A Himnusz 200 élete – izgalmas rendezvény a magyar kultúra napján
A Várkert Irodalom Aposztróf sorozata különleges évfordulóval indítja az újesztendőt. A magyar kultúra napját ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban – éppen 200 éve – ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén. Két évszázad múltán pedig ma már minden idők egyik legfontosabb magyar verse Magyarország alaptörvénybe iktatott állami himnusza.
De vajon mennyire ismerjük a ma már kívülről fújt sorok történetét és eredeti tartalmát? Miben különbözik a Himnusz szövege Kölcsey más munkáitól? Milyen üzenete volt a versnek a maga korában és mit üzen nekünk ma? – olvashatók a nemzeti imádságunkkal kapcsolatos kérdések a Várkert Bazár honlapján.
Zenés irodalmi esten Juhász Anna irodalmár Becze Szilviával, a Bartók Rádió kiemelt szerkesztő-műsorvezetőjével beszélget a versről és a hozzá kapcsolódó zeneművek keletkezéséről, Erkel Ferencről, a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatról.
A Himnusznak azonban legalább kétszáz élete van. Ahány értelmezés, annyi fókusz. Az eset vendége lesz kivételes sportoló, aki a világ legjobbjának járó elismerésként hallgathatta a dobogó legfelső fokán, de kifaggatnak olyan színművészt is, akinek a szilveszteri előadás éjszakáján felzendülő Himnusz a munkájával is egybeforr.
Közreműködők:
Becze Szilvia, a Bartók Rádió kiemelt szerkesztő-műsorvezetője
Nagy Tímea, kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó
A Budapesti Filharmóniai Társaság zenészei
Szervét Tibor, színművész
Háziasszony, szerkesztő: Juhász Anna irodalmár
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
