290 éve született a Várszínház tervezője, az egyik legnagyobb magyar polihisztor
1787. október 17-én nyitotta meg kapuit az ország első kőszínháza, a budai Várszínház. Az egykori barokk stílusú ferences, majd karmelita templomot és kolostort II. József (1780-1790) magyar király bizonyos szerzetesrendeket feloszlató uralkodói rendelete után Kempelen Farkas (1734-1804) udvari tanácsos építtette át későbarokk, illetve copfstílusban.
A XVIII. századi Európa egyik legnagyobb géniusza 1734. január 23-án született Wolfgangus Franciscus de Paula néven egy katolikus, pozsonyi nemesi családban. Különleges tehetsége már idejekorán megmutatkozott, iskoláit Pozsonyban, Győrben, Bécsben és Rómában végezte. És a filozófia mellett jogot, matematikát, fizikát és művészeteket is szívesen tanult. Kempelenre nem csak sakkozó automatája, beszélőgépe, vakoknak készített írógépe vagy különleges rézmetszetei okán, de a budai Várszínház miatt is emlékezhetünk.
A Budai Várnegyedben, illetve Palotanegyedben található épület címe nem véletlenül Színház utca…
Ezen a helyen már IV. Béla (1235-1270) uralkodása alatt ferences templom állt. A hódoltság idején pedig a mindenkori budai pasa dzsámijává alakították át a templomot, ami azonban Budavár 1686. évi visszavételekor – a lőportorony felrobbantásával – szinte teljesen elpusztult. A ferencesektől megszerzett épületet a karmeliták 1725-ben ugyan újjáépítették, de a szerzetesrend - II. József 1782. január 12-én kiadott szekularizációs rendelete értelmében - 1784-es feloszlatása után a templom és kolostor épületegyüttesét Kempelen Farkas tervei alapján kőszínházzá alakították át.
A II. József felkérésére tervező udvari tanácsos alig egy év alatt elkészült az átépítéssel, amely a kor teátrumi viszonyaihoz képest kvázi monumentálisnak volt tekinthető: a 47 méter hosszú és 17 méter széles belső térben a 19 méter mély színpad a főoltár helyére került. Az 1200 fő befogadására alkalmas nézőtér három emeletéből az alsó kettőn 33, egyenként kétszemélyes páholyt alakítottak ki,
Az új épületben 1787. október 16-án nyílt meg a A Karmelhegyi barát (Der Mönch von Berge Carmel) című darab bemutatásával az első állandó magyar színház, ahol először – a budai német anyanyelvű polgárok igényeinek megfelelően – még német nyelven játszották a színdarabokat.
Szinte pont három évre rá ugyanehhez az épülethez fűződött a magyar színjátszás legjelentősebb eseménye: 1790. október 25-én Kelemen László Magyar Játszó Társasága, vagyis színtársulata itt tartotta az első magyar nyelvű színielőadást Simái Kristóf: Igazházi című színdarab fordítása volt. Ezt hívták később a kritikusok a
A magyar Thalia első lépésének
1800-ban itt adott hangversenyt Ludwig van Beethoven (1770-1827). 1870-től a Nemzeti Színház kamaraszínháza, később magánszínházak működtek az épületben. A második világháborúban súlyosan sérüléseket szenvedett.
Az épületben a Nemzeti Színház későbbi alapító tagjai játszották a főszerepeket, többek között Déryné, Egressy Gábor, Laborfalvy Róza, Lendvay Márton. 1835-benitt adták elő először Katona Jószef Bánk bánját. 1870-ben Buda városa határozattal tiltotta be a német nyelvű előadásokat, ettől kezdve csak magyar társulatok léptek a Várszínházban. 1924-ben a karzat leszakadt, az épületet pedig bezárták, raktárként használták.
Kempelen némileg kegyvesztetté vált jakobinus kapcsolatai miatt, s minden zsenialitása ellenére végül mellőzöttségben, s szegényen halt meg.
Szóval, így kötődött a nagy magyar polihisztor a Budai Várhoz.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
