140 éve született Hyppolit, a lakáj alias Csortos Gyula, az egyik első magyar filmsztár

Csortos Gyula 1883. március 8-án született Munkácson. Apja katona volt, aki rendszeres veréssel próbálta „lebeszélni” fiát a színészi pályáról. Az ifjú Csortos azonban már fiatalon is makacs ember volt és hibázott is volna, ha apja „érveire” hallgat és nem végzi el a Színiakadémiát, hiszen később a színészi tehetségének köszönhetően vált dúsgazdag emberré. Már 1903. márciusában, kvázi az első látható nyilvános szereplésén így írt róla a Budapesti Napló

A Várszínházban ma az Országos Színiakadémia növendékei bemutatták tanulásuk eredményét. Dumas Sándor Felhívás keringőre című egy elvonásos vígjátékát és Herczeg Ferenc bohózatának, a Gyurkovics leányoknak első felvonását játszották el oly fennakadás nélkül való, folyékony és lendületes előadásban, amely díszére válik Csillag Teréz tanári buzgalmának is, a növendékek jelességeinek is. A növendékek közül nem egy becsülni való erő bontakozott ki. Különösen Herczeg bohózatának első felvonását meglepő készültséggel és elevenséggel adták elő. (…) Csortos Gyula, a mai játéka után ítélve, hatásosan fog hősszerepeket játszani

Gyors karrierét a tehetségét hamar felismerő népszerű írónak, Molnár Ferencnek (1878-1952) köszönhette, hiszen némi debreceni, szegedi, illetve temesvári kitérő után a budapesti színházak ünnepelt színésze lett a karakterére írt Molnár-szerepeknek köszönhetően. A filmvászon is hamar beszippantotta a kiváló színészt, számtalan színházi főszerepe mellett közel nyolcvan játékfilmszerepet tudhatott magáénak.

‍

A Hyppolit, a lakáj hozta meg számára a legnagyobb sikert, de maradandó alakítást nyújtott a Beszélő köntösben, Az aranyemberben, az Egy szoknya, egy nadrágban vagy éppen a Légy jó mindhalálig Pósalaky uraként és még sorolhatnánk.

Már az I. világháború előtt rengeteg pénzt keresett, az viszont biztos, hogy 1938-ban 25 ezer pengő felett volt az éves keresete, ami mai árfolyamon több, mint 2,8 millió forintos fizetésnek felel meg havi lebontásban. A Horthy- korszak egyik legnépszerűbb színésze, az egyik első magyar hangosfilm-sztár azonban cseppet sem  volt egyszerű természet; mogorva, kíméletlenül őszinte, szókimondó ember volt. Ma talán úgy mondanánk eufemisztikusan, hogy „kendőzetlen”, akkoriban inkább úgy tartották félig viccesen, hogy „A Csortosnak mindenkihez van egy-két rossz szava”.

‍

‍

Nagyon tudott élni, két kanállal habzsolta az életet, imádta a kényelmet és a luxust és erre tellett is neki; két végéről égette a gyertyát, féktelen, önpusztító életet élt. Törzsvendége volt a tabáni kocsmáknak csakúgy, mint a pesti mulatóknak vagy az óbudai vendéglőknek. Életmódjából fakadóan kialakult cukorbetegségét és szívproblémáit már a ’30-as években rendszeresen szanatóriumban kezelték.

‍

‍

Az alábbi felújított, utólag színezett filmrészlet hűen adja vissza Csortos színészi zsenialitását:

‍

‍

‍

Jelleméről egy beszédes, keserédes anekdota sokat elárul: az ugyancsak zseniális színésszel, Törzs Jenővel (1887-1946) és sokat játszott együtt, többek között a Magyar színházban is, egészen 1941-ig, amikor is a zsidótörvények miatt Törzsnek el kellett búcsúznia a közönségtől. Ekkoriban történt, hogy egy előadás után egy neki gratuláló nézőnek Csortos köszönet helyett azt mondta, hogy

Szégyellje magát, hogy olyan színházba jár, ahol nem engedik játszani Törzs Jenőt.

Emellett tudjuk, hogy rengeteget segített zsidó pályatársainak a háború alatt, akiket rendszeresen pénzzel is támogatott.

Életében ugyan többször nősült, de házasságaiból végül egyetlen lánya, Csortos Marika született, aki 1943-ban, alig 27 évesen halt meg tüdőgyulladásban. Ezt a traumát, egyetlen gyermeke elvesztését Csortos képtelen volt feldolgozni.

‍

A háborút és az ostromot itt, az Attila úton, illetve Attila körúton vészelte át, szemben testvéröccsével, Csortos Gézával, aki az ostrom áldozatává vált. Csortos lakását is bombatalálat érte, szinte mindene odalett, azonban végül egy ismerős házaspárnál kapott menedéket. Egészségi állapota azonban teljesen megromlott a háború utolsó két évében. 1945. nyarán végül a Fasor-szanatóriumba szállították, ahol augusztus első napján, egy szerdai napon érte utol a halál.

Csortos Gyula, a Nemzeti Színház örökös tagja, a magyar színművészet egyik legnagyobb alakja, aki az elmúlt évben ünnepelte működésének negyvenedik évfordulóját, 62 éves korában a Fasor szanatóriumban meghalt. Csortos már kora ifjúságában feltűnt kiváló színészi tehetségével. A Horthy-uralom emberei nem szerették Csortost bátorsága és szókimondása miatt és ezt kegyetlen adóhajszával mutatták ki. A nagy gavallér Csortos nem tudott többé kedve szerint öltözködni. Mint cukorbetegnek, különben is nagyon sok kiadása volt orvosra és gyógyszerre. A nagy színész egyre szegényesebben élt, de ezt még mindig leplezte. Jellemző, hogy a temetése után sokan jelentkeztek, hogy Csortos Gyula hagyatékából ruhát, felöltőt, cipőt vásároljanak. Csortos első felesége, aki éjjel-nappal ápolta a művészt, felvilágosította a vásárolni akarókat, hogy Csortos Budapest ostroma után már kölcsön ruhákban járt és utolsó elegáns felöltőjét is kölcsönkapta.

- írta meg a Kanadai Magyar Munkás, 1945. december 27-én.

Így, ilyen méltatlan körülmények között halt meg a Horthy-korszak egyik legnagyobb színészóriása, aki éppen ma 140 éve, 1883. március 8-án született.

‍