Észrevétlen történelem: Mátyás király palotájának egy darabja
Sokszor észre sem vesszük a múlt darabjainak egyes emlékeit, észrevétlenül bújnak meg, simulnak bele a hétköznapok szürkeségébe, mi pedig rájuk sem hederítve sétálunk el mellettük. Pedig őseink, nagyapáink azért tették ide, hogy emlékezzünk rájuk, saját múltunkra, az egykor élt magyarokra. Egy kis utcán heverő történelem.
A mindenkori politikai hatalom – akár a háború előtti, akár az azutáni Magyarországra gondolunk - mindig kiemelt feladatának tekintette a közterek politikai-eszmei tartalommal való megtöltését. Azonban vannak olyan történelmi személyek, amelyek mindig példaként szolgáltak, ilyen volt például Mátyás király (1443-1490, akit minden korban tisztelünk. Az idén éppen 580 éve született Mátyás, az igazságos 1458-1490 között uralkodott magyar királyként. Ezer szállal kötődik Budához, hiszen miután a Hunyadi-család hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot V. László (1440-1457) király büntetlenséget ígérve és békességet színlelve éppen ide a Budai Várba csalta Hunyadi Lászlót és öccsét, a 14 éves Mátyást, majd börtönbe vetette őket. Lászlót végül halálra ítéltette felségárulásért és 1457. március 16-án itt, a budavári Szent György téren fejezték le, majd először itt, a Várban is temették el. Talán van abban valami sorsszerűség, hogy mind Benczúr Gyula (1844-1920) Hunyadi László búcsúja, mind Madarász Viktor (1830-1917) Hunyadi László a ravatalon című festménye is éppen itt, a hírhedt és nevezetes kivégzés egykori helyszínén, a Szent György téren, a Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg napjainkban. Mátyást jó messzire vitték, Prágában raboskodott
Szilágyi Örzsébet /Levelét megirta;/Szerelmes/Könnyével/Azt is telesirta. – írta Mátyás anyja című balladájában Arany János (1817-1882).
Csak megválasztása után indult a magyar küldöttség Mátyás kiszabadítására, akik csak 1458. február 14-én érkeztek vissza Budára. Az biztos, hogy ekkor Mátyás valóságos diadalmenetet tartott, kiváltásotokat erősített meg, amnesztiát hirdetett és a Budavári Palota trónját elfoglalva az ország törvényes uralkodója lett. Mátyás palotája – követve a kialakult várszerkezetet - a Várhegy déli oldalán helyezkedett el. Buda hatalmas, soha nem látott fejlődésnek indult, a kereskedelem felvirágzott, az itt élő polgárság pedig gazdagodott, miközben kiépült a királyi udvar és az ahhoz szükséges állami hivatalnokréteg. Itáliai mesteremberek, reneszánsz művészek, építészek, zenészek, humanista történetírók jelentek meg Budán. Az egykori Vár a virágzó kereskedelem és pezsgő kulturális élet hatására igazi európai színvonalú reneszánsz udvarrá vált, ahol a páratlan Corvinákat az itt alapított könyvtár díszes polcaira készítették. Ebből a korból származik a Dózsa György téren található oszlop is, amelyet 1926-ban állítottak emlékül az akkori ásatások egyik látványos régészeti leleteként. A korabeli sajtó így számolt be az 1925. decemberi régészeti felfedezésről:
Mátyás király palotájának pompás maradványaira bukkantak Budán. A Váralja utcai szenzációs leletek — Az Aula marmorea és a híres szökőkút részei — Vörös és fehér márványalkotások épületkövek gyanánt a falban — Mátyás Király Emlékmúzeum a királyi várpalotában. Engedélyt kérnek a kormányzótól, hogy ásatásokat végezhessenek a Várkertben. A Szarvas tér közelében levő Váralja utcában vízvezetéki munkálatok új csőhálózat elhelyezését tették szükségessé. Két-három méter mélységben váratlanul nagy akadályba ütközött a munkások csákánya. Nyolcvan centiméter átmérőjű, csiszolt és fényezett óriási gránitkőoszloptörzs került napvilágra, mire a további munkálatokat beszüntették mindaddig, míg dr. Lux Kálmán, Mátyás király Budavárának legalaposabb ismerője, Budapest régiségeinek leglelkesebb kutatója ki nem szállt a helyszínre. Dr. Lux helyszíni mérései nyomban megállapították, hogy az oszlop eredeti magassága igen