115 éve született minden idők legnagyobb vívózsenije, Gerevich Aladár
1910. március 16-án született a hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok sportlegenda. Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a Krisztinavárosban élt, otthona itt volt az Attila úton. Cikkünkkel a halhatatlan sportolóra emlékezünk.
Ráadásul Gerevich Aladár úgy nyert hét olimpiai aranyat, hogy sportpályafutása alatt két olimpia is elmaradt a világháború miatt. Te térjünk vissza a kezdetekre
Gerevich Aladár kitüntetése. Gerevich Aladár, az ismert budapesti vívómester, a ki az olasz harctéren küzd és akit már a nagy és kis vitézségi éremmel tüntettek ki, most régi rangjába, főhadnaggyá nevezték ki. Gerevich a Magyar Jogász Sport-Egyletnek és a Wesselényi Vivő Clubnak a mestere és a háború előtti esztendőkben tanítványaival igen szép sikereket ért el.
- számolt be az apa sikereirőll az Újság 1916. február 6-i lapszáma.
Gerevich Aladár csak kamaszkorában kezdett vívni, s első vívómestere saját – az édesanya és feleség által faképnél hagyott - édesapja, a fiait Kassáról a pesti Irányi utcába, majd Miskolcra költöztető honvédfőhadnagy, id. Gerevich Aladár volt, aki ekkoriban a miskolci Vasutas mesteredzőjeként működött.
A Vasutas Sport Club vívóosztálya január havában kezdte meg működését, midőn az országos hírű Gerevich Aladár mester Miskolczra érkezett.
- olvashatjuk az egykori lapok 1920 áprilisában megjelent tudósításaiból.
A szigorú edzéstervvel, diétával és számtalan tiltással járó életforma azonban szép lassan meghozta gyümölcsét.
Már legénytoll pelyhedzett állán — 16 éves öregdiák volt —amikor megismerkedett e sportággal. — Csak úgy kíváncsiságból mentem le egyszer apámhoz a vívóterembe, miután többször beszélt az otthoniaknak tanítványairól és a vívóeseményekről — eleveníti fel Gerevich a diákkori emléket.
– olvashatjuk az olimpikon visszaemlékezéseit 1957. január 30-án, egy a Népszabadságban megjelent interjúban.
A nap meglepetése a 16 éves ifj. Gerevich Aladár, akinek ez első versenye és debüje kitűnően sikerült, mert a második kört fölényesen nyerte
- számolt be a Nemzeti Sport, 1926. december 5-i száma.
A vívótehetség tizennyolc évesen költözött vissza Pestre nagybátyjához és nevelőjéhez, a két világháború neves művészettörténészeként működő Gerevich Tiborhoz Budapestre. A nagybácsi nem egyszerű művészettörténész volt, hanem egyetemi tanár, akadémikus, művelődéspolitikus, a Klebelsberg-féle kultúrpolitika egyik „nagykövete” volt, aki 1925-től a Római Magyar Intézet igazgatójaként, kurátoraként, a velencei biennálé magyar kormánybiztosaként, a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának, illetve az esztergomi Keresztény Múzeumnak az igazgatójaként tevékenykedett, akit a harmincas évek közepén Corvin-koszorúval tüntettek ki. De visszatérve a genealógiai kitérőről az unokaöcsre, a sportoló ekkortól már édesapja egykori kollegája, a világhírű olasz vívómester, Italo Santellit (1866-1945) budapesti vívótermében folytatta díjmentesen (!) a vívóedzéseit. Az olasz mester számos magyar olimpiai, világ- és Európa-bajnokot nevelt ki, többek között ilyen volt Elek Ilona, Gerde Oszkár, Kabos Endre, Petschauer Attila, Pósta Sándor, illetve Szántay Jenő, és még sorolhatnánk. Az ífjú tehetség gyorsan akklimatizálódott, hiszen 1932-ben Los Angelesben már az aranyérmes vívócsapat tagjaként ünnepelhetett. Majd jöttek az újabb és újabb sikerek.
Igen érdekes sportházasság lesz Budapesten a napokban. Gerevich Aladár európai vívóbajnok nőül veszi Bogáthy-Bogen Erna európai tőrvívó-bajnoknőt.
- tudhatjuk meg a Délamerikai Magyarság 1938. október elsején megjelent lapjából, ami egy picit megkésett ugyan, hiszen már szeptemberben megvolt az esküvő.
Dolgozott az utolsó időkig, míg súlyos kór támadta meg a lábát. A kard kiesett kezéből A tehetségeknek, az elhivatottaknak is itt az óra... És id. Gerevich Aladár szíve, ez a nemesei dobogó szív megszűnt dobogni. Elmondhatjuk, hogy a magyar kard , és közelebbről Miskolc városa szegényebb lett egy csillogó egyéniséggel... De emléke tovább fog élni a kerti virágok illatában és az Avas őszi ízeiének zúgásában.
- olvashatjuk az apa szomorú halálhírét a Miskolci Hírlap 1947. július-5-i lapszámában.
A fiatalok - Erna és Aladár - házasságából végül két fiú született, György és Pál. György (1946-2008) magyar kardvívó, a Vasas SC mesteredzője lett. Pál (1948-)a londoni olimpia aranyat érő eredményhirdetése alatt született. Ő 1972-ben a magyar kardcsapat tagjaként harmadik helyezést ért el, sajnálatos sérülése akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a montreali olimpián. 1977-ben a kard egyéniben világbajnokságot nyert, majd a magyar kardcsapattal kétszeres olimpiai bronzérmes, négyszeres világbajnok, 1977-ben pedig egyéni világbajnok lett.
„Ali bácsi” még ötven évesen is nyert olimpiát. Amikor megkérdőjelezték az indulását, ő kihívta a fiatalokból álló csapat tagjait, majd egyenként mindenkit legyőzött. Itt, a Krisztinavárosban élt családjával egészen 1991-ben bekövetkezett haláláig. Egykori társasházuk, az Attila út 39. falán emléktábla emlékezik meg a magyar sporttörténelem egyik legfényesebb csillagairól, róla és feleségéről.
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
