1956 hőseinek mementói a Várkerületben
Budapest-szerte számtalan emlékmű emlékeztet bennünket,fővárosiakat a magyar történelem egyik legdicsőbb pillanatára, amikor apáink szembe mertek szállni a sokszoros túlerőben lévő elnyomó megszállóval, a XX. század egyik legsötétebb birodalmával, a Szovjetunióval. A Várkerületben is van néhány 1956-os emlékhely, ezeket mutatjuk most be.
A Melocco Miklós (1935-) szobrászművész által készített Hullócsillag című szoborról esett már szó egy korábbi cikkünkben, amelynek avatására 2007. március 21-én került sor. Nem véletlenül ekkor leplezték le a Várkerület legmegindítóbb '56-hoz kapcsolódó emlékművét, amely a Hunyadi-szobortól lefelé, a Szabó Ilonka utcára ereszkedő lépcső alsó támfalában található és Mansfeld Péternek (1941-1959) állít emléket.
A nap ugyanis az éppen 18 évessé vált fiú kivégzésének emléknapja is, Mansfeld Pétert 1959. március 21-e reggelén, egészen pontosan 9 óra 22 perckor küldték bitófára. Szíve 9 óra 35 perckor
megszűnt dobogni. Felmerülő orvosi költség, 100 Ft.
- írták a lelketlen gyilkosok a jegyzőkönyvbe.
Szintén Melocco Miklós nevéhez köthető Elek apó kútja, amelynek monolit fundamentumát Kányádi Sándor (1929-2018) Kossuth-díjas magyar költő kezdeményezésére egy az erdélyi Hargitáról idehozott sziklakő adja. Kevesen tudják, de a szomszédban lakó költő kezdeményezte a park melletti Mesemúzeum létrehozását is.
.jpeg)
Melocco kőbe vésett dór oszlopa mellett Gergely István (1939-2008) kolozsvári szobrászművész bronzba öntötte Benedek Elek (1859-1929) arcképét, alatta pedig egy mesebeli gyíkot láthatunk, amelynek szájából nyáron víz csordogál, ezzel igazolva az emlékmű kút jellegét.
Nem is gondolná a gyanútlan járókelő, hogy ez a kút ennél többről szól, mint a „a nagy mesemondó” előtti tisztelgésről… Csak a sziklakő oldalában látható felírat teszi egyértelművé, hogy ez egy 1956 áldozatainak emléket állító szobor, mégpedig a szabadságharc gyermekáldozatainak.
A harmadik ’56-os emlékmű, az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Tabáni Emlékművének megtekintéséhez el kell indulnunk a Tabán lankás dombjai felé a Naphegy irányába. Az itt található szobor a főváros legmonumentálisabb 56-os emlékművei között van. A Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész, Ócsai Károly (1938-2011) által készített 16.5 méteres obeliszk a Tabán délnyugati lejtőjén, a Kereszt utca tetején emelkedik a magasba, csúcsán a szabadságot szimbolizáló stilizált madár. A süttői mészkőből készült oszlop egyik oldalán szabadságharcosokat ábrázoló dombormű, hátulján pedig emléktáblák helyezkednek el. Maga a művész is részt vett a forradalmi harcokban a Corvin-köziek és körtériek oldalán.
.jpeg)
1996-ban – egyszerre két nagyméretű munkámat is avatták: március 15-én a nagytétényi ’48-as honvéd-, október 23-án pedig a tabáni ’56-os emlékművet. Utóbbit sajnos csak részben, mert a szerves részét képező dombormű csak évekkel később került rá – a körülötte kialakult botrány miatt –, s példája lett a korszerűség és közízlés között húzódó szakadéknak, amelyet a rendszerváltás csak tovább mélyített.
- nyilatkozta egy alkalommal maga a művész.
A monumentális műalkotás, ahogyan az olvasható a szobor Naphegy felőli oldalán elsősorban
külországban élő 1956-os magyarok önzetlen adományából
készült.
Szóval, ezen a szép őszi napon érdemes elsétálni valamelyik szoborhoz és tiszteletünket tenni a szabadságharc hősei előtt. A holnapra vonatkozóan pedig Vörös Attila versét idézzük:
De torkolattűz lobbant, s vége minden vágynak,/ gyertyák égtek érte, a csöpp kis életért,/ halottak napján most kétszeres a bánat,/ elhunyt szeretteink, s a hősi holtakért./ Tizenöt éves volt, még élhetett volna,/ emlékét gyalázzák mosolygó gyilkosok,/ de nekünk, felnőtteknek Te lettél a példa,/ s véred váltja meg a szabad holnapot.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
