Várban járva: nyitott szemmel, élményt gyűjtve, a turisták kedvenc helyein is túl – képekkel!
Miért nézi meg valaki többször is ugyanazt a filmet? Egyrészt nyilván, mert tetszik neki, és bizonyos jeleneteket szeret újra átélni, másrészt minél többször látunk egy filmet, annál több olyan részletet fedezhetünk fel, ami addig elkerülte a figyelmünket. Ugyanez elmondható a Budai Várnegyedről is, amit most képekkel illusztrálva támasztunk alá.
Reprezentatív adat ezzel összefüggésben nem áll rendelkezésre, de gyanítható, ha azt kérnénk magyar emberektől, mondják el, mi ugrik be elsőre a budai várnegyed hallatán, akkor nem feltétlenül ebben a sorrendben, de ezek kerülnének fel a dobogó három fokának valamelyikére: Mátyás-templom, Halászbástya, Budavári Palota. És nem is érdemtelenül, hiszen ezek olyan látnivalók, amelyek joggal „tartanak igényt” az idelátogatók kiemelt figyelmére. Külföldiekére és magyarokéra egyaránt. Azonban míg előbbiek jobbára egyszer jönnek fel, megnézik az említett fő látványosságokat, elkészítik fényképeiket, az elragadó várbeli háttérrel komponált szelfiket, az Insta-kompatibilis pózolós fotókat, addig utóbbiaknak, azaz nekünk, magyaroknak (és persze az itt élő külföldieknek is) lehetőségünk van arra, hogy többször is feljöjjünk a Várba felfedezőútra.
Izgalmas élményt ad, ahogyan régi dolgok, elmúlt évszázadok tanúi újdonságként kelnek életre bennünk. Kereshetünk, és találhatunk is olyan perspektívákat, amelyekből szinte minden hiányzik, ami 21. századi, ami modern, s így ezek a nézőpontok alkalmassá tesznek minket arra, hogy szinte úgy láthassunk dolgokat, ahogyan régen látták azok, akik a Várban éltek, a Várban jártak.
A felfedezés élményét adhatja az is, ha egyszerűen „csak” megállunk két szélesebb, forgalmasabb utcát összekötő sikátor előtt, és engedjük felpiszkálni szépérzékünket a geometria által, amit sok évszázados épületek a hozzájuk csatlakozó égbolt-részlettel együtt alkotnak.
Bár szabad a bejárás, hiszen étterem és üzlet is megközelíthető innen, mégis történik velünk valami, amikor az Országház utcában járva, egy hívogató kapualjon keresztül betekintünk a boltíveivel gazdagon ellátott udvarba.
Ha nemcsak felfelé, vagy éppen szemmagasságban pásztázzuk a vári látképet, hanem tekintetünket olykor lefelé is engedjük, olyan kis kincsre lelhetünk, mint ez a míves, ódon sárkaparó a Táncsics utcában.
És ez csak néhány felvillantott kép. Sok ilyen vár még ránk a Várban. Hamarosan vissza is térünk, hogy folytassuk a felfedezést, aminek lehetősége mindenki előtt nyitva áll.
A régvolt emberi világ olykor hiányos, szakadozott emlékei a plakátok, közös múltunk kopottas falragaszai, régről jövő, cseppet sem aktuális üzenetekkel. A plakát időutazást jelent: utazást a korba, ahonnan az üzenet a plakátokon keresztül még ugyanolyan elevenen érkezik, mint ahogyan nagyanyáink, s nagyapáink idejében. Magunk elé képzelhetjük az Úri uccába beforduló omnibuszt, a cilinderes férfiakat és kalapos-napernyős-csipkeruhás hölgyeket, ahogyan tipegve a Királyi Palota felé igyekeznek a siklóhoz. Megelevenedik a mainál jóval díszesebb budavári utcácskák konflisokkal megtűzdelt képe és hallatszik a Halászbástyából a várost szemlélő, lenyűgözött külföldiek, látványtól elaléló moraja. Itt járnak körülöttünk ugyanazok a régimódi emberek, pedig csak ránézünk egy plakátra és becsukjuk a szemünk.
Éppen ma van Budavár 1686. szeptember 2-i visszafoglalásának emléknapja, melynek egyik leghősiesebben harcoló alvezére Savoyai Jenő volt. És ehhez kapcsolódóan közeledik egy a törökök kiűzése szempontjából talán még jelentősebb évforduló, hiszen Savoyai Jenő herceg - egy évtizeddel Budavár visszavétele után - 1697. szeptember 11-én Zentánál aratott elsöprő győzelmet II. Musztafa szultán serege fölött. E két évfordulót egyetlen személy köti össze, a törökverő Savoyai herceg, akinek legendás történetű lovasszobráról is beszélgettünk Budavár testvérvárosának, Zentának az idegenforgalmáért felelős igazgatójával, Laskovity Kornéllal.
Ma reggel érkezett a tragikus hír, miszerint meghalt minden idők egyik legmeghatározóbb európai filmszínésze, Alain Delon. A francia filmcsillag neve nemzedékek számára egyet jelentett a sármos hódítóval, a filmvásznak modern kori Casanovájával. Alain Delon többször is járt Magyarországon, a Budai Várba is ellátogatott, de találtunk ennél különlegesebb, áttételesebb kapcsolódási pontokat is.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
