Szeretemhely a Gellért-hegy tetején: a Filozófusok kertje
Ha az ember nem is vonzódik, illetve kapcsolódik különösebben a transzcendens világhoz, feltehetően ez a hely és a Filozófiai kert című szoborkompozíció akkor is elgondolkodtatja, hogy miért születtünk meg és végtére is miért vagyunk a világon.
A Gellért-hegy nyugati - a fővárost kettészelő Dunára néző, festői panorámával rendelkező – oldalán, a gyógyító források fölött avatták fel a kétezres évek elején az itt található 8 alakos szoborcsoportot, amely nemcsak meghatározza, de csendben uralja is a teret.
Az embernagyságú, fekete bronzszobrok üzenete ma már számtalan turistát vonz ide, a Gellért-hegy egyik legreprezentatívabb, az I. kerülethez tartozó helyszínére. Az eredetileg Nagyváradon született, majd a tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végző, 1956-ban emigrálni kényszerülő magyar festő-, és szobrászművész, Wagner Nándor (1922-1997) alkotásának címe a Filozófusok kertje gyakorlatilag öt vallási-szellemi irányzat harmonikus együttélését ábrázolja a világban. A művész még halála előtt állapodott meg Budapesttel a szoborcsoport felállításáról, de annak felavatásra már csak halála után 2001. október 18-án kerülhetett sor.
Mi vagyunk a kapcsolópont Kelet és Nyugat között.
- vallotta a magyarságról Wagner Nándor.
A Japánban, Svédországban és hazánkban alkotó művész a körben elhelyezett szobrokkal a világ vallásait szimbolizálta Jézus Krisztus, Buddha, Lao-Ce, Ábrahám, valamint Ehnanton szobrán keresztül, akik a világot körbe véve, annak közepe felé, az Istent, istenséget jelképező gömb felé néznek.
A gömb isteni, allegorikus jellegét elsősorban az arcát eltakaró Ábrahám ábrázolásából ismerhetjük fel. A körön kívül a művész néhány általa kiválasztott nagy közvetítőt, mondhatni szentembert formázott meg, nevezetesen a „Nagy Lelket” vagyis Mahatma Gandhit, illetve a kék szemű barbárt, Bodhi Dharmát és a ferencesek rendjének alapítóját, Assisi Szent Ferencet állította a világvallásokat szimbolizáló alapítók, szellemi vezetők hátteréül.
Ha az ember egy kis szemlélődésre, lelki békére vágyik, akkor érdemes felkeresni ezt a csodahelyet, ami biztosan képes hozzájárulni az elmélkedéshez, az ember felemelkedéséhez.
Egy szuper kis túra, szóval bátran ajánljuk mindenkinek, a kilátás pedig tényleg pazar.
%2C_Budapest%2C_Hungary.jpg)
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
