1697-ben ezen a napon lett Savoyai hercegből „zentai győző”
A keresztény seregek élén harcoló Savoyai Jenő (1663-1736) herceg 1697. szeptember 11-én – immáron a Szent Szövetség keresztény hadainak fővezéreként - a Tiszán átkelő törököket úgy megverte Zentánál, hogy közel harmincezer török maradt a csatatéren. Noha Savoyait a budavári diadal miatt szoktuk méltatni, valójában ennek a győzelemnek állít emléket a Róna József (1861-1939) alkotása, a Savoyai-teraszon álló lovasszobor.
Savoyai Jenő vagy másnéven Savoyai Eugén 1663. október 18-án a Savoyai-dinasztia carignanói ágából származó francia tábornoknak, Eugéne-Maurice de Savoie-Carignannak (1635–1673) és Olympe Mancini bárónőnek (1640–1708), Jules Mazarin bíboros (1602-1661) unokahúgának legkisebb gyermekeként született Párizsban. A rossznyelvek és a francia udvari pletykák szerint maga XIV. Lajos (1638-1715), a Napkirály volt a kis Eugéne biológiai apja.
Bár ennek a pletykának a valóságtartalmáról semmi információnk nincs, azonban azt tudjuk, hogy maga a Napkirály tiltotta el a kis Eugéne-t - a fiú meglehetősen gyenge fizikuma miatt - a katonai pályától, s helyette papnak szánta volna, ezért a mindenképpen harcolni akaró fiú alig húszévesen elhagyta hazáját, s a francia uralkodó legnagyobb ellenfelének számító I. (Habsburg) Lipót (1640-1705) abszolutista német-római császár és magyar király szolgálatába állt.
A meglehetősen alacsony, s talán éppen ezért hatalmas parókákat viselő Savoyai Jenő 1683-ban részt vett Bécs felmentésében, amelynek során egy dragonyosezred parancsnokává vált. Ezután az esztergomi diadal harcaiban jeleskedett. Itt ismerte fel különleges hadászati tehetségét unokatestvére, Lajos badeni őrgróf (1655-1707).
Budavár visszavételében alvezérként már oroszlánrésze volt, a harcok közben ugyan jobb kezén súlyos sérülést szenvedett, de abból Velencében gyorsan felépülve újra a csataterek kellős közepébe tért vissza: Az 1688-ban kitört kilencéves, pfalzi örökösödési háborúban a franciák ellen harcolt a császár mellett, aki hűségéért 29 évesen tábornaggyá léptette elő, majd őt állította a török elleni hadjárat élére. Itt, előbb 1687-ben a „törökök Mohácsaként” is emlegetett nagyharsányi csatában jeleskedett, majd egy évvel később, 1697. szeptember 11-én a szövetséges keresztény seregek élén hatalmas győzelmet aratott Zentánál az Elmas Mehmed nagyvezír által vezetett török hadakon, a jelenlevő II. Musztafa szultán seregén. A Zentánál aratott elsöprő győzelem II. Musztafa (1664-1703) szultán serege fölött nem csak egy csata volt a sok közül, hanem ez a diadal volt az, amely után az oszmán seregek képtelen voltak újra talpra állni, s az ottománok végleg kiszorultak Európából.
A szultán a túlsó partról nézte serege - köztük a nagyvezír, a beglerbégek, s pasák tucatjainak - pusztulását, majd maradék lovasaival fejvesztve Temesvárra menekült. A Szent Liga elhanyagolható veszteséggel szemben a törökök java a csatatéren maradt vagy a Tiszába fulladt, s a túlélő, sebesült törökök lemészárlásnak is csak az éjszakai sötétség vetett véget.
A Savoyai-teraszon található lovasszobor ma is ennek a csatának az emlékét őrzi, amelynek történetéről itt írtunk részletesen.
1701-ben kitört spanyol örökösödési háborúban – átkelve az Alpokon – ismét sikereket ért el. De nem csupán a harctéren, hanem az Udvari Haditanács elnökének is komoly eredményeket ért el a császári hadsereg megreformálásával. 1704-ben már a megújult hadakkal győzte le a franciákhoz átpártolt bajorokat Blenheimnél. A szatmári békekötés utáni 1712–15. közötti pozsonyi országgyűlésen magyar nemesi rangot kapott.
1716-ban visszafoglalta a temesi részt, benne Temesvárt, majd bevette Nándorfehérvárt
1736. április 21-én Bécsben agyvérzésben halt meg, de nem véletlen, hogy az egykori bécsi császári palota és a Budavári Palota előtt is szobra áll.
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.
1910. március 16-án született a hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok sportlegenda. Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a Krisztinavárosban élt, otthona itt volt az Attila úton. Cikkünkkel a halhatatlan sportolóra emlékezünk.
Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
