Fehérbe öltözött a Budai Vár és nagyon jól állt neki! - Képriport
Már majdnem elfelejtettük, hogy milyen szép arcát mutatja a Várnegyed, amikor hó borítja a háztetőket. Pedig Budapest ékszerdoboza ilyenkor is igazi csoda. Vigyázz, kész, rajt: budavári képriportunk következik!
Már gyerekkorban is valami furcsa melegség töltötte el az ember szívét, amikor a színes, akkor még sokszor romos, de legalábbis elhanyagolt városrészt az éjszaka lehullott hótakaró borította el és fehér uniformist kölcsönzött a valamikor sokkal szebb világot látott Budai Várnak. S bár a Várnegyed arculata és azon belül a Budavári Palotanegyed ikonikus épületei lassan-lassan visszanyerik egykori pompájukat, de sajnos azok a régi téli havazások megritkultak és lassan kikopik emlékeinkből, hogy milyenek voltak a vári utcák, házak és terek akkor, amikor „hó takará el a bérci tetőt”.
Feltehetően minden ifjúkorban átélt dolog idővel megszépül és bár a havazással mindig járnak kellemetlenségek, mi mégis azt kívánjuk, hogy minden magyar nemzedéknek legyen egy olyan élménye, amit nekünk az 1987. január 12-13-i hóesés adott, amit annak a csodatélnek és az extrém mennyiségű hónak az emléke jelent. És persze a mostani közel sem olyan, mi már Nagyon Vártuk a havazást és végre meg is érkezett. Így ezzel a cikkel köszöntöttük: velkám.
(A főképen a Kazinczy-emlékkút a Bécsi kapu tér közepén, mögötte pedig Hatvany Lajos sárgálló palotája látható.)
%2C_Budapest%2C_Hungary.jpg)
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
