75 éve szentelték újjá a Vár II. világháborúban lebombázott evangélikus templomát
75 évvel ezelőtt, 1948. március 21-én, virágvasárnap szentelték újjá a Bécsi kapu téri evangélikus templomot. A dátumból kitalálható, hogy mindezt az tette szükségessé, hogy a II. világháborúban, Budapest ostroma idején olyan súlyosan megrongálódott a templom, ami egy időre lehetetlenné tette, hogy ott alkalmakat tartsanak.
Éppen 50 éves volt a Budavári Evangélikus Egyházközség temploma, amikor az ostromban földig omlott a hozzá tartozó iskola és a parókia. Lelkészek, vallástanárok és az egyházfi a családjával a belövések áldozatai lettek – olvasható a gyülekezet honlapján található leírásból, amelyből az is kiderül, hogy a templomot eltaláló bomba éppen az oltártér előtt robbant. Ennek következtében semmivé lett az oltár, beszakadt az apszis (félkör alakú, félkupolával fedett tér – a szerk.) mennyezete, az oldalkarzatok leszakadtak a szószékkel együtt, a padok szétroncsolódtak.
Az oltárkép és az orgona megsemmisült. A torony falazata és tetőzete is semmivé lett, csak a toronykereszt fénylett a csúcson szinte sértetlenül.
A világháború befejeztével az épületet próbálták a lehető legrövidebb időn belül helyreállítani, aminek első lépéseként szobák egybenyitásával kialakították a jelenlegi kápolna helyét, ami a templom Táncsics utca felőli részében található a mai napig. A teljes felújítás Friedrich Lóránt és ifj. Bretz Gyula tervei alapján zajlott.
A bombázásban súlyosan megsérült, korábban két-két lány és fiú osztállyal működő, négyosztályos iskola épületét azonban nem hozták helyre.
Mivel pedig az akkori hatalom az egyházi iskolákat államosította, a budavári evangélikusok esetében gyakorlatilag csak romok kerültek állami tulajdonba.
A törmeléket eltakarították, az egykori intézmény épületének nyomát ma abban fedezhetjük fel, hogy a Fortuna utca és a Bécsi kapu tér találkozásánál szokatlanul széles a járda, mintegy megmutatva az utókornak az egykori iskola helyét.
Az 1948. március 21-én megtartott újjászentelésen az az Ordass Lajos püspök hirdette az igét, akit, miután kiállt az egyházi iskolák államosítása ellen, 1948 szeptemberében koholt vádak alapján letartóztattak, és egy koncepciós per keretében két év fegyházra és további öt évi hivatalvesztésre ítélték.
Nyitókép: Fortepan / Military Museum of Southern New England
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
A most 80 éve meggyilkolt, tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a halálának 80. évfordulójára írt cikkünkben közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon (ma Tóth Árpád sétányon) készült.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
