940 éve ezen a napon avatták szentté Imre herceget
Az első magyar király fiát VII. Gergely pápa (1073-1085) avatta szentté 1083. november 4-én Székesfehérváron. Ugyancsak ebben az évben avatták szentté apját, Szent Istvánt (1000-1038), illetve a mártírhalált halt Gellért püspököt (980-1046), valamint a két zoborhegyi remetét, Zoerard-Andrást és Benedeket.
Szent Imre herceg (1007-1031) I. István király (1000-1038) és Gizella királyné (984–1065) fiaként született. A trónörököst a bihari Igfon-erdőben vadászat közben egy vadkan sebezte halálra, s 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe. A tragikus sorsú Imrét az akkor még csak épülő fehérvári bazilikában temették el. Személyében egy nagy reményű magyar trónörökös távozott az élők sorából, amely hatalmas veszteség volt nem csak a család, de az egész Magyar Királyság számára. A megtört király számára pedig ez azt jelentette, hogy nem egyenesági leszármazott követi a trónon, hiszen Imre herceg halálával megszakadt az öröklési lánc. Így kerültek a trónra a király halála után annak unokaöccsei, Orseolo Péter, illetve Aba Sámuel, majd a megvakíttatott Vazul (990-1037) fiai, Béla és András. Imre herceg nevét elsősorban Szent István intelmei kapcsán ismerjük, hiszen az uralkodó számára írt királytükör egy szépirodalmi műfaj, tehát Szent István fiához címzett műve valójában az első magyar szépirodalmi műnek tekinthető.
A szentté avatás azonban akkor sem volt egyszerű dolog, csoda kellett hozzá. Valami transzcendensnek kellett kapcsolódnia a kiszemelthez. Imre herceghez egy Konrád nevű német lovag legendája kötődött, akire a pápa pecséttel ellátott páncélbéklyót rakatott bűnei miatt. A legenda szerint a pápa nem tudta feloldozni bűnei alól, azt a bűnlajstrom miatt csak egy szent tehette meg. Konrád ezért kereste a szentek kegyeit és álmában meg is jelent neki a magyar király, Szent István, aki azonban a pápához hasonlóan szintén tehetetlenül azt tanácsolta neki, hogy menjen el Imre herceg sírjához, aki Isten előtt kedvesebb, mint ő. A lovag elment a fehérvári templomba, ahol az imádságok hatására páncélbéklyó egyszeriben széttört és lehullott a testéről. A történet szerint I. László király (1077-1095) értesült az esetről, s mivel megtörtént a várva várt csoda, zsinatot hívott össze, ahol a csoda után szentté avatták Imre herceget.
Az Intelmeknek állít emléket a Szent István-terem előterében megtekinthető Havadtőy Sámuel (1952-) által jegyzett kiállítás is, amely államalapító királyunk fiához, Imre herceghez írt intelmeit jeleníti meg a kortárs művészet segítségével ragaszkodva a tradíciókhoz, mégis a legmodernebb eszközökkel.
Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz.
- szól az egyik intelem.
Mi magyarok pedig igazán büszkék lehetünk arra, hogy már 940 éve annak, hogy szentté avatták első királyunk gyermekét. Ha pedig szeretnénk emléke előtt adózni, akkor menjünk el a Szent István-teremben ezen a szép novemberi hétvégén és nézzük meg a csodás terem mellett az előtérben található kiállítást. Cikkünk főképén Imre herceg Szent István-teremben található ábrázolását láthatják.
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
