Jókai hallhatatlan hőse, Ráday Gedeon és a Budai Vár

Jókai későbbi hallhatatlan hőse, a nagy "lélekidomár" Ráday Gedeon ifjú grófként 1848-ban még Szemere Bertalan minisztériumában volt fogalmazó, majd a szabadságharc alatt Mészáros Lázár, Dembinszky Henrik, illetve Bem tábornok segédtisztjeként szolgált.

Hamarább volt Ráday Gedeonnak „szabadcsapata” az Alföldön (mint ezt a forradalmi kifejezést Jókai kitalálta), mint Rózsa Sándornak. Már volt egy „szabadcsapat” Rózsa Sándoré előtt is, éppen az ifjabb Ráday Gedeoné, aki aztán húsz esztendő múltával Szegeden éppen azokat vette először galambtekintete alá, akik azzal hánykódtak hetykeségükben, hogy a szabadságharcban, a „szabadcsapatban” is megtették kötelességüket, amikor a „németet”, a „rácot” kergették Rózsa Sándor és legényei… Már 1848-ban megismerkedett Ráday Gedeon az úgynevezett betyárvilággal…

- írta róla Krúdy Gyula.

‍

Az 1867 évi kiegyezés után az országért való tenni akarás elemi erővel robbant ki az ekkor már élete delelőjén járó korosztályból és ez megváltoztatta az életüket. Ráday egy grófi család elszegényedett leszármazottjaként, származása okán tagja volt a többnyire csak szimbolikus szerepet játszó magyar főrendiháznak, de ennél többre vágyott. Gróf Andrássy Gyula kormányának megalakulása után minisztériumi osztálytanácsosként a rendőri osztály vezetője lett. Később a szegedi téglavárban berendezett főhadiszállásán az alföldi bűnüldözés kormánybiztosaként működött.

A megalakuló Belügyminisztérium nemcsak a korábbi Helytartótanács feladatainak jelentős részét, hanem épületeit is átvette, így némi átalakítás és bővítés után továbbra is a budavári Országház utcában folytatta működését. Ráday feladata a minisztériumban az országos rendőri ügyek felügyelete és támogatása volt. Személyiségének talán legpontosabb ábrázolója, a jó tollú publicista, Kecskeméthy Aurél így fogalmazott:

...új barátom Ráday gondolkozó, eszmékkel, közjó iránti érdekkel hivatalra készülő férfi. Hány lesz ilyen? Ezt is csak megmosolyogják.

Közel két évtizeddel később, 1886-1892 között, egészen nyugállományba helyezéséig ismét a Budai Várban találjuk a munkahelyét, ekkor már a Honvédelmi Minisztériumban több osztálynak is a vezetője. Őseinek pazarló életmódja miatt egész élete az arisztokrata életmódtól való távolodásról és a polgári miliőhöz való kényszerű közeledésről szólt, annak ellenére, hogy kapcsolatrendszerében a politikai és arisztokrata elit jelentős számban jelent meg.

A hivatali munkavállalás mellett fontos és a korszakban talán nem megszokott jellemvonása a városon belüli mobilitása. Ismereteink szerint a fővárosban nem rendelkezett saját lakással, ezt nem engedhette meg magának, de a korabeli lakcímjegyzékek tanúsága szerint igyekezett mindig az aktuális munkahelyei közelében lakást bérelni. Az 1867-es munkavállalásának idejéről nem rendelkezünk adatokkal, de a későbbi évtizedek egyértelműen bizonyítják a munkahely és a választott lakóhely összefüggését. Az 1880-as évek budavári minisztériumi munkavállalása idején először a Várnegyed alatti Lánchíd utcában, később pedig az Úri utcában béreltek lakást feleségével.

Ráday Gedeon élete a polgári átalakulás tekintetében tehát számos előremutató elemet tartalmaz és egészen különleges, hogy az ő példáján keresztül a lakói miatt általában konzervatívnak tartott Várnegyed lehet erre az egyik jó példa.

…Mondom, magyar fantáziák dolgoztak még akkor, amikor Ráday Gedeon gróf, „az alföldi betyárvilág kiirtója”: megöregedve, elszegényedve, a testvére kenyerén éldegélve üldögélt nyári délutánokon a néptelen Mikádó-kertben, igazándiban senkire sem mosolygott már jóságos szemével, galambtekintetével az egykori „lélekidomár”, csak a népszínházi súgó fonnyadt életére. Alkonyodással hazaballagott a kertből azokon a józsefvárosi uccákon át, amelyek a süket öreguraknak némi látnivalóval, muskátlis ablakokkal szolgálnak…1901 decemberében halt meg: a legnagyobb elhagyatottságban, szinte titokban, mint egy különc, a Felsőerdősor utcában. Életének a titkán ma is csapong, borong, titkolózik a képzelem.

- írta Krúdy.

‍