Ma 70 éve játszották az évszázad mérkőzését, a 6:3-as diadalt
Az a Puskás Ferenc volt az aranycsapat kapitánya, akinek irányításával 1953. november 25-én a londoni Wembleyben a magyar csapat megtörte Anglia veretlenségét. Azt viszont kevesen tudják, hogy Puskás Öcsi vagy becenevén a „száguldó őrnagy” miután a rendszerváltást követően hazatért Magyarországra, akkor itt, a Várnegyedben talált új otthonra.
A visszaköltözése után a Logodi utcában találta meg otthonát a világklasszis labdarugó, aki már 1952-ben a helsinkiben aranyérmes olimpiai csapatnak is kapitánya volt. A ballábas világklasszis vezette csapat londoni mérkőzését nem csak a két országban figyelték, hanem egész Európa és az akkori futballvilág figyelemmel kisérte. Az „évszázad mérkőzésének” szövetségi kapitánya Sebes Gusztáv volt. A Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula. Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II. László és a cserekapus Gellér Sándorból álló csapat mérkőzését az egész ország hallgatta. 1953-ban ugyanis még Magyarországon nem volt televíziózás, ezért a mérkőzést mindenki a rádión követte, a sportriporter a legendás Szepesi György volt. Mai elidegenedett világunkban elképzelhetetlen, de akinek nem volt rádiója az bekéredzkedett a szomszédjához. Az egész országnak együtt dobbant a szíve és kiáltott fel a góloknál.
Az ellenfél lerohanásának taktikájával játszó magyar válogatott már az első percben megmutatta erejét, amikor Bozsik labdaszerzéséből gólt szerzett. Majd negyedóra elteltével az angolok egyenlítettek, egészen öt percig, amikor is Czibor felfutása után Hidegkuti újra betalált az ellenfél kapujába. Az „évszázad gólját”. Czibor gurította Puskásnak aki cselével elfektette a becsúszó Wrightot, majd bombatalálattal szakította a rövid felső sarkot (1–3). A 29. percben Bozsik huszonöt méterről szabadrúgásába tette bele Puskás a lábát, ami bepattogott az angol kapuba (1–4). Az első félidőben ugyan még Mortensen révén szépített az angol válogatott (2–4), azonban a második félidőben, az 50. percben Bozsik a tizenhatoson kívülről talált be az angolok kapujába (2–5), majd három perccel később Hidegkutit mesterhármast állított be (2–6), amit Ramsey büntetőgólja már csak szépíteni tudott (3–6).
A Rákosi Mátyás által vezetett, hatalmon lévő Magyar Kommunista Párt (MKP) a propagandagépezett által a saját sikereként, sőt egyenesen a „a szocializmus győzelmeként” könyvelte el az aranycsapat londoni győzelmét. A mérkőzésen pályára lépő magyar játékosok, valamint Mándi Gyula edző, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány és Szepesi György rádióriporter is kitüntetést kapott.
Talán nem lenne botorság Budavár Díszpolgárának, a legismertebb magyarnak, Puskás Ferencnek emléktáblát állítani a Várnegyedben is, egykori otthona falán.
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.