1956 hőseinek mementói a Várkerületben
Budapest-szerte számtalan emlékmű emlékeztet bennünket,fővárosiakat a magyar történelem egyik legdicsőbb pillanatára, amikor apáink szembe mertek szállni a sokszoros túlerőben lévő elnyomó megszállóval, a XX. század egyik legsötétebb birodalmával, a Szovjetunióval. A Várkerületben is van néhány 1956-os emlékhely, ezeket mutatjuk most be.
A Melocco Miklós (1935-) szobrászművész által készített Hullócsillag című szoborról esett már szó egy korábbi cikkünkben, amelynek avatására 2007. március 21-én került sor. Nem véletlenül ekkor leplezték le a Várkerület legmegindítóbb '56-hoz kapcsolódó emlékművét, amely a Hunyadi-szobortól lefelé, a Szabó Ilonka utcára ereszkedő lépcső alsó támfalában található és Mansfeld Péternek (1941-1959) állít emléket.
A nap ugyanis az éppen 18 évessé vált fiú kivégzésének emléknapja is, Mansfeld Pétert 1959. március 21-e reggelén, egészen pontosan 9 óra 22 perckor küldték bitófára. Szíve 9 óra 35 perckor
megszűnt dobogni. Felmerülő orvosi költség, 100 Ft.
- írták a lelketlen gyilkosok a jegyzőkönyvbe.
Szintén Melocco Miklós nevéhez köthető Elek apó kútja, amelynek monolit fundamentumát Kányádi Sándor (1929-2018) Kossuth-díjas magyar költő kezdeményezésére egy az erdélyi Hargitáról idehozott sziklakő adja. Kevesen tudják, de a szomszédban lakó költő kezdeményezte a park melletti Mesemúzeum létrehozását is.
.jpeg)
Melocco kőbe vésett dór oszlopa mellett Gergely István (1939-2008) kolozsvári szobrászművész bronzba öntötte Benedek Elek (1859-1929) arcképét, alatta pedig egy mesebeli gyíkot láthatunk, amelynek szájából nyáron víz csordogál, ezzel igazolva az emlékmű kút jellegét.
Nem is gondolná a gyanútlan járókelő, hogy ez a kút ennél többről szól, mint a „a nagy mesemondó” előtti tisztelgésről… Csak a sziklakő oldalában látható felírat teszi egyértelművé, hogy ez egy 1956 áldozatainak emléket állító szobor, mégpedig a szabadságharc gyermekáldozatainak.
A harmadik ’56-os emlékmű, az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Tabáni Emlékművének megtekintéséhez el kell indulnunk a Tabán lankás dombjai felé a Naphegy irányába. Az itt található szobor a főváros legmonumentálisabb 56-os emlékművei között van. A Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész, Ócsai Károly (1938-2011) által készített 16.5 méteres obeliszk a Tabán délnyugati lejtőjén, a Kereszt utca tetején emelkedik a magasba, csúcsán a szabadságot szimbolizáló stilizált madár. A süttői mészkőből készült oszlop egyik oldalán szabadságharcosokat ábrázoló dombormű, hátulján pedig emléktáblák helyezkednek el. Maga a művész is részt vett a forradalmi harcokban a Corvin-köziek és körtériek oldalán.
.jpeg)
1996-ban – egyszerre két nagyméretű munkámat is avatták: március 15-én a nagytétényi ’48-as honvéd-, október 23-án pedig a tabáni ’56-os emlékművet. Utóbbit sajnos csak részben, mert a szerves részét képező dombormű csak évekkel később került rá – a körülötte kialakult botrány miatt –, s példája lett a korszerűség és közízlés között húzódó szakadéknak, amelyet a rendszerváltás csak tovább mélyített.
- nyilatkozta egy alkalommal maga a művész.
A monumentális műalkotás, ahogyan az olvasható a szobor Naphegy felőli oldalán elsősorban
külországban élő 1956-os magyarok önzetlen adományából
készült.
Szóval, ezen a szép őszi napon érdemes elsétálni valamelyik szoborhoz és tiszteletünket tenni a szabadságharc hősei előtt. A holnapra vonatkozóan pedig Vörös Attila versét idézzük:
De torkolattűz lobbant, s vége minden vágynak,/ gyertyák égtek érte, a csöpp kis életért,/ halottak napján most kétszeres a bánat,/ elhunyt szeretteink, s a hősi holtakért./ Tizenöt éves volt, még élhetett volna,/ emlékét gyalázzák mosolygó gyilkosok,/ de nekünk, felnőtteknek Te lettél a példa,/ s véred váltja meg a szabad holnapot.
Éppen ma 200 éve született Jókai Mór, a magyar romantikus irodalom írófejedelme. Az író születésének bicentenáriumának alkalmából rendhagyó Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Jókai regényeiben számtalanszor szerepel helyszínként a Vár. Az író azonban nem csak a Budai Várhoz, hanem a budai hegyvidékhez is ezer szállal kötődött, hiszen egészen a második világháborúban történő lerombolásáig itt állt kora egyik fontos irodalmi zarándokhelye, a Jókai-villa. A kerek évforduló kapcsán szervezett irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Karakas Pasa tornyában tartják, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint más rendezvényeken.
1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel Deák Ferenc javaslatára magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük, s amely a modern magyar állam fundamentumaként szolgált.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ekkor sem volt meleg februárban, de két év múlva, 1940-ben éppen ezen a napon, február 16-án Miskolc Görömbölytapolca városrészében -35 fokot mutattak a hőmérők. Az említett gyűjteményből idézzük most Márai három különleges, február kapcsán megfogalmazott lakonikus írását, amelyek elvezetnek bennünket az irodalom hőmérsékletéhez, egy könnycsepp nagyságú tócsához és a jégeprekhez is – természetesen az egyik utolsó magyar "polgár" mindig különleges és élvezetes egyedi stílusában.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
