155 éve ezen a napon született a Budavári Palotában Mária Valéria főhercegnő
Ferenc József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1898) negyedik, legkisebb gyermeke 1868. április 22-én született Budán, alig néhány hónappal a kiegyezés után. A bécsi udvar szigorától, s annak érzelmi hűvösségétől sokszor Budára, az őt önzetlenül szerető magyarokhoz menekülő királyné szervezte úgy, hogy lánya végül itt nálunk, a Budavári Palotában lássa meg a napvilágot.
Az egykori történetek szerint Sisi próbálta a magyarok szeretetére nevelni lányát. Magyarországi tartózkodásaik alatt például úgy erőltette a kislány számára a magyar nyelv tanulását, hogy nem engedte a személyzetnek, hogy németül szóljanak a gyermekhez. Első nevelője is magyar volt, Rónay Jácint (1814–1889) bencés tanár, pozsonyi nagyprépost, címzetes szkodári püspök volt. Már Rónay is meglehetősen különleges figurája volt a kornak, hiszen a szabadságharc leverése után – 1850 és 1866 között - londoni emigrációba kényszerülő polihisztor többek között Kossuth Lajos (1802-1894) gyermekeinek tanára is volt, akiknek magyart és latint tanított. Külön érdekesség, hogy Louis Bonapartét is tanította magyar nyelvre, Victor Hugóval (1802-1885) pedig szoros barátságot ápolt. Egy újabb csavar életrajzában, hogy természettudósként elkötelezett híve lett Charles Darwin (1809-1882) tanainak, amely egy idő után nyilvánvalóan összeegyeztetetlenné vált bencés mivoltával, így 1871-ben kilépett a rendből. Ennek ellenére, hatalmas tudása miatt – gróf Andrássy Gyula (1823-1890) javaslatára - 1871. június 3-án az országgyűlés Rónayt ajánlotta Habsburg Rudolf (1858-1889) trónörökös tanárának. Andrássy közbenjárására Erzsébet harcolta ki a tudós tanár udvari alkalmazását. Az élet végül őket igazolta, hiszen a magyar szellemben nevelt Rudolf egy évvel később már olyan briliáns tudásról tett tanúságot a legnagyobb hazai tudósok előtt tett vizsgán, amiért Rónayt a Szent-István-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Ezután 1875-1883 között Mária Valéria főhercegnő magyar nyelvű neveléséért és oktatásáért felelt, amelyért az Osztrák Császári Vaskorona-rend nagykeresztjét kapta kitüntetésül.
A kis kedvenc Mária Valéria rengeteg időt töltött édesanyjával, Erzsébet királynéval annak gödöllői kastélyában. Az anyai erőltetés azonban nem érte el a célját, a később bécsi nevelőhöz került főhercegnő a német mellett franciául, angolul és olaszul is megtanult és egyre inkább elfordult a magyarokhoz. Mária Valéria főhercegnő 1890. július 31-én Bad Ischlben feleségül ment Ferenc Szalvátor (1866–1939) osztrák főherceghez, így házassága révén címzetes toszkánai hercegnővé is vált. A házaspár az alsó-ausztriai wallsee-i kastélyba (Schloss Wallsee) költözött, házasságukból tíz gyermek született. Az első világháború idején a kastély egyik szárnyában katonai kórházat rendezett be, majd szegényeket és betegeket segítő jótékonysági alapítványt hozott létre.
1915-ben ő alapította az egykori legelő és szeméttelep területén a budapesti Mária Valéria-telepet is szükségkórházként. Először 120 ideiglenes barakk várta a fronton megsérült, sokszor hadirokkanttá vált katonákat, majd egy katonai kórháztábort is fejlesztettek, később pedig téglából készült barakkokat építettek a területen. A mai József Attila-lakótelep helyén álló szükséglakótelep a háború utáni lakáshiány miatt kvázi nyomornegyeddé vált. Mária Valéria egészen 1924. szeptember 6-ánbekövetkezett haláláig jelentős adományokkal segítette az elesetteket.
Emlékét őrzi az Esztergomot Párkánnyal összekötő, eredetileg 1895-ben átadott, majd 2001-ben újjáépített Mária Valéria híd.
Nekünk pedig Mária Valéria többek között azért is fontos, mert itt a Budavári Palotában látta meg a napvilágot.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
"Mester nélkül nincs tanítvány” – hangzik a régi bölcsesség, ami persze fordítva is igaz. De vajon mi lehetett a titka annak a tanárnak, akinek szemináriumain olyan későbbi költő-, illetve íróhatalmasságok sajátították el a szépirodalom fortélyait, mint például Babits Mihály, Szerb Antal, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Csáth Géza vagy éppen Balázs Béla A Négyesy-féle stílusgyakorlatokon a klasszikus irodalomtól jutottak el a modern irodalomhoz, ez volt maga a klasszikus modernség. Elismertségéről mindent elárul, hogy óráin egyetem tanártársai, s más egyetem oktatói is gyakran részt vettek.
80 éve sodródott el a végtelenbe "Az elsodort falu" írója, aki az egyik legellentmondásosabb karakter volt a magyar irodalomtörténetben. Pedig milyen jól öregedő tény, illetve elismerés ma már, hogy mind a nyilasok, mind a kommunisták halállistáján előkelő helyen szerepelt. Az egykori Eötvös-kollégistának a Philadelphia Kávéház volt a törzshelye, ide járt miatta Kaffka Margit, aki halálosan szerelmes volt belé. Együtt lakott Balázs Bélával és barátjával, Kodály Zoltánnal, aki halála után zseninek tartotta és nevezte. Nem mellesleg az egyetlen magyar író volt, akit nem honfitársai, hanem külföldi kritikusok jelöltek Nobel-díjra. Cikkünkkel az "elsodort íróra" emlékezünk, akit a XX. századi magyar történelem és politikai tajtékzó hullámai ragadtak el tőlünk, magyar olvasóktól.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
