Ősz a Nemzeti Galériában

Juhász Gyula érzékletesen meg is ragadta a lényegét 1924-es Október című versében: 

„A fény arannyal öntözi még / a szőke akác levelét, / de ez a fény, megérzem én, / már októberi fény…” 

A koppanó gesztenye hangjai, az egyre hűvösebb szellők és az egyre ritkább, de annál örömtelibb melengető napsütésben érdemes felsétálni a budai várba és részt venni a Nemzeti Galéria őszi programjainak egyikén, amelyek garantáltan színt visznek a legnagyobb szürkeségbe is. A mi javaslatunk a Tóth Árpád sétány felőli megközelítés: egészen páratlan az arany fénnyel átitatott fák mentén megérkezni a budai vár macskaköves utcáira és onnan a múzeumba.

Kezdjük a sort a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb mesterének grafikai munkásságát bemutató frissen megnyílt tárlattal, a Barabás Miklós. A rajz mestere című kiállítással! Barabás Miklós képei nélkül egészen másképp látnánk a reformkort, az azt követő évtizedeket, valamint a korszakot alakító és meghatározó szereplőket is: a művész ugyanis minden jelentős kortársát megörökítette - sokukat modell után, tehát személyes ülések alkalmával -, köztük Petőfi Sándort, Kölcsey Ferencet, Csokonai Vitéz Mihályt, Berzsenyi Dánielt, Kazinczy Ferencet, Vörösmarty Mihályt, vagy épp Bajza Józsefet. Az alkotásai segítségével képet kaphatunk arról, hogy milyen volt a 19. század közepén még csak épülő Alagút és a Lánchíd, hogyan nézett ki egykor a budavári palota látképe, vagy épp milyenek voltak a hétköznapok a Barabás műtermének is helyt adó otthonában, a ma is létező városmajori Barabás-villában. Valóságos időutazásnak lehetünk hát szemtanúi a 125 alkotást felvonultató kiállításon és a darabszám sem véletlen: Barabás épp 125 évvel ezelőtt halt meg és az azóta eltelt évtizedekben számos alkalommal feldolgozták már a munkásságát, rajzolói tevékenységét mégis ritkábban mutatják be tárlatokon. Többek között ezért különleges ez a válogatás, amelyen kivételes, magántulajdonban lévő művek is megtekinthetők sok más, jól ismert alkotással egyetemben.

A rajz minden műfajnak az alapja, hiszen a festő, a szobrász és az építész is először rajzban fogalmazza meg a majdani végső alkotást. Az aprólékosan megörökített munkákat a Barabás-kiállításban lehetőség nyílik nagyítóval is megvizsgálni, amellyel akár olyan részleteket is felfedezhetünk, amelyek szabad szemmel nehezen láthatók. Mindemellett Barabás önéletrajza is lebilincselő lehet a 21. század embere számára: ez nemcsak a művész életével, hanem a 19. századi magyar művészettel kapcsolatban is az egyik legfontosabb forrásértékű dokumentum, teli humorral, érzékletes idézetekkel és kuriózumokkal. Barabás volt az első olyan festőművész itthon, aki képes volt megélni a festészetéből. A művészpálya a 19. század elején még meglehetősen bizonytalan megélhetést jelentett, ugyanis az alkotó nagyban függött a mecénástól, aki a kész alkotásért fizetett. A fiatal művészeknek hosszútávon mecénást találni sem volt a legegyszerűbb feladat, Barabás viszont a kvalitásaival és tehetségével az 1830-as évek második felétől, huszonévesen már maga választhatta meg, hogy mikor, mit alkot és lehetősége volt arra, hogy visszautasítson olyan megbízásokat, amelyeket a kortársai azonnal elfogadtak volna a fizetség reményében.

De mi volt Barabás Miklós titka? Képes volt emlékezetből felidézni arcokat, akár évtizedek múltán is, amely nyilvánvalóan nagyban segítette egy arcképfestő munkáját. Emellett előszeretettel másolta a legnagyobb mesterek alkotásait, amellyel szintén fejlesztette a rajztudását. Érdekes példa erre a Laokoón-szoborcsoportról készült rajza, amely az 1506-os megtalálása óta az egyik leghíresebb antik mű. Önmagában a szobor felfedezésének története is rendkívül izgalmas, ugyanis 1506. január közepén véletlenül került elő Rómában a föld alól és sokáig azt sem lehetett tudni, hogy ki alkotta meg a remekművet. A szokatlanul patetikus kompozíción a három alak gyakorlatilag kilép a talapzatról a nagy lendület, valamint az ábrázolt téma teátralitása miatt. Barabás Miklós 1834-es rendkívül részletgazdag krétarajza mindösszesen 61 x 47 cm-es nagyságú, szemben a szoborral, amely több, mint 2 méter magas, mégis érezhető rajta az az erő és monumentalitás, amely az eredeti alkotáson megjelenik.

