
A 10 évvel ezelőtt eltávozó színészóriásra, Bárdy Györgyre emlékezünk
Felejthetetlen orgánuma, erős maszkulin kisugárzása, sármja miatt bolondultak érte a nők. Már tizenévesként eldöntötte, hogy színész lesz. Várkonyi Zoltán 16 évesen fedezte fel egy darabban diákszínészként, s noha Bárdy a háborúban vadászpilótaként többször megsebesült, a legendás rendező nem mondott le arról, hogy színésznek szerződtesse. A Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész éppen 10 évvel ezelőtt, 2013. május 27-én távozott az élők sorából. Rá emlékezünk!
Kispesten született 1921. május 26-án nem igazán tehetős család gyermekeként. Már nagyon korán eldöntötte, hogy színész lesz. A Don-kanyarban harcoló Bárdy saját elmondása szerint legalább háromszor jött vissza a halálból, visszatérése filmszerű volt: színészi talentuma szinte egyből Várkonyi Zoltán kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, filmrendező és színházigazgató kötelékébe repítette. Várkonyi a Pasaréti úti - korábban Jávor Pál tulajdonában álló - villájába is befogadta az ifjú tehetséget, akinek éppen nem volt fedél a feje fölött.
Nem mindenki nézte jó szemmel sikereit a hölgyeknél, ezért irigyei 1959-ben a „szocialista erkölcs” megsértése, állítólagos orgiák miatt három évre eltávolították állásából, ez idő alatt erdészként dolgozott Gödöllőn. Állítólag egy a pártban komoly befolyással bíró kommunista fiatal lányával volt szeretői kapcsolata, de szóltak pletykák arról, hogy a hölgy szerelmi társaságát megosztotta egy másik színésszel is. Színházi körökben ismert volt legendásan pocsék, tűz és víz kapcsolata és szembenállása Latinovits Zoltánnal. A két színészzseni habitusa tökéletesen eltért egymásétól, míg Latinovits a magányos, meg nem értett, sokszor rosszkedvű géniusz életét élte, addig Bárdy imádta habzsolni az életet, igazi jókedvű, társasági ember volt. Míg Latinovits önpusztító életet élt, addig Bárdy józan életű emberként szinte soha nem ivott, egyetlen káros szenvedélye a szivar, később a pipa volt. Bárdy egyébként napi rendszerességgel teniszezett, ez volt a legnagyobb szenvedélye. A közönség számtalan színházi- és filmszerepben láthatta. Noha az Egri csillagok egykori Jumurdzsákja, sosem lakott a Várnegyedben, mégis számos szerepe köti a Budai Várhoz. Az alábbi fotón például 1965. június 25-én, Sándor Pál filmjének, a Három történet a romantikáról című kisfilm forgatásán láthatjuk a színészt, ahogyan éppen egy Mercedes 190 SL roadster cabrióban ül a budavári Mátyás-templom mellett.

Emlékét örökre őrizzük!

A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.

Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.