155 éve ezen a napon született a Budavári Palotában Mária Valéria főhercegnő
Ferenc József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1898) negyedik, legkisebb gyermeke 1868. április 22-én született Budán, alig néhány hónappal a kiegyezés után. A bécsi udvar szigorától, s annak érzelmi hűvösségétől sokszor Budára, az őt önzetlenül szerető magyarokhoz menekülő királyné szervezte úgy, hogy lánya végül itt nálunk, a Budavári Palotában lássa meg a napvilágot.
Az egykori történetek szerint Sisi próbálta a magyarok szeretetére nevelni lányát. Magyarországi tartózkodásaik alatt például úgy erőltette a kislány számára a magyar nyelv tanulását, hogy nem engedte a személyzetnek, hogy németül szóljanak a gyermekhez. Első nevelője is magyar volt, Rónay Jácint (1814–1889) bencés tanár, pozsonyi nagyprépost, címzetes szkodári püspök volt. Már Rónay is meglehetősen különleges figurája volt a kornak, hiszen a szabadságharc leverése után – 1850 és 1866 között - londoni emigrációba kényszerülő polihisztor többek között Kossuth Lajos (1802-1894) gyermekeinek tanára is volt, akiknek magyart és latint tanított. Külön érdekesség, hogy Louis Bonapartét is tanította magyar nyelvre, Victor Hugóval (1802-1885) pedig szoros barátságot ápolt. Egy újabb csavar életrajzában, hogy természettudósként elkötelezett híve lett Charles Darwin (1809-1882) tanainak, amely egy idő után nyilvánvalóan összeegyeztetetlenné vált bencés mivoltával, így 1871-ben kilépett a rendből. Ennek ellenére, hatalmas tudása miatt – gróf Andrássy Gyula (1823-1890) javaslatára - 1871. június 3-án az országgyűlés Rónayt ajánlotta Habsburg Rudolf (1858-1889) trónörökös tanárának. Andrássy közbenjárására Erzsébet harcolta ki a tudós tanár udvari alkalmazását. Az élet végül őket igazolta, hiszen a magyar szellemben nevelt Rudolf egy évvel később már olyan briliáns tudásról tett tanúságot a legnagyobb hazai tudósok előtt tett vizsgán, amiért Rónayt a Szent-István-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Ezután 1875-1883 között Mária Valéria főhercegnő magyar nyelvű neveléséért és oktatásáért felelt, amelyért az Osztrák Császári Vaskorona-rend nagykeresztjét kapta kitüntetésül.
A kis kedvenc Mária Valéria rengeteg időt töltött édesanyjával, Erzsébet királynéval annak gödöllői kastélyában. Az anyai erőltetés azonban nem érte el a célját, a később bécsi nevelőhöz került főhercegnő a német mellett franciául, angolul és olaszul is megtanult és egyre inkább elfordult a magyarokhoz. Mária Valéria főhercegnő 1890. július 31-én Bad Ischlben feleségül ment Ferenc Szalvátor (1866–1939) osztrák főherceghez, így házassága révén címzetes toszkánai hercegnővé is vált. A házaspár az alsó-ausztriai wallsee-i kastélyba (Schloss Wallsee) költözött, házasságukból tíz gyermek született. Az első világháború idején a kastély egyik szárnyában katonai kórházat rendezett be, majd szegényeket és betegeket segítő jótékonysági alapítványt hozott létre.
1915-ben ő alapította az egykori legelő és szeméttelep területén a budapesti Mária Valéria-telepet is szükségkórházként. Először 120 ideiglenes barakk várta a fronton megsérült, sokszor hadirokkanttá vált katonákat, majd egy katonai kórháztábort is fejlesztettek, később pedig téglából készült barakkokat építettek a területen. A mai József Attila-lakótelep helyén álló szükséglakótelep a háború utáni lakáshiány miatt kvázi nyomornegyeddé vált. Mária Valéria egészen 1924. szeptember 6-ánbekövetkezett haláláig jelentős adományokkal segítette az elesetteket.
Emlékét őrzi az Esztergomot Párkánnyal összekötő, eredetileg 1895-ben átadott, majd 2001-ben újjáépített Mária Valéria híd.
Nekünk pedig Mária Valéria többek között azért is fontos, mert itt a Budavári Palotában látta meg a napvilágot.
Az Erzsébet név nem véletlenül ennyire népszerű Magyarországon. Az Erzsébet-kultusznak elég nagy szerepe volt abban, hogy a leghíresebb Erzsébetről nem csak városrészt, dunai hidat és teret neveztek el a fővárosban, de sok magyar számára a névválasztásban is jelentős szerepet játszott. November 19-én ünnepeljük az Erzsébeteket!
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