Barabás az anyagi sikereknek köszönhetően számos helyen megfordult Európa-szerte, így például Itáliában is.  Az ezen az úton készült alkotásaira különösen vigyázott: piros bársonymappába gyűjtve őrizte őket, hasonlóan a korszak vándorfestőihez. Közel másfél évig dolgozott az országban és az itt töltött idő alatt bejárta Firenzét, Velencét, Nápolyt és Rómát. Itáliában sok inspirációt szerzett a későbbi alkotásaihoz, így később az akvarellfestészetben is kibontakozott a tehetsége. A művész nagy teherbírású volt, hihetetlenül sokat dolgozott és a magyaron kívül még öt nyelven beszélt és írt. Az 1840-es évek második felétől a már emlegetett városmajori Barabás-villában fogadta a tanítványokat, így például Than Mórt, aki egy zsánerképén meg is örökítette a műterembelsőt. A különleges akvarell-képen a bal oldali szekrény tetején sorakoznak a festmények, a szobában az anatómiai tanulmányokat segítő szobrok állnak, az asztalon könyv, a falakon pedig vázlatok, tanulmányok és metszetek láthatók. Rendezettség és tisztaság sugárzik a műteremből, amely Barabás egész életművét is áthatja. Különösen érdekes a középső falon látható nagyméretű festmény, ez volt ugyanis az 1835-ben Itáliából hazatért festő első itthon kiállított műve, amellyel azonnal felhívta magára a közönség figyelmét: Paolo Veronese 1580-as, Európa elrablása című alkotásának másolata.

A grafikák és akvarellek igen sérülékeny műtárgyak, amelyek érzékenyek a hőre, a fényre és a nedvességre, így a múzeumok csak egy megszabott intervallumban állítják ki őket egyhuzamban. A nagyszerű válogatáshoz kapcsolódóan számos felnőtteknek szóló tárlatvezetést tart a Nemzeti Galéria csütörtökönként és szombatonként, így csütörtökönként október 5-én, 12-én, 19-én és 26-án 16.00 órától, illetve szombatonként október 7-én, 21-én és 28-án 11.00 órától.

Emellett októberben rendhagyó tárlatvezetéseken is részt vehetnek az érdeklődők, például Csorba László történész október 6-i, péntek délutáni vezetett sétáján. Csorba László a 19. század történelmét, kultúrtörténetét és művészetét egyaránt kiválóan ismerő történész, aki a programon Barabás Miklóst, az embert, a művészt, valamint a közéleti személyiséget mutatja be. A szegény székely család sokadik gyermekeként született Barabást a tehetsége és a szorgalma juttatta odáig, hogy ő lett Magyarországon az első festőművész, aki a családjával együtt kizárólag a művészi honoráriumból meg tudott élni a gyarapodó Pest-Budán. Életútjának fontos jellemzője, hogy feleségét egy svájci francia polgárcsaládból választotta. Milyen közösségek formálták a gyermek, majd a pályakezdő, a fiatal férfi és a sikeres művész világát, gondolkodását? Mit hagyott hátra maga mögött és hová jutott el abban a korban, amikor – képein is megörökítve – megszületett a modern Magyarország? A tárlatvezetésen kiderül!

Majd október 27-én, pénteken délután Dsupin Luca művészettörténész kalauzolja az érdeklődőket a kurátori tárlatvezetésén, ahol egy igazi 19. századi spa-élmény részeseivé válhatunk! A hidegvizes gyógyterápiáról elhíresült gräfenbergi fürdőben az alkotástól kimerült, gyakori fejfájásra panaszkodó Barabás majd fél évet töltött és az akkor 29 éves festőnek feltett szándéka volt, hogy kizárólag a pihenésre összpontosítson itt. Az önéletrajzából és a korabeli cikkekből ennek ellenére egy aktív alkotói periódusról értesülünk és megelevenednek előttünk a 19. századi fürdőhely épületei és a vendégei is.

Az aprólékos pontossággal megrajzolt és festett Barabás-képeken a gyermekek is sok bájos, vagy épp mókás részletet találnak: képzeletben gondolán, vitorlás hajón, szekéren, és szamárháton utazhatnak Barabás Miklós kiállításán a művek segítségével, utána pedig virágnyelven szerelmes üzenetet küldhetnek, lakodalomba csöppenhetnek és a 19. századi Budapesten az idén 200 éves Petőfi Sándorral is találkozhatnak. Az október 7-i, szombat délelőtti programon a 6-9 éves, valamint a 10-13 éves korosztály is várják a múzeumban.

Barabás Miklós rajzai mellett további remekműveket is megismerhetnek a múzeumba látogatók: október 18-án, szerdán délután a magyar festészet napja alkalmából a legkiemelkedőbb alkotásokat bemutató tárlatvezetésen a késő gótikától a 20. századig átfogó válogatást láhatnak, melynek során megismerhetik MS Mester, Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József felejthetetlen műveit. Majd másnap, október 19-én, csütörtökön 11.00 órakor a legkisebbek szüleit invitálják játékos tárlatvezetésre a Mama, nézd! elnevezésű programon. A havonta megrendezésre kerülő tárlatvezetésen az egyévesnél kisebb babákkal érkezőket várják a múzeumba, igyekezve egy olyan környezetet biztosítani, amelyben senkit nem feszélyez egy síró, vagy éhes baba.

Idén októberben is sok különleges programmal készül a Magyar Nemzeti Galéria – érdemes csatlakozni hozzájuk!

‍