
80 éve indult el Budapestről a nemzeti kincseinkkel megrakott „Aranyvonat”
A több mint hétmillió főt számláló sztálini Vörös Hadsereg 1944. végére nem csak a Szovjetunió területeit foglalta vissza, de megindult a vele hadban álló német szövetséges államok területeinek meghódítására, így többek között Magyarországra is. Ennek hatására 1944. decemberében megkezdődött az állami vagyon nyugatra szállítása, s mire a szovjet csapatok elérték a fővárost, hazánk nemzeti kincsei már egy felső-ausztriai falu kolostorának kriptájában lapultak.
Nem csupán Magyar Nemzeti Banknak a pengő aranyfedezeteként szolgáló közel 30 tonnás aranytartalékait, illetve a jegybank devizatartalékait menekítették külföldre, hanem az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia közgyűjteményének egy jelentős részét is, többek között egy felbecsülhetetlen összegű állami bélyeggyűjteményt, illetve Mátyás király Corvináit.
A náci vezetők - többek között Adolf Eichmann (1906-1962) - is sürgették, hogy Magyarország teljes aranykészletét Harmadik Birodalom területére kell szállítani, de valójában az akkori magyar vezetés is a szovjetek előli nyugatra menekítést tartotta helyénvalónak. Persze a bölcsebbek próbálták hátráltatni az indulást, bízva abban, hogy egy már meggyengült, esetleg összeomlott birodalomba érkezik majd a szállítmány, így az vissza is fog jutni a háború utáni Magyarországra. Fontos, hogy ez az „aranynvonat” nem összekeverendő a magyar zsidóság elrabolt és einstandolt értékeit Magyarországról kimenekíteni akaró vonattal. Az MNB nemzeti kincsekkel megrakott szerelvényei, az „Aranyvonat” 1944. december 15-én indultak el Budapestről Veszprémbe, ahonnan előbb Sopronba, majd sokáig Fertőboz állomására érkeztek. A határon áthaladva a Salzburg mellett fekvő felső-ausztriai kisvárosba, Spital am Pyhrn-be érkeztek, ahol végül a helyi kolostor kriptájába szállították a magyar nemzeti kincseket. A vonatokon utazott még a jegybank kétszáz fős tisztviselő gárdája és azok családtagjai, mindösszesen közel hétszáz ember.
A magyarországi kommunista hatalomátvételt sürgető, Rákosi Mátyás és a sztálini Szovjetunió szócsöveként funkcionáló propagandalap, a Szabad Nép 1945. november 14-én megjelent cikkében felháborodva írt arról a „nyilasvilágról”, hogy:
A Nemzeti Bankban visszahelyezik állásukba a rablókat, akik Hitler és Szálasi megbízásából elrabolták a Nemzeti Bank aranyát
1944. december 24-én a Magyar Nemzeti Bank tisztviselőinek egy része a bankarany-, valuta- és devizakészletével együtt Veszprémbe szökött. Ez év januárjában onnan is tovább mentek. Bíztak a német csodafegyverekben, örömmel mentek Németországba és a veszprémi pályaudvaron többszáz tisztviselő és tisztviselőcsaládtag tolongott az ausztriai Spittalba induló vonat körül, egymással vetélkedve, ki érkezik hamarabb a Magyarország elrabolt vagyonával Hitlerhez. Néhányan, torzsai Biber Gyula és Knirsch Gusztáv vezetésével Sopronban maradtak, „a bank magyarországi ügyeinek intézésére”. A többiek, háromszázötvenöten, 50 csendőr kíséretével a bankaranykészletével együtt Spital am Pyhrnbe tették át székhelyüket. (…) A spittaliak bűnösök. Nem az altisztek és sofőrök, akiket sok esetben valóban kényszerítettek a menekülésre, de a tisztviselők, a felügyelők és igazgatók, akik annak idején lelkesen segédkeztek a háború előkészítésében, akik készségesen pénzelték a nyilas és fasiszta hazaárulókat, akiket teljesen átitatott a reakció. A Nemzeti Bankbaba a jelek szerint szívesen leigazolnák őket. De nem kell hozzá különösebb jóstehetség, megmondhatjuk: a magyar demokrácia nem fogja ezt tűrni.
A háború után megválasztott kisgazda miniszterelnök, Nagy Ferenc (1903-1979) washingtoni tárgyalásán az amerikaiak végül garantálták az „Aranyvonat” rakományának visszaszolgáltatását hazánk számára.

Ennek megfelelően a Kirchdorfi járásban fekvő településről - annak az amerikai hadsereg által történő 1945. májusi felszabadítása után - a kincseket a németországi Frankfurt városába szállították, ahonnan 1946. augusztus 6-án érkeztek vissza az értékek a magyar fővárosba. Ezen az aranytartalék képezte az alapját a háború után bevezetett, új magyar fizetőeszközként létrehozott forintnak. Az aranytartalék mellett a múzeumi anyag jelentős része is visszakerült végül Magyarországra.
(A főképen Szőke Gábor Miklós szobrászművész "Aranyvonat" ihlette, Pénzmúzeumban található alkotása látható.)

A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.

1910. március 16-án született a hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok sportlegenda. Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a Krisztinavárosban élt, otthona itt volt az Attila úton. Cikkünkkel a halhatatlan sportolóra emlékezünk.

Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.