nem volt szabad messzire menni. Szép, kiegyensúlyozott idők voltak ezek. Írtam a Hírlap számára, s tanulmányokat folytattam az „Angol forradalom története” című munkámhoz. Ősz elején beköltöztünk a városba. Nagy fájdalomnak néztünk elébe: apósom már hosszabb ideje betegeskedett és november 4-én meghalt. Nem sokkal ezután azonban nagy öröm ért bennünket: december 29-én megszületett Ágnesünk…
- írta 1847. kapcsán memoárjában.
1848-ban még a vértelen átmenet után Trefort minisztérium államtitkáraként vállalt szerepet a modern parlamentáris rendszer megalkotásában egészen 1848 őszéig. 1848. szeptember 25-én azonban a bécsi udvar - magyar miniszteri ellenjegyzés nélkül - Magyarország katonai parancsnokává és nádorává nevezte ki Lamberg Ferencet (1791-1848). A diktátumalapú kinevezést a magyar országgyűlés érvénytelennek nyilvánította, s Kossuthék árulónak kiáltották ki Lamberget, aki szeptember 28-án érkezett Pestre hivatalának elfoglalására. A pesti nép azonban a Pestet Budával összekötő dunai hajóhídon felismerte a grófot, akit a feldühödött tömeg pillanatok alatt meglincselt és felkoncolt.
Kocsit fogadtam, elmentem a lakásomra, szintén utoljára, magamhoz vettem a pénzt és egy télikabátot, lekocsiztam a Vízivárosba Bucsánszkyhoz, Pepit már ott találtam, majd nehéz szívvel elhagytuk a várost. 31-én délben Bécsben voltunk. Itt, a „Stadt Frankfurt”-ban láttam utoljára Batthyány Lajost. A csomagjainkat vártuk, hogy továbbutazhassunk.
- írta a történések kapcsán.
Trefort és Eötvös családjaikkal Münchenbe távoztak és csak 1850-ben tértek vissza hazájukba.
Szeptemberben Pestre utaztam. Ilka nemsokára követett a gyerekekkel, s boldogok voltunk, hogy két évnyi számkivetés után újra itthon vagyunk a hazában. Azon, amit itt találtunk egyáltalán nem örülhettünk. Lakást béreltem a Zrínyi utcában a Karczag-féle házban, s miután a legszükségesebb dolgokkal, amik feltétlenül kellettek, berendezkedtünk, írtam egy brosúrát arról, miként is csatlakoztam a forradalomhoz, amit már ki is szedtek, de ami mégsem jelenhetett meg, s ami még most is csak kéziratban van meg. Már Münchenből is több cikket írtam Hajós napilapjába a márciusi diploma szellemében. November végén Eötvösék is megérkeztek, és a telet Velencén töltötték. Pesten egészen új közönséget találtam, a régiek szétszóródtak a világ négy égtája felé.
- írta visszaemlékezésében 1950. évhez kapcsolódóan.

A Zrínyi utca 4. ház Hild József tervei alapján épült, a megrendelő Karczag Benjámin, kereskedő volt, az épület később a Főkapitányság épületcsoportjához tartozott.

1861-től országgyűlési képviselőként a kiegyezéspárti Deák Ferenc törekvéseit erősítette. Barátja, Eötvös József, vagy ahogyan ő nevezte Pepi halála után ő vette át a kultuszminisztérium irányítását és folytatta elődje áldozatos misszióját, a modern oktatási rendszer fundamentumainak letételét.
Az Eötvös-féle népiskolai törvény infrastrukturális végrehajtása és fejlesztése határozta meg a miniszter mindennapjait. Megteremtette a tanító- és tanítónőképzést, amelyben fontos szerepet szánt a nőknek, mint írta:
A nép erkölcsi, egészségi s anyagi jólétére nézve a nők igen fontos tényezők
Az 1883-ban elfogadott középiskolai törvényben fektette le az akkor Magyarország versenyképességét biztosító középiskolai, illetve gimnáziumi rendszer alapjait. 1884-ben megválasztották az MTA elnökének.
Úgy néz ki, mintha viaszból lenne, élénk gesztusai rontják beszéde hatását, még a homlokráncai is folytonos mozgásban vannak, dialektusa németes, de nem kellemetlen, kontradikciói pongyolák, de mindig mond valamit, még akkor is, amikor semmit se mond. Annyira vitte a népszerűtlenségben, hogy emiatt kezd már némi tekintélyre szert tenni. Mert olyan népszerűtlennek lenni, mint ő, s mégis meg tudni maradni miniszternek, nem tréfadolog. Ezt nehezen csinálja még utána valaki.
- írta róla Mikszáth Kálmán.
1888. augusztus 22-én halt meg a magyar történelem egyik legnagyobb magyar kultúrpolitikusa. Minisztersége és a magyar kultúra fejlesztése iránti elkötelezettsége jelentősen hozzájárult a magyar oktatásügy és kulturális élet fejlődéséhez. Komoly érdemeket szerzett a magyar műemlékvédelemben, egyebek között a Zeneakadémia, az Iparművészeti Múzeum, a Rabbiképző Intézet felállításában.

A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.

1910. március 16-án született a hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok sportlegenda. Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a Krisztinavárosban élt, otthona itt volt az Attila úton. Cikkünkkel a halhatatlan sportolóra emlékezünk.

Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.