A budai várpalota építész-krónikása, Lux Kálmán

Lux Kálmán 1880. február 14-én, Bálint-napon született a Zólyom vármegyei Bikáson. a Besztercebányai Evangélikus Algimnáziumban tanult, majd a Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Királyi József Műegyetem építészmérnöki karán folytatta tanulmányait Steindl Imre és Möller István tanítványaként.

Utóbbi ajánlására kerül be a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjai közé, ez derül ki az 1902-es évkönyvből:

Lux Kálmán építész, ajánlja Möller István.

‍

Részt vett az erdélyi Vajdahunyad vár, illetve a tordai fejedelmi palota rekonstrukciójában. Tudományos tevékenységének köszönhetően a Műegyetem középkori építészeti tanszékének magántanára és adjunktusa lett. 1905-ben pedig azt olvashatjuk az augusztus 17-én megjelent Hevesvármegyei Hírlap hasábjain, hogy:

Lux Kálmán okl. építész eljegyezte Wind István építész-mérnök leányát, Ilonkát.

Akit 1906. június 5-én feleségül is vett. Az elkövetkező években számtalan pályázatot, díjat nyert munkáival, műépítész karrierje gyakorlatilag szárnyalt. Erről tesz tanúbizonyságot az 1913. júliusában megjelent hír, miszerint:

Lux Kálmánnak, a Műemlékek országos bizottsága tagjának és ezen bizottságnál alkalmazott építésznek, az építészet terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

‍

A tanácsköztársaság alatt Lukács György népbiztos a Műemlék Bizottság vezető tisztviselőjének „az Orsz. Hivatal ügyvivő építészévé” nevezték ki, amiért később sokáig mellőzték.

A szovjet korszakra vonatkozó igazolások folytatásaként a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Tanácsa (…) Lux Kálmánténykedését rosszalja és tagsági jogait egy évre felfüggeszti

- írták meg az Építő Ipar - Építő Művészet, 1920. június 15-i számában.

Ekkor visszavonultan magánépítészként számos bérházat, középületet tervezett, illetve ekkoriban dolgozta ki a középkori Budavárra vonatkozó rekonstrukciós tervét is, amelyet a szerző 1920-ban, magánkiadásban kiadott könyv formájában is megjelentetett A budai várpalota Mátyás király korában címmel.

‍

Esemény a magyar könyvpiacon, a szakirodalomban, s a legkényesebb bibliophileknek egyaránt dr. LuxKálmánkönyve. Mennyi szeretet, rajongás, abszolút tudományos vértezet a tárgyával szemben, s emellett mennyi művészi készség reprodukcióiban, s lüktető hazafiság minden sorában! Nem tudjuk, hogy a tudóst vagy a művet értékeljük-e benne magasabban, de az tény, hogy a tudós , művészt egyaránt túlszárnyalta benne az igazi magyar lel" a magyar szív sugalma, ereje s áldozatkész fanatizmusa.

- írják a korabeli 1921-ben megjelent kritikában.

‍

Mátyás korából származik a Dózsa György téren ma is megtalálható oszlop is, amelyet 1926-ban állítottak emlékül az akkori ásatások egyik látványos régészeti leleteként. A korabeli sajtó így számolt be az 1925. decemberi régészeti felfedezésről:

