Hol vár a legjobb pizza a budai Várkerületben?

Ha a világ egyik legnépszerűbb ételének, a pizzának az eredetét kutatjuk, akkor elsőként a történetírás atyjához, Hérodotoszhoz érkezünk meg, ugyanis már ő is feljegyzett az ókori perzsa uralkodó, I. Dareiosz (Kr.e. 522–485) kapcsán egy sajt, datolya, hagyma feltéttel kínált tésztareceptúrát, amely nagyon hasonlít a mai pizzának nevezett ételhez. Később, de még mindig Krisztus születése előtt, a bölcs mondásairól ismert és Karthágó elpusztítását minden beszéde végén követelő ókori történetíró, római államférfi Marcus Porcius Cato (kr. e. 234–149) említ a római állam fejlődéséről írt hét kötetes Origines (magyarul Kezdetek) című könyvében a mai pizza elődjének tekinthető zöld fűszerekkel, fokhagymával és olívaolajjal ízesített kövön sütött lepényt (plakous), amit alig száz évre rá a híres klasszicista költő, Vergilius (kr.e. 70 – kr.e. 19) fő művében, az Aeneisében szintén megénekelt.

A történet szerint a görög mitológia három – halott gyermekek és elesett katonák holttestével táplálkozó félig állat, félig ember szörnyek – hárpiájának egyike, Kelainó (más néven Calaeno, amely egyébként sötétséget jelent) azt jósolja a mű harmadik énekében Aineiasznak, hogy ameddig nem kötnek békét a trójai háborúban, addig éhezés sújtja majd őket, amelyben még az asztalaikat is megeszik majd. A hetedik énekben pedig a zöldség feltétekkel készült, nagy kör alakú tésztákat falatozva jön rá a főszereplő, hogy ezek a körlepények tulajdonképpen a hárpia által korábban megjövendölt „asztalok”.

Magát a pizza szót - amelynek etimológiája a latin pinsere/pinsi/pinsus, vagyis összezúzni, összegyúrni szóból ered - csak jóval később, egy évezred elteltével, a X. század végén egy középkori forrásban, egész pontosan 997-bena dél-olaszországi Lazio régióban található Gaeta városában említik elsőként. A város székesegyházának levéltárában talált dokumentumot a hazájában rendkívül népszerű, gasztronómiai műsorokból is ismert olasz agrár-, és élelmiszerkutató, Giuseppe Nocca egyik táplálkozás-antropológiai művében publikálta, amelynek lényege, hogy a helyi püspökség területén lévő malom tulajdonosának karácsony és húsvét között egy-egy tucat pizzát - ami ekkor már kézzel gyúrt lepényt - jelent kell természetbeni juttatásként beszolgáltatnia a püspöknek.

A több évezredes és több ezer kilométeres történeti kitekintő után térjünk vissza a Várkerületbe! Azt elmondhatjuk, hogy ha valahol süthettek a mai pizzához vagy annak elődjéhez hasonló ételt Magyarországon, az feltételezhetően itt lehetett az akkor Budának nevezett Budai Vár területén, hiszen egyrészről már a középkorban is éltek itt viszonylag nagy számban olaszok, valamint a törököknek – akiknek a mintegy másfél évszázados állandó jelenléte elég meghatározó volt a magyar konyha területén is – létezett a pizzához kísértetiesen hasonló ételük, amit pidének, illetve lahmacunnak hívnak.

‍

A törökök hatása a magyar gasztronómiára elég jelentős: új fűszereket, gyümölcsöket, különböző ételeket, illetve italokat honosítottak meg hazánkban. A kávé mellett többek között tőlük származik a tarhonya, a joghurt, de nekik köszönhetjük a darált hússal töltött zöldséges ételeink megjelenését is a magyar konyhaművészetben. Nehéz azt gondolni, hogy a darált húsos feltéttel készült lepény ne lett volna jelen Budán a 145 éves török megszállás alatt...

A Várnegyedben most is jó néhány étteremben lehet pizzát kapni, sőt vannak éttermek, amelyek kifejezetten az olasz gasztronómiára specializálódtak és konkrétan pizzériaként is hirdetik magukat. A módszertan egyébként az volt, hogy mivel képtelenség lett volna végig enni mind az öt étterem teljes pizzakínálatát, így mindenhol ugyanazt a pizza típust kértük, extra feltéttel. A pizzák íze ugyan éttermekként eltérő volt, az viszont jó hír az itt élőknek, hogy csalódni seholsem csalódtunk, csak finom ízeket kóstoltunk gasztronómiai tesztkörutunk során. Mint azt már írtuk, öt étterembe, pizzériába látogattunk el és kóstoltunk, teszteltük a pizzák minőségét, és valóban komoly fejtörést okozott, hogy a fej-fej melletti, rendkívül kiélezett versenyben mely étterem és miért kapjon ajánlást.

Nos, mivel ennyire kiegyenlített volt a verseny az öt étterem között, ezért úgy döntöttünk, hogy cikkünkben nem nevezzük meg konkrétan a per pillanatnyi győztesen kívül kipróbált éttermeket, persze nagyjából lehet sejteni, hogy a Várkerületben - beleértve a Budai Várnegyedet, a Gellérthegy, a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Víziváros I.kerületi részét - mely éttermek eshetnek egy ilyen „versenyben” körön belülre; illetve azt is elhatároztuk, hogy a tesztet időről-időre megismételjük; valamint azt is hangsúlyozzuk, hogy az adott ajánlás valójában csak rövid időre szól, hiszen egy adott étterem pizzájának a minősége akár egy pizzaszakács távozásával is jelentősen változhat. Mindezek után elmondhatjuk, hogy – dobpergés – pillanatnyilag a Tabán és a Naphegy határán található Sunhill Bistroban találtuk meg a budai Várkerület legfinomabb kemencés pizzáját.

‍

‍

Az itt kapható pizzák árai -feltéttől függően - 3490 Ft és 5590 Ft ársávban mozognak. Az étterem egyébként hetente változó ebédmenüt is kínál a vendégeknek, az előétel-leves-főétel-desszert négyesből tetszőlegesen választható 2 vagy 3 fogás, előbbi 4590 Ft, utóbbi 5490 forintos áron.

‍

‍

Az étterem miliője rendkívül barátságos, a kiszolgálás udvarias, közvetlen, de mégsem tolakodó.

‍

‍

Szóval, a friss tavaszi időben egyébként is érdemes a Tabánban sétálni egy nagyot, s ha már elindultunk, akkor felmenni a Naphegyre és megkóstolni az I. kerület legfinomabb pizzáját!

‍

‍

‍