Zeneszerző és költő is lakott itt: egy érdekes épület az Attila úton – fotókkal!
A Várból, egészen pontosan az Esztergomi rondelláról letekintve lettünk figyelmesek a tetején szobrokkal díszített épületre. Aztán lementünk, és jobban szemügyre vettük, végül utána is jártunk az Attila út 133-nak.
„Háztetőn napfürdőző, kigyúrt testű szobor látképe az esztergomi rondelláról. Az Attila út 133 alatti épület Babits Mihály első krisztinavárosi lakhelye volt” – írtuk az alábbi fotónk alá a látványról beugró első benyomásunkat egy érdekes információval kiegészítve abban a képriportban, amelyet közel két hónapja közöltünk a Nagyon Váron.
A fotót (mint az kétségkívül jól látszik) fentről készítettük, ezúttal pedig megnéztük a Vérmező felől, majd egészen közelről is ezt a Vár ölén fekvő épületet.
Így fedeztük fel, hogy az Attila út 133 nemcsak az irodalomhoz köthető azáltal, hogy a Krisztinavárosban itt lakott először Babits Mihály, hanem a zenéhez is.
Ugyanis, mint arról egy másik emléktábla mesél nekünk, ebben a házban élt és alkotott Hidas Frigyes Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. A fidelio.hu úgy ír róla, mint akit a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb egyéniségeként tartottak számon, szinte nincs is olyan műfaj, amelyben ne alkotott volna.
Művei között szerepelnek operák (Az asszony és az igazság; Bösendorfer; Dunakanyar), balettek (A cédrus; Színek), oratóriumok (Requiem; Te Deum), versenyművek (Rapszódia; Birthday Concerto), zenekari és fúvószenekari darabok, vonósnégyesek és fúvósötösök, egyéb kamara- és szólókompozíciók, számtalan film, tévé- és rádiójáték, valamint színházi produkció kísérőzenéje,
de vélhetően az egyik leginkább közismert alkotása a Szomszédok című teleregény főcímzenéje.
Mint a Köztérkép rövid szócikkéből kiderül, a társasház 1931-ben épült. Homlokzatának felső két szélén találunk két térdelő egyforma női alakot kezében virággal. A középső részen pedig egy ülő férfialakot (az a bizonyos kigyúrt testű szobor), mellette görög motívumokkal díszített vázával.
%2C_Budapest%2C_Hungary.jpg)
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