Mátyás király palotájának pompás maradványaira bukkantak Budán. A Váralja utcai szenzációs leletek — Az Aula marmorea és a híres szökőkút részei — Vörös és fehér márványalkotások épületkövek gyanánt a falban — Mátyás Király Emlékmúzeum a királyi várpalotában. Engedélyt kérnek a kormányzótól, hogy ásatásokat végezhessenek a Várkertben. A Szarvas tér közelében levő Váralja utcában vízvezetéki munkálatok új csőhálózat elhelyezését tették szükségessé. Két-három méter mélységben váratlanul nagy akadályba ütközött a munkások csákánya. Nyolcvan centiméter átmérőjű, csiszolt és fényezett óriási gránitkőoszloptörzs került napvilágra, mire a további munkálatokat beszüntették mindaddig, míg dr. Lux Kálmán, Mátyás király Budavárának legalaposabb ismerője, Budapest régiségeinek leglelkesebb kutatója ki nem szállt a helyszínre. Dr. Lux helyszíni mérései nyomban megállapították, hogy az oszlop eredeti magassága igen tekintélyes volt. Szerinte kétségkívül töredéke a Bonfini által fellengős szavakkal megénekelt Aula marmoreanak, Mátyás király várkertje híres márványpalotájának, amelynek négy jellegzetes sarokoszlopa még a török időkből való budai városképeken is megvan: a Várhegynek nyugati lábánál, nem messze a mostani lelet helyétől, ahova a feltalált rész kétségkívül építőanyag gyanánt került a törökök várbástyát erősítő munkálatai alkalmával. Igen valószínűnek tartom, hogy e márványpalotának megalkotója Chimenti Camiccio volt. Róla jegyezte fel Vasari hogy Hollós Mátyás király szolgálatában épített számára palotákat, kerteket, kutakat, kerti mulatóházakat díszítményekkel vésésekkel, szobrászati erkélyekkel s hasonló dolgokkal, melyeket nagy szorgalommal végzett Baccio Cellini, aki munkatársa volt Budán. Az ásatás most már dr. Lux személyes felügyelete mellett folyt tovább. (…) Dr. Lux Kálmán jelentést terjesztett a kormányzóhoz, amelyben engedélyt kér az ásatások folytatására a Várkertben. A 35 méter mázsányi oszloptörzs kivételével a többi leletek immár a Székesfővárosi Múzeumban vannak. Dr Luxnak azonban az a terve, hogy a királyi vár egyik szép termébe összegyűjtse mindazon ma elszórtan levő kőemlékeket, amelyeknek Mátyás király palotájából való eredete kétségtelen. A felvetett eszmét oly szépnek tartom, hogy e téren továbbmegyek. Úgy vélem, hogy a nagy magyar renaissance királynak emlékét a királyi Várpalotában egy nagyszabású »Mátyás Király Emlékmúzeummal kellene megörökíteni. Benne összegyűjteni mindent, ami Hollós Mátyás királyra emlékeztet: összes birtokunkban levő Korvináit, képmásait, érmeit, fenkölt egyéniségét dicsőítő újabbkori szobrászati és festői alkotásokat, egyszóval mindent, ami az ő szelleme és nagy lelke ma is ható varázsának köszöni létét.

‍

Tudása, illetve tehetsége, valamint a kormányzónál tett személyes látogatása után csakhamar visszaemelte műépítészi rangjára, s az általa magas szinten művelt műemlékvédelmi területre, többek között neki köszönhetjük például a gellérthegyi sziklakápolna rekonstrukciós munkálatait, a Halászbástya alatt elhelyezkedő – kolozsvári mintára felállított - Szent György-szobor robusztus talapzatát, valamint a középkori királyi palota feltárásán, rekonstruálásán és helyreállításán is. Nem mellesleg az ő tervei szerint épült a lillafüredi palotaszálló 1925–1928 között. A Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem magántanáraként, illetve 1935-től a Műemlékek Országos Bizottságának műszaki főtanácsosaként dolgozott, s számtalan építészeti feltárásban és rekonstrukcióban vett részt országszerte, amelyek egy részéről könyvet is írt.

Fia, Lux Géza (1910-1945) 1933-tól szintén építészmérnökként tevékenykedett, s 1935-től a Műegyetem középkori építészeti tanszékének adjunktusaként – édesapjához hasonlóan -  a középkori magyar építészet kutatásával foglalkozott. 1945-ben légitámadás áldozataként halt meg.

1948-ban újra megnősült Horváth Katalint vette feleségül, akitől Ilona nevű kislánya született. A háború utáni rezsimben is ügyesen mozgó építészt

Elhunyt dr. Lux Kálmánaranyokleveles mérnök Dr. Lux Kálmán, műegyetemi rendkívüli tanár, azaranyokleveles mérnökök volt elnöke, a Tanácsköztársaság alatt az Országos Műemlék Hivatal igazgatója, az esztergomi, fehérvári és budai ásatások vezetője, európai hírű restaurátor elhunyt. Temetése szombat délután 2 órakor lesz a Rákoskeresztúri temetőben. (MTI)

- közölte halálhírét a Népszabadság, 1961. december 22-én.

‍