Ezen a napon született a világhírű magyar festő, Munkácsy Mihály
Az asztaloslegényből lett világhírű festő 1844. február 20-án született Munkácson. Az alig nyolcéves korában árván maradt kisfiú Békéscsabára kerül anyai nagybátyjához, aki 1855-ben asztalos inasnak adta. Az Aradon folyamatosan nélkülöző, éhező, betegre dolgoztatott tizenöt éves fiú a segédi bizonyítvánnyal zsebében végül hazamenekül nagybátyához: ekkor kezdett festészetet tanulni. Noha nem mindennapi életpályája csupán áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, az azonban biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.
Első mestere a gyulai rajztanár, Fischer Károly volt, akitől különórákat vett. Őt követte Szamossy Elek festőművész, nála festi meg első olajképét is, a Levélolvasást. 1863. májusában Pestre utazott, ahol elnyerte a Képzőművészeti Társulat támogatását, a pártfogói híres festők, Ligeti Antal (1823-1890) és Than Mór (1828-1899) voltak. Az ő tanácsukra ment 1865-be a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára festészetet tanulni.
1867-ben a budavári kötődésű báró Eötvös József (1813-1871) immáron miniszterként Budán kelt levelében értesítette a tehetséges festőt a számára felajánlott tanulmányi ösztöndíjról:
A művészet felsegéllésére kivetett javadalmazásból Önnek ösztöndíjul nyolczszáz forintot engedélyezek, 's erről azon megjegyzéssel értesítem, hogy fennebbi összegnek hol, és mily módozatok melletti felvehetése Önnel később tudatni fog. Folyó évi Február 18án kelt folyamodványa, mellékleteivel együtt ide csatoltatik, közvetlenül hozzám bemutatott műmellékleteit pedig elnöki irodámban veheti vissza.
- szólt a levél.
Európai körútján barátjával, Paál Lászlóval (1846-1879) járt Hollandiában, Németországban, Franciaországban és Angliában is. Munkácsy komoly önbizalomhiánya miatt folyamatosan kételyek között hánykódott, öngyilkossági gondolatok gyötörték, többször alkotói válságba került, s szuiciddá vált. 1873 októberében Barbizonba utazott, ahol többek között megfestette a Rőzsehordó nőt. Ezután, 1874. augusztusában Párizsban feleségül vette egykori dúsgazdag mecénása, De Marches báró huszonkilenc éves özvegyét, Cécile Papiert (1845-1915). Európai nászútjuk után visszaköltöztek a francia fővárosba, ahol fényűző társasági életet éltek.
A világsikert a Milton című festménye hozta el, a műkereskedő Charles Sedelmeyer 30 ezer frankért vásárolta meg tőle a képet, akivel tíz évre szóló szerződést kötöttek. A művet 1878-ban a párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták. A festmény New York-ba került, ahol jelenleg is látható. A trilógiával világhírnevet szerzett magának, 1880. decemberében I. Ferenc József „munkácsi” előnévvel nemességet adományozott az immáron világhíres festőművész számára.
Ez idő tájt az egész város odacsődült egy magyar festő, Markovits Károly nagy festményéhez, amely egy Jacques Lenoble nevű műértőnél volt kiállítva, s a hullámokon járó Krisztust ábrázolta. A lelkesedő műkritikusok ezt a vásznat a század legnagyszerűbb remekművének ismerték el.
– írta Maupassant a Szépfiú (Bel ami) című regényében Munkácsyról mintázva meg Markovitsot.
1896-ban az elkészült Ecce Homo, amit a magyar fővárosban mutattak be, ahol részt vett a millenniumi ünnepségeken. Munkácsy visszautazott Párizsba, ahol kiújuló vérbajával szanatóriumba került, s végül – idén 125 éve - 1900. május 1-jén halt meg. Hazaszállítása után ravatala a Műcsarnokban volt, ahol a belépőjegy ellenére százezrek rótták le kegyeletüket. Temetésére egy pénteki napon, 1900. május 9-én került sor a Kerepesi temetőben volt.
Éppen ma van a tavaszi nap-éj egyenlőség, vagyis a csillagászati tavasz kezdete. Mi mással köszönthetnénk azt a csodás évszakot, mint egy valaha a Várnegyedben élt költő télbúcsúztató és a tavaszi feltámadást köszöntő versével, amely itt az egykori Bástya sétányon íródott, s amely 1946 óta már épp e költő nevét viseli.
Ferenc József étkezései a korábbi évszázadok szokásait követték, az íróasztalnál elfogyasztott kora reggeli néhány falatot általában dél körül követte a reggeli és este hat órakor volt a főétkezés. Utóbbin gyakran vettek részt meghívottak, akiknek többsége rendkívüli megtiszteltetésként élte meg, hogy az uralkodóval egy asztalnál ülhetett. Különlegesek voltak ezek az étkezések abból a szempontból is, hogy az ezt követő fogadáson néhány szót válthattak az uralkodóval, pontosabban fogalmazva, válaszolhattak a kérdéseire. Hogy milyen lehetett egy udvari ebéd az uralkodóval? Nos, ez kiderül a cikkünkből.
A Vár, A Krisztinaváros, az egykori Tabán. A filmhíradó főként a háború után megújuló Várnegyed műemlékeire, turisztikai látványosságaira fókuszál, de számtalan ma már érdekes mozgófilmrészletet találhatunk benne, például a még meg nem épült Hilton Szálló nélküli Szentháromság teret. De csodálatos légi felvételek szerepelnek benne a kerületről, archív fotók a régi várbeli éttermekről, a Tabánról, az egykori Horvát-kertet is láthatjuk és még sorolhatnánk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
