170 éve követett el merényletet a csákvári szabósegéd Ferenc József ellen

Ő Felségét ma egyedfél órakor a karinthiai kapu melletti bástyán sétálása közben egy egyén hátulról orgyilkosán megtámadta s feje hátulsó része táján egy konyhakéssel megsebesítette. A seb, az orvosok állítása szerint nem veszélyes A gyilkos az Ő Felségét kísérő szárnysegédtől a tetten érve megfogatott. A város e merény fölött a legmélyebb boszankodásban van. Minden osztályok a legnagyobb részvétet nyilvánítják. A csend legkevésbé sem háborittatott meg.

- írta meg a Budapesti Hírlap 1853. február 20-án megjelent számában. A merénylet sikertelenül végződött, ugyanis a szúrást részben az egyenruha magas, keményített gallérja felfogta. Ferenc József császár testőre, Maximilian O'Donnell (1812-1895) szárnysegéd, valamint egy bécsi hentes-mészáros, Joseph Ettenreich (1800-1875) voltak azok, akik gyors lélekjelenlétüknek köszönhetően azonnal a támadó ellen fordultak és leteperték az orvul támadó merénylőt.

A korabeli tudósítás szerint Libényi „valódi tigris módjára, egy szökéssel és a gyilkos eszközt jobb kezében villogtatva, hátulról Ő Felségének rohant, és rajta, minden tehetségében álló erő használásával, a kés hegyével oly hatalmas döfést tett feje hátrészén, hogy a kés hegye egy hüvelyknyire, fölfelé harántan meghajlott.”

A szemtanúk meglepődtek, hogy a nyakán megsérült és erősen vérző Ferenc József mennyire higgadt maradt a merénylet utáni percekben.  

Csodálandó volt nyugalma, sőt kedélyessége az ifjú lovagias Császárnak azon pillanatban, midőn mindnyájan elszörnyülködtek; hangja szelíd volt, s szavai, melyekkel környezetét megnyugtatta, egy jámbor hős szavai voltak. Szilárd léptekkel ment le a lépcsőkön s hasztalan kerestük volna vonásaiban bármely felingerülés nyomait, mely pedig az emberi természetben alapult volna. A közönségre tető hatás rendkívüli, s miután félő, hogy ez esemény hire különböző verziókban fog az országba eljutni, sietek Önnel legalább a szemmel látott fővonásokat pontosan közleni.“ Fájdalom, képesek vagyunk ehhez egyszersmind bővebb jelentést csatolhatni, melynek közlésénél minden derék magyarnak szive vérzeni fog. A nyomorult, Libényi János, szabólegény Magyarországot nevezi hazájának.

A merénylő 1853. február 26-án végrehajtott kivégzéséről az alábbi tudósítást olvashatjuk a Budapesti Hírlap két nappal később megjelent számának hasábjain:

