Zeneszerző és költő is lakott itt: egy érdekes épület az Attila úton – fotókkal!
A Várból, egészen pontosan az Esztergomi rondelláról letekintve lettünk figyelmesek a tetején szobrokkal díszített épületre. Aztán lementünk, és jobban szemügyre vettük, végül utána is jártunk az Attila út 133-nak.
„Háztetőn napfürdőző, kigyúrt testű szobor látképe az esztergomi rondelláról. Az Attila út 133 alatti épület Babits Mihály első krisztinavárosi lakhelye volt” – írtuk az alábbi fotónk alá a látványról beugró első benyomásunkat egy érdekes információval kiegészítve abban a képriportban, amelyet közel két hónapja közöltünk a Nagyon Váron.
A fotót (mint az kétségkívül jól látszik) fentről készítettük, ezúttal pedig megnéztük a Vérmező felől, majd egészen közelről is ezt a Vár ölén fekvő épületet.
Így fedeztük fel, hogy az Attila út 133 nemcsak az irodalomhoz köthető azáltal, hogy a Krisztinavárosban itt lakott először Babits Mihály, hanem a zenéhez is.
Ugyanis, mint arról egy másik emléktábla mesél nekünk, ebben a házban élt és alkotott Hidas Frigyes Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. A fidelio.hu úgy ír róla, mint akit a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb egyéniségeként tartottak számon, szinte nincs is olyan műfaj, amelyben ne alkotott volna.
Művei között szerepelnek operák (Az asszony és az igazság; Bösendorfer; Dunakanyar), balettek (A cédrus; Színek), oratóriumok (Requiem; Te Deum), versenyművek (Rapszódia; Birthday Concerto), zenekari és fúvószenekari darabok, vonósnégyesek és fúvósötösök, egyéb kamara- és szólókompozíciók, számtalan film, tévé- és rádiójáték, valamint színházi produkció kísérőzenéje,
de vélhetően az egyik leginkább közismert alkotása a Szomszédok című teleregény főcímzenéje.
Mint a Köztérkép rövid szócikkéből kiderül, a társasház 1931-ben épült. Homlokzatának felső két szélén találunk két térdelő egyforma női alakot kezében virággal. A középső részen pedig egy ülő férfialakot (az a bizonyos kigyúrt testű szobor), mellette görög motívumokkal díszített vázával.
A régvolt emberi világ olykor hiányos, szakadozott emlékei a plakátok, közös múltunk kopottas falragaszai, régről jövő, cseppet sem aktuális üzenetekkel. A plakát időutazást jelent: utazást a korba, ahonnan az üzenet a plakátokon keresztül még ugyanolyan elevenen érkezik, mint ahogyan nagyanyáink, s nagyapáink idejében. Magunk elé képzelhetjük az Úri uccába beforduló omnibuszt, a cilinderes férfiakat és kalapos-napernyős-csipkeruhás hölgyeket, ahogyan tipegve a Királyi Palota felé igyekeznek a siklóhoz. Megelevenedik a mainál jóval díszesebb budavári utcácskák konflisokkal megtűzdelt képe és hallatszik a Halászbástyából a várost szemlélő, lenyűgözött külföldiek, látványtól elaléló moraja. Itt járnak körülöttünk ugyanazok a régimódi emberek, pedig csak ránézünk egy plakátra és becsukjuk a szemünk.
Éppen ma van Budavár 1686. szeptember 2-i visszafoglalásának emléknapja, melynek egyik leghősiesebben harcoló alvezére Savoyai Jenő volt. És ehhez kapcsolódóan közeledik egy a törökök kiűzése szempontjából talán még jelentősebb évforduló, hiszen Savoyai Jenő herceg - egy évtizeddel Budavár visszavétele után - 1697. szeptember 11-én Zentánál aratott elsöprő győzelmet II. Musztafa szultán serege fölött. E két évfordulót egyetlen személy köti össze, a törökverő Savoyai herceg, akinek legendás történetű lovasszobráról is beszélgettünk Budavár testvérvárosának, Zentának az idegenforgalmáért felelős igazgatójával, Laskovity Kornéllal.
Ma reggel érkezett a tragikus hír, miszerint meghalt minden idők egyik legmeghatározóbb európai filmszínésze, Alain Delon. A francia filmcsillag neve nemzedékek számára egyet jelentett a sármos hódítóval, a filmvásznak modern kori Casanovájával. Alain Delon többször is járt Magyarországon, a Budai Várba is ellátogatott, de találtunk ennél különlegesebb, áttételesebb kapcsolódási pontokat is.