
110 évvel ezelőtt történt a szarajevói merénylet, amely az első világháború nyitányául szolgált
A XX. század első nagy nemzetközi katonai konfliktusa a kortársak által még csak számozás nélküli „nagyháborúnak” hívott első világháború volt. Hiszen ők akkor még nem tudhatták előre, hogy lesz egy még borzasztóbb, egy második…
A világméretű katonai konfliktus közvetlen kiváltója a szarajevói merénylet volt, amikor is egy tizenkilencéves boszniai szerb terrorista, Gavrilo Princip (1894-1918) meggyilkolta a városba látogató, akkor ötvenedik életévét töltő osztrák-magyar trónörököst, Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd (1863-1914) főherceget és hitvesét 1914. június 28-án.
Az Ifjú Bosznia egy 1904-ben megalakult forradalmi ifjúsági szervezet volt, amely egy évtized múlva a Fekete Kéz elnevezésű titkos szerbiai terrorszervezet segítségével szervezte meg a trónörökös elleni merényletet. Időközben ugyanis, egész pontosan 1908. október 5-én Ausztria-Magyarország annektálta Bosznia-Hercegovinát, így az hivatalosan is a Monarchia részévé vált. Ez idézte elő a diplomáciatörténetben és nemzetközi jogban „annexiós válságnak” hívott történelmi helyzetet, ami abból fakadt, hogy a gyakorlatban és a mindennapokban ugyan Bosznia-Hercegovina 1878 óta ténylegesen és valójában osztrák-magyar igazgatás alá tartozott, azonban formálisan még az Oszmán Birodalom része volt.

Az Ifjú Bosznia ellenezte Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar megszállását, majd annexióját, céljuk a szerb nép felszabadítása volt a megszállók alól, Bosznia-Hercegovina Szerbiához csatolása és végül egy nagy pánszláv szövetség létrehozása volt.
De nem csak ez volt az egyetlen nemzetközi diplomáciai krízis Európában, valójában egész Európa forrongott, bizonyos országokban az emberek – a propagandaeszközként használt tömegsajtónak köszönhetően - valódi háborús lázban égtek. Ebben a helyzetben utazott a Balkán lőporos-hordójának tekinthető Szarajevóba Ferenc Ferdinánd főherceg, osztrák-magyar trónörökös és felesége, a cseh származású Chotek (Hohenberg) Zsófia (1868-1914) főhercegnő 1914. júniusában.

Ferenc Ferdinánd királyi herceg trónörökös és neje ellen ma délelőtt bomba- és revolvermerényletet követtek el Cabrinovics és Princip nevű egyének. E bombamerénylet nem tett kárt e fenségeikben, a revolvermerénylet következtében azonban a trónörökös és felesége is meghalt. A merénylőket elfogták.
- írta meg a Budapesti Hírlap 1914. július 29-én.
A merényletben - ahogyan a korabeli sajtó arról beszámolt - Zsófia, a trónörökös felesége is életét vesztette, akit gyomor, illetve ágyéktájékon talált el Gavrilo Princip első lövése. S bár Ferenc Ferdinánd az őt ért nyaklövés után azt „semmiségnek” titulálta, azonban mivel a nyaki főütőerét érte a golyó, ezért egy órán belül ő is elvérzett.
Ferenc Ferdinánd már meghalt, Ferenc József is meg fog halni. Szerb testvéreink nemsokára eljövünk és fölszabadítunk titeket!
- ragasztották tele szerb nyelven írott falragaszokkal a merényletet végrehajtó szervezetek Szarajevó utcáit.
A trónörököspár meggyilkolása után robbant ki az első világháború, amely 1914 augusztusától kezdve négy éven át világméretű háborús konfliktussá eszkalálódott és végül 9 millió katona és 5 millió polgári emberáldozatot követelt.
A "nagyháború" azonban nem emiatt, hanem sokkal inkább az európai nagyhatalmak évtizedek óta fennálló érdekütközései okán tört ki. Az antantba tömörülő Franciaország, az Orosz Birodalom és Nagy-Britannia, valamint a hármas szövetséghez tartozó Németország, Ausztria-Magyarország és Olaszország számára nem a trónörökösök meggyilkolása volt a legégetőbb kérdés. S noha a háború közvetlen kiváltója a szarajevói merénylet volt, de a valóságban ez csak kiváltó okaként, háborús ürügyeként, casus bellijeként szolgált az első világháború kirobbantásához.
Ausztria-Magyarország ennélfogva a jelen pillanattól fogva Szerbiával hadiállapotban lévőnek tekinti magát
– írta Leopold von Berchtold (1863-1942) gróf, a Monarchia külügyminisztere belgrádi kollégájának, báró Wladimir Giesl von Gieslingen (1860-1936) belgrádi osztrák–magyar követnek.
Az Adria kék vizén komor méltósággal viszi gyászos tarkát a Viribus Unitis. Magyarország és Ausztria népei pedig a fájdalomtól lesújtva siratják azt, akinek belátása, tudása, akarata arra volt hivatott, hogy a két ország jövőjét vezesse. Ez alatt pedig kaján ellenségeink szemlélgetik, hogy vájjon mi lesz hallatlan gaztettük következménye. Ők, a gonoszságukban vakok és tudatlanok azt hiszik, hogy a vezér karjainak lehanyatlása együtt jár majd a sereg pusztulásával. Nem. Az országokat a történelmi fejlődés alkotja és azokat bármily nagy veszteség is érje egyesek tragédiájával, nem lehet mesterséges eszközökkel eltörölni. Tehát nem ez a merénylet a következménye, hanem valami más. Az, hogy a bomba, és a pisztoly felrobbanó lángja megmutatja nekünk, hogy hol és kik szűnnek ellenünk ármányt, hogy kik harcolnak ellenünk ilyen eszközökkel. A belgrádi politika véres kezét láttuk meg a lángnál. A vizsgálat minden mozzanata, minden részlete, a gyilkosok beismerése, a talmik vallomása, a nyomok útja mind egy helyre vezetnek: Belgrádba. Londonban épp oly jól tudják, mint Berlinben...
- írta a Friss Újság 1914. július elsejei számában.
A „júliusi válság” nevezett diplomáciai krízis végén az Osztrák-Magyar Monarchia - napra pontosan a merénylet után egy hónappal - július 28-án hadat üzent Szerbiának.
110 emberi életév fiatalon nagyon-nagyon hosszú időnek tűnik, aztán ahogyan múlik az idő és az ember öregszik, ráébred, hogy nem is történt olyan régen a Habsburg-trónörökös és hitvesének meggyilkolása.

A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.

1910. március 16-án született a hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok sportlegenda. Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a Krisztinavárosban élt, otthona itt volt az Attila úton. Cikkünkkel a halhatatlan sportolóra emlékezünk.

Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.