Libényi János, Csákváron, Székesfehér vármegyében Magyarországon 1831. december 8-kán született, tehát alig haladta meg a 21 évet, katbol, nőtlen , mesterségére szabó , fia Libényi Jánosnak, egy feddetlen életű szabómesternek, ház-és földbirtokosnak Csákváron,a magyar forradalom egész ideje alatt mint katonai szabó Aradon, a ruházati bizottmánynál volt alkalmazva, és a világosi fegyverletétel után, mint bűntelen elbocsáttatott, már 1850-ben Pesten mesterségebeli munkásokkal közlekedésbe lépett, kik boszankodván a felforgatásnak a jogszerü kormány győzelmes fegyverei általi elnyomásán, és elégedetlenek lévén Magyarország uj politikai és közigazgatási viszonyaival, rész érzületeik folytonos kölcsönös kicserélése által , vádlott kedélyében, egy eleinte csak futó gondolatot ébresztettek hazájuknak a császári főuralom alóli megszabadítására. Ezen összejöveteleknél a műhelyek, vendéglők és rejtekzugokban , a dolgok új helyzetével elégedetlen munkások, félreismerhetlenül vezettetve titkos izgaték óvatos és ravasz behatása által, lassan kint azon nézetre jutottak, hogy csak a legfelsőbb államfő eltávolításában lehet vágyaik czélját keresni és találni. Előkészítve, ily oktatások és bőszitések által, vádlott 1851 mart. havában Bécsbe ment, itt is legnagyobb részt csak hasonló érzületüek, különösen hazája és mesterségebeliek ismeretségét és társaságát kereste, kikkel beszélgetések és öszszejövetelek alkalmával az országnak a császári kormány általi állítólagos nyomattatásáról épen úgy értekezett mint Pesten, és kormányellenes iratok olvasásánál gonosz szándékaik számára minden esemény kizsákmányoltatott. Ez alkalmakkor egymást fölülmúlták a legellenségesb nyilatkozatok és kifakadásokban , cs. k. Apostoli Felsége ellen ése munkásclobb tagjai közt nem sokára kifejeztetett azon remény, hogy Ő Felsége Magyar- és Erdélyországban, akkori körútjában érzülettársaik egyike gyilkos kezének áldozata leend. Császári Urunk szerencsés visszaérkezése után, e gyalázatos várakozásaiban csalódván, Libényi János gyűlölete és elkeseredettsége a folytatott zaggyűlésekben csak még mélyebben felösztökéltetett és ő Felsége meggyilkolásának korábbi gondolata már szándékká képződött, s most már az elítélt, alkalom, mód és eszközökről gondolkozott, miként hajthatná végre borzasztó szándékát a kimenetel legbiztosabb sikerével. (…) Libényi János utolsó életperczeiről ezeket beszélik: A vizsgálat befejeztetése után csütörtökön délben előtte az ítélet felolvastatott. e végett a cs. k. rendőrépület vallatóteremében megjelent ablakok és ajtók kinyittattak , és az udvarban a dobosok a kihirdetés előtti szokásos hívót dobolták. A vádlott eleinte szilárdnak látszott, de midőn az ítéletet halla, minden tagjaiban láthatólag reszketni kezdett , és addig megőrzött szilárdsága oda jön. Aztán tudtára adatott, hogy a halálórára a szent katholy vallás szabályai szerint elő kell magát készítenie. A tömlöczbe viszszaérkezve a pap fogadátt, kinek nem sokára sikerülte sivár kedélyt meglágyítani, és megátalkodott szivét a borzasztó gonoszság fölötti legbensőbb bűnbánatra hangolni Libényi bűntettét egész nagyságában fölismerte, megbánta és átkozta azon izgatókat, kiknek a tévtanai őt ifjú korában a legnagyobb gonosztevővé képezték és gyalázatos halálra vezették. Ő maga ismételve mondá, mikép óhajtja, hogy minden ifjú, ki mint ő, tévútra jutott, vegyen példát az ő halálából és térjen meg. — Ma reggel 7 órakor indult el a menet a rendőrépületből. Elől a végrehajtóparancsnok, a hadbíró és egy osztály lovasság, aztán a szekér az elitélttel , lelkészszel, porkolábbal és az őrrel rendőrfedezettel körülvéve , s ismét egy osztály lovasság. — Az elitélt fedetlen fővel ült háttal a lovak felé, szemközt vele a pap. A menet a halászkapun , Glacis-utczán át a Wienhidig haladt a Wiedenen és 8 órakor érkezett a sorompóhoz. Félórával később jelente Sz. István tornyának kis lélekharangja, hogy a bűnös borzasztó tettéért meglakolt. Egész után a pappal és néha oly fenhangon és buzgóan imádkozott, hogy imádságát tisztán hallani lehete; arcza halálsáppadt volt, tekintetét földre sülyeszté. Az orgyilkos arcza kifejezéstelen volt, sőt annak látásakor nem lehetett bizonyos iszonyat érzésétől menekülni.

Libényi indítékát a fenti újságcikk részben már érintette ugyan, arról azonban nem számolt be, miszerint Libényi szabóinasként 1849-ben az aradi vár katonai szabóműhelyében, a ruházati bizottmánynál dolgozott, és október hatodikán szemtanúja volt az aradi vértanúk kivégzésének. Állítólag ott és akkor döntötte el, hogy bosszút áll az uralkodón.

Ferenc József ellen egyébként - több mint félévszázados uralkodása alatt - összesen hét alkalommal kíséreltek meg merényletet, mindannyiszor sikertelenül.

‍

‍