
A 10 évvel ezelőtt eltávozó színészóriásra, Bárdy Györgyre emlékezünk
Felejthetetlen orgánuma, erős maszkulin kisugárzása, sármja miatt bolondultak érte a nők. Már tizenévesként eldöntötte, hogy színész lesz. Várkonyi Zoltán 16 évesen fedezte fel egy darabban diákszínészként, s noha Bárdy a háborúban vadászpilótaként többször megsebesült, a legendás rendező nem mondott le arról, hogy színésznek szerződtesse. A Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész éppen 10 évvel ezelőtt, 2013. május 27-én távozott az élők sorából. Rá emlékezünk!
Kispesten született 1921. május 26-án nem igazán tehetős család gyermekeként. Már nagyon korán eldöntötte, hogy színész lesz. A Don-kanyarban harcoló Bárdy saját elmondása szerint legalább háromszor jött vissza a halálból, visszatérése filmszerű volt: színészi talentuma szinte egyből Várkonyi Zoltán kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, filmrendező és színházigazgató kötelékébe repítette. Várkonyi a Pasaréti úti - korábban Jávor Pál tulajdonában álló - villájába is befogadta az ifjú tehetséget, akinek éppen nem volt fedél a feje fölött.
Nem mindenki nézte jó szemmel sikereit a hölgyeknél, ezért irigyei 1959-ben a „szocialista erkölcs” megsértése, állítólagos orgiák miatt három évre eltávolították állásából, ez idő alatt erdészként dolgozott Gödöllőn. Állítólag egy a pártban komoly befolyással bíró kommunista fiatal lányával volt szeretői kapcsolata, de szóltak pletykák arról, hogy a hölgy szerelmi társaságát megosztotta egy másik színésszel is. Színházi körökben ismert volt legendásan pocsék, tűz és víz kapcsolata és szembenállása Latinovits Zoltánnal. A két színészzseni habitusa tökéletesen eltért egymásétól, míg Latinovits a magányos, meg nem értett, sokszor rosszkedvű géniusz életét élte, addig Bárdy imádta habzsolni az életet, igazi jókedvű, társasági ember volt. Míg Latinovits önpusztító életet élt, addig Bárdy józan életű emberként szinte soha nem ivott, egyetlen káros szenvedélye a szivar, később a pipa volt. Bárdy egyébként napi rendszerességgel teniszezett, ez volt a legnagyobb szenvedélye. A közönség számtalan színházi- és filmszerepben láthatta. Noha az Egri csillagok egykori Jumurdzsákja, sosem lakott a Várnegyedben, mégis számos szerepe köti a Budai Várhoz. Az alábbi fotón például 1965. június 25-én, Sándor Pál filmjének, a Három történet a romantikáról című kisfilm forgatásán láthatjuk a színészt, ahogyan éppen egy Mercedes 190 SL roadster cabrióban ül a budavári Mátyás-templom mellett.

Emlékét örökre őrizzük!

A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.

A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.

A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.