Ma 360 éve született Savoyai Jenő
A keresztény seregek élén harcoló Savoyai Jenő herceg éppen ma 360 éve született a híres párizsi Hôtel de Soissons szállodában. Az alábbi sorokkal rá emlékezünk.
Savoyai Jenő vagy másnéven Savoyai Eugén 1663. október 18-án a Savoyai-dinasztia carignanói ágából származó francia tábornoknak, Eugéne-Maurice de Savoie-Carignannak (1635–1673) és Olympe Mancini bárónőnek (1640–1708), Mazarin bíboros unokahúgának legkisebb gyermekeként született Párizsban.
A meglehetősen alacsony, s talán éppen ezért hatalmas parókákat viselő Savoyai Jenő 1683-ban részt vett Bécs felmentésében, amelynek során egy dragonyosezred tulajdonosává vált. Ezután az esztergomi diadal harcaiban jeleskedett. Itt ismerte fel különleges hadászati tehetségét unokatestvére, Lajos badeni őrgróf (1655-1707).
Budavár visszavételében már oroszlánrésze volt, azt azonban kevesen tudják, hogy a harcok közben jobb kezén súlyos sérülést szenvedett, melyből felépülve újra a török elleni harcokba tért vissza előbb a nagyharsányi csatában, majd egy évvel később, 1697. szeptember 11-én a szövetséges keresztény seregek élén hatalmas győzelmet aratott Zentánál az Elmas Mehmed nagyvezír által vezetett török hadakon, a jelenlevő II. Musztafa szultán seregén.
Az ezek után zentai győzőként emlegetett herceg számtalan csatában vett részt Európa-szerte, a XVII. század egyik legnagyobb hadvezére és katonai lángelméje végül szélütés következtében halt meg a bécsi udvarban. Emlékét számos névadás – többek között utca, tér, illetve park – őrzi országszerte, a budavári Savoyai-teraszon és a bécsi Burg előtt is lovasszobrot emeltek nagysága elismeréseként, számtalan festő- és, szobrászművészt ihletett meg, valamint hadihajók és hadosztályok viselték a nevét. Emlékét mi is őrizzük!
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.