1920-ban ezen a napon tette le kormányzói esküjét Horthy, aki aztán két évtizedre a Várba költözött

Magyarország ifjú nemzetgyűlése azoknak az alapvető feladatoknak a során, amelyekért életre hivatott, ma elintézte egyikét a legfontosabbaknak: államfőt adott az országnak. Az államfő, Horthy Miklós kormányzó, akit 131 szavazattal választottak meg 10 szavazat ellenében.

– írja Az Est című napilap újságírója a lap március 2-án megjelent hasábjain.

A korabeli tudósításokból tudjuk, hogy Horthy Miklós (1868-1957) fővezér pontban délben érkezett meg a Parlamenthez. Kíséretével az elnöki fogadóterembe ment, majd fél egy körül kíséretével az ülésterembe vonult. A parlament folyosóján Horthyt már ekkor hangos éljenzés fogadta a kormányzót. A kormányzó mosolyogva köszönte meg az üdvözlést.

Rakovszky István (1858-1931), a Magyar Országgyűlés elnöke az emelvényről magasztos hangon szólt az eskü előtt álló, tengernagyi egyenruhába öltözött Horthyhoz:

— Kormányzó úr! Magyarország nemzetgyűlése Magyarország kormányzójává választotta meg. Kérdezem, el méltóztatik-e fogadni Magyarország kormányzói tisztét? Pillanatnyi szünet után Horthy Miklós férfias hangon felelte: — Magyarország kormányzói tisztét elfogadom. Ismét a pillanatnyi szünet, majd a képviselők lelkes éljenzésben törtek ki. Ezután az elnök így szólott: — Ez alkalomból a magyar nemzetgyűlés legszívélyesebb üdvözletét tolmácsolom kormányzó úrnak is felkérem, hogy az esküt letenni méltóztassék.

- tudósított a Friss Ujság másnap megjelent számában.

Horthy április elején el is foglalta a kormányzói rezidenciát, a kormányzó jelenléte pedig alapvetően határozta meg a Vár mindennapjait. De nézzünk csak vissza egy picit az időben, hogy jobban megértsük a Budai Vár szemszögéből tárgyalt korszakot!

A Budai Várat már évszázadok óta két jól elkülöníthető részre lehet osztani: az egyik a déli rész, az úgynevezett Palotanegyed, amelyet a királyi palotaegyüttes és a kormányzati épületek uralnak évszázadok óta; a másik pedig az arisztokrata paloták, polgári lakóházak által meghatározott északi rész, a tulajdonképpeni budavári lakónegyed. A két részt a Mátyás-templom égbetörő tornyának földi fundamentumaként szolgáló Szentháromság tértől délre fekvő Dísz tér választja el egymástól.

A Budavári Palota a XIX. században - érthető módon - az osztrák-magyar kiegyezés utáni dualista korszakban eshetett át jelentősebb fejlesztéseken, melynek keretében elsősorban Hauszmann Alajos (1847-1926) tervei tették a világvárossá fejlődő Budapesthez méltóvá, annak a városból kiemelkedő ékszerdobozává a Duna fölé magasló Várat, a Palotával és a Várkert Bazár teraszaival együtt. Hauszmann Alajos építészeti nagysága elsősorban abban mutatkozik meg, hogy épületei a mai városkép szempontjából is kiemelkedőek és meghatározóak, gondoljunk csak a New York palotára, a Műegyetem épületegyüttesére vagy a Kossuth téren lévő Igazságügyi Palotára. Azonban a Budavári Palota és annak közvetlen környezetének, a Palotanegyednek a monumentális fejlesztése, illetve átépítése volt a fő műve. Zsenialitásának köszönhetően a Budavári Palota a magyar főváros panorámájának szerves, központi részévé, meghatározó és világszínvonalú építészeti attrakciójává vált.

‍

A Szent-István-terem román stílusú faarchitekturát kapott aranyozással és majolika-díszítéssel (…) A legelőkelőbb helyet foglalja el a Habsburgok terme, a dunai front közepén, a nagy kupola alatt (…) A terem színes márványburkolattal készült barokk stílusban. A falfülkékben a Habsburg-házbeli királyok, köztük Mária Terézia márványszobrai állanak, a mennyezetre pedig Lotz Károly festette apostoli királyunk és a királyné Ö felségeik apotheozisát (…) Munkatársaimmal együtt az volt a törekvésünk, hogy e büszke vár, melynek fekvése is páratlan, a magyar szent koronához méltó alakban nemzetünknek a trónhoz való ragaszkodásával együtt, egyszersmind hirdetője legyen a magyar kultúrának és művészetnek…

- írta Hauszmann Alajos A Magyar Királyi Vár című, 1912-ben megjelent könyvében.

A dualizmus időszakában elsősorban a magyarok által szeretett, az udvari intrikák elől menekülő, azonban Budát rendkívül kedvelő Erzsébet királyné (1837-1898) töltött itt sok időt, életéből körülbelül 7 évet. Ferenc József (1830-1916) kevesebbet időzött itt, hiszen számára elsősorban a bécsi Hofburg jelentette a Monarchia birodalmi irányításának központját.

A hosszú és tudatos építkezést az I. világháború, valamint az azt követő Tanácsköztársaság követte. A Tanácsköztársaság alatt a Vár a kommunisták gyűlölt helyszínévé, munkástüntetések felvonulási területévé vált, Kun Béláék bukása után a békekonferenciát előkészítő és lebonyolító Legfelsőbb Tanács tagjai, többek között az angol, francia, olasz, amerikai képviselői költöztek a palotába.

