290 éve született a Várszínház tervezője, az egyik legnagyobb magyar polihisztor
1787. október 17-én nyitotta meg kapuit az ország első kőszínháza, a budai Várszínház. Az egykori barokk stílusú ferences, majd karmelita templomot és kolostort II. József (1780-1790) magyar király bizonyos szerzetesrendeket feloszlató uralkodói rendelete után Kempelen Farkas (1734-1804) udvari tanácsos építtette át későbarokk, illetve copfstílusban.
A XVIII. századi Európa egyik legnagyobb géniusza 1734. január 23-án született Wolfgangus Franciscus de Paula néven egy katolikus, pozsonyi nemesi családban. Különleges tehetsége már idejekorán megmutatkozott, iskoláit Pozsonyban, Győrben, Bécsben és Rómában végezte. És a filozófia mellett jogot, matematikát, fizikát és művészeteket is szívesen tanult. Kempelenre nem csak sakkozó automatája, beszélőgépe, vakoknak készített írógépe vagy különleges rézmetszetei okán, de a budai Várszínház miatt is emlékezhetünk.
A Budai Várnegyedben, illetve Palotanegyedben található épület címe nem véletlenül Színház utca…
Ezen a helyen már IV. Béla (1235-1270) uralkodása alatt ferences templom állt. A hódoltság idején pedig a mindenkori budai pasa dzsámijává alakították át a templomot, ami azonban Budavár 1686. évi visszavételekor – a lőportorony felrobbantásával – szinte teljesen elpusztult. A ferencesektől megszerzett épületet a karmeliták 1725-ben ugyan újjáépítették, de a szerzetesrend - II. József 1782. január 12-én kiadott szekularizációs rendelete értelmében - 1784-es feloszlatása után a templom és kolostor épületegyüttesét Kempelen Farkas tervei alapján kőszínházzá alakították át.
A II. József felkérésére tervező udvari tanácsos alig egy év alatt elkészült az átépítéssel, amely a kor teátrumi viszonyaihoz képest kvázi monumentálisnak volt tekinthető: a 47 méter hosszú és 17 méter széles belső térben a 19 méter mély színpad a főoltár helyére került. Az 1200 fő befogadására alkalmas nézőtér három emeletéből az alsó kettőn 33, egyenként kétszemélyes páholyt alakítottak ki,
Az új épületben 1787. október 16-án nyílt meg a A Karmelhegyi barát (Der Mönch von Berge Carmel) című darab bemutatásával az első állandó magyar színház, ahol először – a budai német anyanyelvű polgárok igényeinek megfelelően – még német nyelven játszották a színdarabokat.
Szinte pont három évre rá ugyanehhez az épülethez fűződött a magyar színjátszás legjelentősebb eseménye: 1790. október 25-én Kelemen László Magyar Játszó Társasága, vagyis színtársulata itt tartotta az első magyar nyelvű színielőadást Simái Kristóf: Igazházi című színdarab fordítása volt. Ezt hívták később a kritikusok a
A magyar Thalia első lépésének
1800-ban itt adott hangversenyt Ludwig van Beethoven (1770-1827). 1870-től a Nemzeti Színház kamaraszínháza, később magánszínházak működtek az épületben. A második világháborúban súlyosan sérüléseket szenvedett.
Az épületben a Nemzeti Színház későbbi alapító tagjai játszották a főszerepeket, többek között Déryné, Egressy Gábor, Laborfalvy Róza, Lendvay Márton. 1835-benitt adták elő először Katona Jószef Bánk bánját. 1870-ben Buda városa határozattal tiltotta be a német nyelvű előadásokat, ettől kezdve csak magyar társulatok léptek a Várszínházban. 1924-ben a karzat leszakadt, az épületet pedig bezárták, raktárként használták.
Kempelen némileg kegyvesztetté vált jakobinus kapcsolatai miatt, s minden zsenialitása ellenére végül mellőzöttségben, s szegényen halt meg.
Szóval, így kötődött a nagy magyar polihisztor a Budai Várhoz.
Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.
1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