tekintélyes volt. Szerinte kétségkívül töredéke a Bonfini által fellengős szavakkal megénekelt Aula marmoreanak, Mátyás király várkertje híres márványpalotájának, amelynek négy jellegzetes sarokoszlopa még a török időkből való budai városképeken is megvan: a Várhegynek nyugati lábánál, nem messze a mostani lelet helyétől, ahova a feltalált rész kétségkívül építőanyag gyanánt került a törökök várbástyát erősítő munkálatai alkalmával. Igen valószínűnek tartom, hogy e márványpalotának megalkotója Chimenti Camiccio volt. Róla jegyezte fel Vasari hogy Hollós Mátyás király szolgálatában épített számára palotákat, kerteket, kutakat, kerti mulatóházakat díszítményekkel vésésekkel, szobrászati erkélyekkel s hasonló dolgokkal, melyeket nagy szorgalommal végzett Baccio Cellini, aki munkatársa volt Budán. Az ásatás most már dr. Lux személyes felügyelete mellett folyt tovább. (…) Dr. Lux Kálmán jelentést terjesztett a kormányzóhoz, amelyben engedélyt kér az ásatások folytatására a Várkertben. A 35 méter mázsányi oszloptörzs kivételével a többi leletek immár a Székesfővárosi Múzeumban vannak. Dr Luxnak azonban az a terve, hogy a királyi vár egyik szép termébe összegyűjtse mindazon ma elszórtan levő kőemlékeket, amelyeknek Mátyás király palotájából való eredete kétségtelen. A felvetett eszmét oly szépnek tartom, hogy e téren továbbmegyek. Úgy vélem, hogy a nagy magyar renaissance királynak emlékét a királyi Várpalotában egy nagyszabású »Mátyás Király Emlékmúzeummal kellene megörökíteni. Benne összegyűjteni mindent, ami Hollós Mátyás királyra emlékeztet: összes birtokunkban levő Korvináit, képmásait, érmeit, fenkölt egyéniségét dicsőítő újabbkori szobrászati és festői alkotásokat, egyszóval mindent, ami az ő szelleme és nagy lelke ma is ható varázsának köszöni létét.
Mátyás király emlékét őrzi a Budavári Palota Hunyadi-udvarában Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész alkotása, a Mátyás kútja, amely mellett nyilván eltörpül a Dózsa György tér fölötti füves területre helyezett történelmi emlék, amely persze szintén a dicső múltra próbálta felhívni az utókor figyelmét.
Pedig, ha közelebb megyünk hozzá, akkor egyértelmű az üzenet. Mi pedig azért vagyunk, hogy közelebb menjünk hozzá és megmutassuk olvasóinknak az alig észrevehető csodát.
Ferenc József étkezései a korábbi évszázadok szokásait követték, az íróasztalnál elfogyasztott kora reggeli néhány falatot általában dél körül követte a reggeli és este hat órakor volt a főétkezés. Utóbbin gyakran vettek részt meghívottak, akiknek többsége rendkívüli megtiszteltetésként élte meg, hogy az uralkodóval egy asztalnál ülhetett. Különlegesek voltak ezek az étkezések abból a szempontból is, hogy az ezt követő fogadáson néhány szót válthattak az uralkodóval, pontosabban fogalmazva, válaszolhattak a kérdéseire. Hogy milyen lehetett egy udvari ebéd az uralkodóval? Nos, ez kiderül a cikkünkből.
A Vár, A Krisztinaváros, az egykori Tabán. A filmhíradó főként a háború után megújuló Várnegyed műemlékeire, turisztikai látványosságaira fókuszál, de számtalan ma már érdekes mozgófilmrészletet találhatunk benne, például a még meg nem épült Hilton Szálló nélküli Szentháromság teret. De csodálatos légi felvételek szerepelnek benne a kerületről, archív fotók a régi várbeli éttermekről, a Tabánról, az egykori Horvát-kertet is láthatjuk és még sorolhatnánk.
Az asztaloslegényből lett világhírű festő 1844. február 20-án született Munkácson. Az alig nyolcéves korában árván maradt kisfiú Békéscsabára kerül anyai nagybátyjához, aki 1855-ben asztalos inasnak adta. Az Aradon folyamatosan nélkülöző, éhező, betegre dolgoztatott tizenöt éves fiú a segédi bizonyítvánnyal zsebében végül hazamenekül nagybátyához: ekkor kezdett festészetet tanulni. Noha nem mindennapi életpályája csupán áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, az azonban biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