A Monarchia kényszerű felbomlását követően Horthy Miklóst a már említett, éppen évfordulós kormányzóvá választása után kérte föl a kormány, hogy a Gellért Szállodából költözzön át a Budavári Palotába. Végül Horthy 1920. április legelején családjával együtt a Palota krisztinavárosi, főhercegi (ma az Országos Széchenyi Könyvtár) szárnyának első emeletére költözött. Horthynak a Várba költözése - az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása ellenére is - a dualizmussal való jogfolytonosságot hirdette, az ország kormányzati politikai központja pedig rövidke kitérő után ismét a Budai Vár lett.

A Palotanegyedben számos fontos hivatal kapott otthont, a miniszterelnökség és számos minisztérium is itt működött. A lakónegyedben a lakóházak jelentős része a történelmi polgári és arisztokrata családok tulajdonában maradt, de helyet kapott néhány külföldi diplomáciai képviselet is. A Budavári Palota immáron nem csupán jelképes és kulturális jelentőségű épületté, hanem a magyar közélet reprezentatív terévé, a politikai erőtér tényleges döntési központjává vált. A két világháború közötti időszakban a Budai Vár megtelt élettel, számtalan nyüzsgő ünnepi rendezvénynek, koncertnek, illetve előadásnak adott otthont.

Garden party a Várkertben, a Hadirokkantak, Hadiárvák és A h Hadiözvegyek Nemzeti Szövetsége javára a kormányzó engedélyével ma délután öt órától nyolc óráig kerti ünnep volt a gyönyörű Várkertben. Sok ezer ember hemzsegett a kertben, közben pedig a helyőrségi zenekarok és a filharmonikusok zenekara Dohnányi Ernő és Kerner István főzeneigazgatók vezetésével nagyszerű művészhangversenyt rendeztek. Hazafias dalok, Liszt magyar rapszódiája, kurucznóták hangjai mellett szórakozott az előkelő közönség, amely hatalmas összeggel gyarapította a világháború szerencsétlenjeinek alapját.

- tudósított az 1920. július 23-i számában az Ujság.

Ezeknek, illetve az ehhez hasonló rendezvényeknek a hangulatát idézi meg az alábbi időutazásra invitáló filmhíradó, amely az egykori Várkert (ma Savoyai Terasz) időtlen szépségébe repít vissza bennünket:

A második világháború még nem, de az 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállás már egyértelműen véget vetett a Budai Vár a dualizmustól tartó virágzó korszakának. Számos magyar kormányzati politikust hurcoltak el a Várból, több minisztert tartoztatott le a Gestapo, még a miniszterelnöknek, Kállay Miklósnak (1887-1967) is menekülnie kellett a Sándor-palotából. Az új politikai és katonai erőközpont az Úri utcai német követség lett, amelybe a háborúban immáron vesztésre álló hitleri Németország teljhatalmú helytartója, Edmund Veesenmayer (1904-1977) fészkelte be magát. Ez pedig determinálta a Várat, hogy kvázi elpusztítandó célpontként jelenjen meg az előre nyomuló szovjet hadsereg előtt. A Budai Várban élők szenvedték el a háború talán egyik legpusztítóbb, legkegyetlenebb ostromát. A Budavári Palota jelentős része és a Várnegyed egykor pompás, fényűző épületei a folyamatos bombázás és a becsapódások miatt gyakorlatilag romhalmazzá váltak. A háború utáni kommunista rendszer számára a Vár politikailag szinte ugyanazt jelentette, mint a háborúban katonailag a vörös hadsereg számára: "Budapest koronája" hadászati célpontból politikai célponttá vált. Még a megmaradt épületek egy részét is inkább szándékosan felrobbantották az újjáépítés helyett, nehogy a háború előtti világot idézze. De nem csupán az emlékezet kitörlése, hanem a megtorlás, az elégtétel, a kicsinyes politikai bosszú is jelentős szerepet játszott a Vár háború utáni méltatlan és tragikus sorsában.

Az elmúlt évek egyik törekvése, hogy a Budai Vár legvirágzóbb, a dualizmustól egészen az ostromig tartó korszakát visszaidéző, a háború alatt megsemmisült, illetve szándékosan megsemmisített épületeit XXI. századi technológiákat használva az eredeti tervek alapján, autentikusan visszaépítsék. Ennek következtében kezdődött meg a századfordulón és a tárgyalt korszakban még itt álló, azonban később lerombolt épületek újjáépítése. E program, a Nemzeti Hauszmann Program keretében építették újra a Lovarda és a Főőrség épületét, illetve a megújult Csikós udvart és a Hunyadi udvart összekötő Hauszmann-rámpát, de újjáépült az úgynevezett Stöckl-lépcső, valamint teljes körű felújításon esett át a Halászó gyerekek, illetve Mátyás kútja is. Szintén ennek a Programnak köszönhetően épült újjá és vált látogathatóvá a királyi palota egykori Szent István terme is. A közeljövőben pedig újjászületik a Vöröskereszt Egylet székháza, a József főhercegi palota és a volt Honvéd Főparancsnokság palotája is, illetve hamarosan régi pompájában fog ragyogni a Budavári Palota egykori ékköve, a díszpompás Bálterem is.

Hamarosan a Budavári Palotanegyed pontosan olyan arcát mutatja majd, amelyet Hauszmann Alajos annak idején megálmodott.

- ígérik a megújult Szent István-terem honlapján.

‍

‍

‍