
1956-ban ezen a napon pusztított tűz a Magyar Országos Levéltárban
A Moszkva által 1956. november 4-én megindított Forgószél elnevezésű katonai hadművelet egyik következménye a szabadságharc kíméletlen vérbe fojtása mellett, Budapest épületeinek és értékeinek szándékos megtorló pusztítása, illetve tragikus méretű és mértékű pusztulása volt. Ennek egyik eredményeként érte bombatalálat a Magyar Országos Levéltár Bécsikapu téren található épületét is. Erre emlékezünk.
1956. október 23-át követően, a harci cselekmények során erősen megrongálódott a Magyar Országos Levéltárépülete is, és nagy kár érte az épületben őrzött iratanyagot. November 2- án délután 14 tájban lövedékek becsapódása nyomán tűzütött ki a levéltárnyugati raktárszárnyának negyedik emeletén. A tűzvész csakhamar átterjedt a harmadik, majd a második emeletre is. A rendkívüli körülmények miatt nem lehetett idejében megfékezni a viharos szél által is szított tüzet, bár az a néhány dolgozó, aki állandóan bent lakik az Országos Levéltárban, szinte emberfölötti erőfeszítéssel igyekezett gátat vetni a szörnyű csapásnak.
- írta meg az Élet és Tudomány, 1956november 7-én a Pusztulás az Országos Levéltárban című cikkében.
A Vérhegyen található levéltár épületében mindaddig kétszer pusztított tűz. Az első vis maior még valamikor 1921-ben történt, amikor iratanyagok kaptak lángra, a kár azonban nem volt jelentős, aztán ezt követte az 1945-ös ostrom ideje alatt egy jóval jelentősebb tűzvész, amikor az épületkárok mellett közel 3000 iratfolyóméternyi történeti anyag vált a lángok martalékává.
Az 1956. október 23. utáni budapesti harci események során súlyosan megrongálódott a Magyar Országos Levéltárépülete és igen súlyos károsodás érte az épületben őrzött iratanyagot november 6-án délután tűz ütött ki a levéltárnyugati raktárszárnyának negyedik emeletén. A tűz rövidesen átterjedt a harmadik, majd később a második emeletre is. A rendkívüli körülmények között nem lehetett a viharos szél által is szított tűzvészt időben megfékezni, bár az a néhány dolgozó, aki állandóan bent lakik az Országos Levéltárban, valamint az I. kerületi tűzoltók, szinte emberfeletti erőfeszítéssel igyekeztek a szörnyű elemi csapásnak gátat vetni.
- számolt be a Levéltári Híradó 1956-os 4-ik, október-decemberi számában Komjáthy Miklós (1909–1993) levéltári történész Tűzvész az Országos Levéltárban című beszámolójában.

Mindkét korábbi eset elhanyagolható volt az 1956-os katasztrofális pusztuláshoz képest, amikor is a szovjet támadók által november 6-án délután az Ostrom utca felől kilőtt gyújtógránát lángba borította az épületet, amelynek következtében több mint 8760 folyóméternyi levéltári anyag pusztult el. A hat napon át tartó tűzvész és az annak során keletkezett iratveszteség a hazai levéltártörténet eddigi legnagyobb katasztrófája volt. November 6-a tehát a magyar levéltártörténet gyásznapja is lehetne.

A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.

1910. március 16-án született a hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok sportlegenda. Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a Krisztinavárosban élt, otthona itt volt az Attila úton. Cikkünkkel a halhatatlan sportolóra emlékezünk.

Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.