A bika a spanyol és a mediterrán kultúrában – új kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
Új kiállítás nyílik június 22-én a Cervantes Intézet támogatásával a Magyar Nemzeti Galériában. A Harc a fenevaddal – A bika a spanyol és a mediterrán kultúrában című kamaratárlat a bikaviadalok szereplőit, kulturális jelentőségét és a téma gyökereit tárja a látogatók elé a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeiből válogatott 12 műalkotás segítségével.
A kiállításon antik tárgyakat, festményeket, szobrokat, rajzokat és metszeteket láthat a közönség, köztük olyan kiváló alkotók műveit is, mint Giovanni Domenico Tiepolo, Francisco de Goya, Ignacio Zuloaga vagy Fernando Botero – derül ki a Magyar Nemzeti Galéria tájékoztatójából.
Az egyszerre rettegett és tisztelt, robosztus testfelépítésű impozáns állat, a bika már az ősidőktől fogva kultusz tárgyát képezte a nyugati civilizációban.
A Földközi-tenger térségében élő népek a bátorság, az erőszak, a férfiasság, a megtermékenyítő erő, a királyi hatalom megtestesítőjeként tekintettek rá, és kiemelt jelentősége volt mind a vallási életben, mind a rítusok áldozati állataként.
A bika alakjában megjelenő istenségek vagy a természetfeletti erővel felruházott állatok az antik mítoszok és mondák fontos szereplői. Az Europé elrablásának, a krétai bikának vagy a félig ember, félig bika Minótaurosznak a történetei gyakorta tűnnek fel rituális funkciót betöltő tárgyakon, illetve művészeti alkotásokon az antikvitástól a reneszánsz és a barokk művészeten át egészen napjainkig.
A brutalitásuk miatt minden korban vitatott bikaviadalok ma is élő hagyománya nemcsak Spanyolországhoz köthető: Franciaország déli részén, Portugáliában és Latin-Amerika több országában napjainkig jelen van, Olaszországban pedig csak a 20. század elején szűnt meg. Az önálló művészeti ágként, egyfajta látványos performanszként értékelt tradíció – az úgynevezett tauromaquia – mai formája a 18. században alakult ki, ekkor jelentek meg a ma is ismert, kör alaprajzú, zárt arénák, valamint a mesterséget önálló szakmaként űző torreádorok.
A nagy tömegeket vonzó bikaviadalok összetett koreográfiája, szimbólumrendszere, szereplőinek délceg, férfias kiállása, csillogó ruházata kiváló témát biztosított a művészek számára, akik metszetsorozatokon, festményeken örökítették meg őket.
A Spanyolországba látogató művészek, írók az egzotikus folklór részeként értékelték, és dolgozták fel műveikben az ember és ellenfele, a vad állat, a bika látványos küzdelmének legkülönfélébb mozzanatait. A téma festőiségének megjelenítése mellett egyes alkotók – mint például a modern művészet meghatározó géniusza, Francisco de Goya – társadalomkritikát és az emberi természetről alkotott véleményüket is kifejezésre juttatták a képeiken. Az ő nyomdokaikon haladva dolgozták fel a bikaviadalokat és szereplőiket alkotásaikon a 19., a 20. és a 21. század jelentős spanyol és nemzetközi művészei.
A kiállítás az 1800 utáni nemzetközi gyűjtemény I. emeleti kamaratermében látható. A tárlatot háromnyelvű (magyar-angol-spanyol) nyelvű katalógus kíséri.
A kiállítás kurátora: Lantos Adriána művészettörténész
Az illusztrációként felhasznált nyitókép forrása: Freepik
A Sher-Gil család a vízivárosi Szilágyi Dezső téren élt egy gyönyörű, Kopeczek György (1877-1927) építész által tervezett és 1912-ben átadott szecessziós házban, éppen abban, amelyikben a húszas években Bartók Béla is lakott. Amrita Sher-Gil (1913-1941) és már itt született, pont szemben a Szilágyi Dezső téri református templom templommal. Az anyai ágon magyar festőművész képeiért ma már dollármilliókat fizetnek és egyszerű rajzai is közel százezer dollárt kóstálnak.
Illyés Gyula a háború első néhány évében még itt élt a Várban, az Alagút utca és a Logodi utca sarkán álló ház legfelső emeletén második feleségével, Kozmutza Flórával. Az ostromot persze ők is légópincében vészelték át, de ekkor is születtek versek, ekkor is a nyelv, a szavak, az irodalom segített sokaknak, hogy emberek maradjanak a legnagyobb veszedelmek között.
Pontosan 80 éve, 1945. január 27-én verték agyon Szerb Antal szinte végkimerülésig legyengült testét nyilas keretlegények. Halálának évfordulóján szeretnénk bemutatni, hogy Ulpius Éva alakját Szerb Antal egy a valóságban is létező hölgyről; múzsájáról, egykori szerelméről mintázta. Még akkor is, ha ez későbbi feleségének nagyon fájhatott. Az író testét ugyan megtörhették névtelen gyilkosok, de Szerb Antal szelleme és emléke örökké él.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
