A budavári forradalmár
Talán az egykori budavári arisztokrata miliő is indokolta, hogy a Várnegyed egyik vezető forradalmára az első felelős magyar kormányfőjének, az 1848-as forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökének, gróf Batthyány Lajosnak a legutolsó egyenes ági leszármazottja legyen. Egy, az utókor számára elsősorban édesapja festményeiről megmaradt, finom vonásokkal rendelkező budavári úriember történetét ismerhetik meg.
A Vaszary-tanítvány festőművész, gróf Batthyány Gyula (1887-1959) a Hunyadi János úti lakásában élt kisfiával, Bálinttal (1916) miután annak édesanyja, a művész felesége, Károlyi Zsuzsanna 1930-ban váratlanul és fiatalon meghalt. A közgazdász végzettségű ifjú a második világháborúban katonaként szolgált, majd szovjet fogságba esett, ahonnan végül csak a háború után három évvel, 1948-ban szabadult. A Rákosi-korszakban ellenséggé vált arisztokraták hatalom általi üldözése az első magyar kormány miniszterelnökének, gróf Batthyány Lajosnak (1807-1849) a leszármazottjait is elérte, a képzőművész édesapát nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélték egy koncepciós perben 1952-ben, a család vagyonát pedig nemes egyszerűséggel elkobozták. Nem csoda, hogy a rendszer ellenségeként megbélyegzett Batthyány Bálint a forradalom kitörésekor, annak budavári csoportjának egyik vezetőjévé vált. A szovjet csapatok a novemberben megindított támadásban hamar felmorzsolták a szinte spontán kialakult budavári ellenállást
Noha, jó néhány évig békén hagyták az ekkor már csak segédmunkából élő egykori forradalmárt, azonban egy 1959 októberi belügyminisztériumi határozat elrendelte az „ellenforradalom” még szabadlábon lévő bűnöseinek letartóztatását. A börtönbüntetése után vidékre, Polgárdiba száműzött festő, Batthyány Gyula halála után, a rendőrség letartóztatta a budavári forradalmárok egykori vezetőjét. Az ellene indított vizsgálat kiindulópontja az a belügyminisztériumi határozat volt, mely 1959 októberében elrendelte az '56-os „ellenforradalom” még szabadlábon lévő vétkeseinek megbüntetését.
Végül 1960. január 4-én tartóztatták le Batthyányt. A Budapesti Fővárosi Bíróság vérbírója, Tutsek Gusztát pedig gyorsított eljárásban 9 hónapos börtönbüntetéssel sújtotta „a Népköztársaság megdöntésére irányuló mozgalomban tevékeny részvétel által elkövetett bűntett” miatt kiszabott ítéletében.
1956. november 6-án a reggeli órákban a várgondnokság épületéből maga köré gyűjtött 15-20 fegyveres ellenforradalmárt és a Bécsi kapunál lévő barikádokhoz vitte őket. Itt mindenkinek kiadta az elhelyezkedés pontját és meghatározta mindenkinek a feladatát. Olyan utasítást adott, hogyha szovjet páncélosok jelennek meg a közelben, tüzet kell rájuk nyitni és fel kell hívni a figyelmet, ha erősítésre lesz szükség.
- fogalmazott a vádirat.
1962-ben történő szabadulása után ismét segédmunkásként helyezkedett el, decemberben azonban egy vasúti baleset miatt mindkét lábát elveszítette, melynek következtében – néhány nap szenvedés után – meghalt. Így távozott az élők közül a budavári forradalmár…
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
