155 éve ezen a napon született a Budavári Palotában Mária Valéria főhercegnő
Ferenc József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1898) negyedik, legkisebb gyermeke 1868. április 22-én született Budán, alig néhány hónappal a kiegyezés után. A bécsi udvar szigorától, s annak érzelmi hűvösségétől sokszor Budára, az őt önzetlenül szerető magyarokhoz menekülő királyné szervezte úgy, hogy lánya végül itt nálunk, a Budavári Palotában lássa meg a napvilágot.
Az egykori történetek szerint Sisi próbálta a magyarok szeretetére nevelni lányát. Magyarországi tartózkodásaik alatt például úgy erőltette a kislány számára a magyar nyelv tanulását, hogy nem engedte a személyzetnek, hogy németül szóljanak a gyermekhez. Első nevelője is magyar volt, Rónay Jácint (1814–1889) bencés tanár, pozsonyi nagyprépost, címzetes szkodári püspök volt. Már Rónay is meglehetősen különleges figurája volt a kornak, hiszen a szabadságharc leverése után – 1850 és 1866 között - londoni emigrációba kényszerülő polihisztor többek között Kossuth Lajos (1802-1894) gyermekeinek tanára is volt, akiknek magyart és latint tanított. Külön érdekesség, hogy Louis Bonapartét is tanította magyar nyelvre, Victor Hugóval (1802-1885) pedig szoros barátságot ápolt. Egy újabb csavar életrajzában, hogy természettudósként elkötelezett híve lett Charles Darwin (1809-1882) tanainak, amely egy idő után nyilvánvalóan összeegyeztetetlenné vált bencés mivoltával, így 1871-ben kilépett a rendből. Ennek ellenére, hatalmas tudása miatt – gróf Andrássy Gyula (1823-1890) javaslatára - 1871. június 3-án az országgyűlés Rónayt ajánlotta Habsburg Rudolf (1858-1889) trónörökös tanárának. Andrássy közbenjárására Erzsébet harcolta ki a tudós tanár udvari alkalmazását. Az élet végül őket igazolta, hiszen a magyar szellemben nevelt Rudolf egy évvel később már olyan briliáns tudásról tett tanúságot a legnagyobb hazai tudósok előtt tett vizsgán, amiért Rónayt a Szent-István-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Ezután 1875-1883 között Mária Valéria főhercegnő magyar nyelvű neveléséért és oktatásáért felelt, amelyért az Osztrák Császári Vaskorona-rend nagykeresztjét kapta kitüntetésül.
A kis kedvenc Mária Valéria rengeteg időt töltött édesanyjával, Erzsébet királynéval annak gödöllői kastélyában. Az anyai erőltetés azonban nem érte el a célját, a később bécsi nevelőhöz került főhercegnő a német mellett franciául, angolul és olaszul is megtanult és egyre inkább elfordult a magyarokhoz. Mária Valéria főhercegnő 1890. július 31-én Bad Ischlben feleségül ment Ferenc Szalvátor (1866–1939) osztrák főherceghez, így házassága révén címzetes toszkánai hercegnővé is vált. A házaspár az alsó-ausztriai wallsee-i kastélyba (Schloss Wallsee) költözött, házasságukból tíz gyermek született. Az első világháború idején a kastély egyik szárnyában katonai kórházat rendezett be, majd szegényeket és betegeket segítő jótékonysági alapítványt hozott létre.
1915-ben ő alapította az egykori legelő és szeméttelep területén a budapesti Mária Valéria-telepet is szükségkórházként. Először 120 ideiglenes barakk várta a fronton megsérült, sokszor hadirokkanttá vált katonákat, majd egy katonai kórháztábort is fejlesztettek, később pedig téglából készült barakkokat építettek a területen. A mai József Attila-lakótelep helyén álló szükséglakótelep a háború utáni lakáshiány miatt kvázi nyomornegyeddé vált. Mária Valéria egészen 1924. szeptember 6-ánbekövetkezett haláláig jelentős adományokkal segítette az elesetteket.
Emlékét őrzi az Esztergomot Párkánnyal összekötő, eredetileg 1895-ben átadott, majd 2001-ben újjáépített Mária Valéria híd.
Nekünk pedig Mária Valéria többek között azért is fontos, mert itt a Budavári Palotában látta meg a napvilágot.
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
