Ki volt az a művésznő, aki az ötvenes években virágokkal díszítette a Mátyás-templom oltárát?
A Budai Vár idősebb lakói még ma is őrzik emlékezetét, annak a különlegesen bátor és nagyszerű festőnőnek, aki az ötvenes években a romjaival magára hagyott Várhegy vadvirágos lankáin gyűjtötte a Mátyás-templom oltárának díszeiül szánt csokrokat. Akkoriban ez bátorságnak számított.
Feszty Masa festőnő (1895–1979), akinek az emléktáblája a Dísz tér 10. számú ház Tóth Árpád sétány felé néző szárnyának falán található, különleges ember volt a vári lakosok között.
Nem félt a retorziótól, mert valahogy sejtette, hogy az Égiek majd gondoskodnak arról, hogy imádságban született festményeit megalkothassa, neki pedig elég volt, ha az éhezéstől megmenekült.
Feszty Masa az ötvenes években a jezsuitáktól kapott sorozatos megrendeléseket: a jezsuita szenteket megfestő művész egész életét mások segítése jellemezte. Bár pénze nem volt, művészetével mégis gyógyítani tudott. Az ostrom után a Margitszigeten, egy a hadirokkant katonáknak szervezett átmeneti otthonban csonkolt, lábnélküli, félkezű katonákat tanított festeni. Feszty Masa a festészet szeretetét szüleitől örökölte. Művészcsaládból származott: Feszty Árpád és Jókai Róza leányaként olyan nagyszülőkkel is büszkélkedhetett, mint Jókai Mór és Laborfaly Róza. Az elsősorban szentek portréit és oltárképeket megalkotó művész a transzcendens világ, mélyen valásos világ felé édesanyja elvesztése után fordult. Az anyagi javak nem motiválták, azonban az elesettek iránt érzett irgalom annál inkább. A festőművész a Budai Várat tekintette második otthonának.
Feszty Árpád lánya több mint 30 éven át élt és alkotott az említett Dísz téri házban. Noha életének utolsó éveit Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, Domaházán töltötte, mégis a Budai Várban eltöltött évtizedek voltak a legmeghatározóbbak számára.
Ferenc József étkezései a korábbi évszázadok szokásait követték, az íróasztalnál elfogyasztott kora reggeli néhány falatot általában dél körül követte a reggeli és este hat órakor volt a főétkezés. Utóbbin gyakran vettek részt meghívottak, akiknek többsége rendkívüli megtiszteltetésként élte meg, hogy az uralkodóval egy asztalnál ülhetett. Különlegesek voltak ezek az étkezések abból a szempontból is, hogy az ezt követő fogadáson néhány szót válthattak az uralkodóval, pontosabban fogalmazva, válaszolhattak a kérdéseire. Hogy milyen lehetett egy udvari ebéd az uralkodóval? Nos, ez kiderül a cikkünkből.
A Vár, A Krisztinaváros, az egykori Tabán. A filmhíradó főként a háború után megújuló Várnegyed műemlékeire, turisztikai látványosságaira fókuszál, de számtalan ma már érdekes mozgófilmrészletet találhatunk benne, például a még meg nem épült Hilton Szálló nélküli Szentháromság teret. De csodálatos légi felvételek szerepelnek benne a kerületről, archív fotók a régi várbeli éttermekről, a Tabánról, az egykori Horvát-kertet is láthatjuk és még sorolhatnánk.
Az asztaloslegényből lett világhírű festő 1844. február 20-án született Munkácson. Az alig nyolcéves korában árván maradt kisfiú Békéscsabára kerül anyai nagybátyjához, aki 1855-ben asztalos inasnak adta. Az Aradon folyamatosan nélkülöző, éhező, betegre dolgoztatott tizenöt éves fiú a segédi bizonyítvánnyal zsebében végül hazamenekül nagybátyához: ekkor kezdett festészetet tanulni. Noha nem mindennapi életpályája csupán áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, az azonban biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
