Cikkek tagek alapján:
Irodalom
Márai Sándor születésnapját is ma ünnepeljük!Márai Sándor (1900-1989) egykori otthona, itt a Mikó utca és a Logodi utca sarkán állott, ahol 1928-től 1945-ig feleségével, Matzner Ilonával, alias Lolával (1899-1986) élt. És mivel mással, mint az egyik legszebb magyar verssel köszönthetnénk mai követőit? Lássátok, feleim!
A költészet napján nem feledkezhetünk meg a legnagyobb magyar mecénásról sem! A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Ezen a napon született a bor filozófiájának írója, Hamvas Béla 1897-ben éppen ezen a napon született Hamvas Béla, filozófus, esztéta, esszéista, Kossuth-díjas író.
Márai csodálatosan írt, a magyar borokról is...Szépirodalom. Sokszor az embernek az az érzése Márai Sándor kapcsán, hogy ez az igazi, a valódi szépirodalom. Szép is és irodalom is. Az ember szépnek érzi a leírt mondatokat, egymást követő szavakat. Márai ennek volt a mestere. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy sokat írt. Nekünk, az utókornak. A borról is úgy, olyan egyedi eleganciával tudott írni, ahogy senki sem.
"Ó, élet, élet, élet, Március!" - Tóth Árpáddal a március nyomában A Nyugat első nemzedékének egyik legjelentősebb költője a magyar tájjal és vele együtt a kontinentális éghajlattal egylényegűvé váló magyar lélek minden finom rezdülését ismerte. A természet zsongító szépségének lírikusa amolyan kárpát-medencei impresszionista volt, akinek szép szineztéziás szóképeit már közel száz éve memorizálják gimnazisták, vagy idézi tovaillanó ifjúsága emlékeiként az idősebb generáció.
Dutka Ákos is a Várhegy szerelmese volt A nagyváradi születésű, méltatlanul elfeledett költőt is megihlette a Várhegy. Máriaremetei otthonából kimozdulva sokszor itt merengett hosszú sétái közben hazánk és nemzetünk múltjáról, jelenéről. Egy ilyen alkalom ihlette egyik gyönyörű versét is.
