
Erkel Ferenc nyomában: életre kelő történelem az Úri utca 24. szám alatt
Izgalmas története van, és neves lakói voltak a budavári Úri utca 24. szám alatt található épületnek. Az utcára barokk stílusú homlokzatával tekintő házban lakott családjával Erkel Ferenc, a Himnusz zenéjének szerzője. A ház legkorábbi, név szerint is ismert lakói a városi tanács tagjai voltak a 15. században.
Az Úri utca 24. szám alatt található ház története a 14. században kezdődött, erről tanúskodik a ház dongaboltozatos bejárati előcsarnokában lévő gótikus ülőfülkesor, melynek északi oldalán öt különböző középkori kőfaragójel is fennmaradt – derül ki Budapest 100 cikkéből. Érdekesség, hogy a késő középkorban a mai Úri u. 24-től az 50. házszám alatt található épületig terjedő részét Kalmarwtcha-nak, vagyis Kalmár utcának nevezték.

A ház legkorábbi lakói, akiket név szerint is ismerhetünk, a 15. század második felében Ulrich Weichenperger és Hans Hanko voltak, mindketten budai esküdtek, a városi tanács tagjai. 1700 körül az épületet barokk stílusban építtették át, a maival lényegében megegyező elrendezését pedig 1869-ben nyerte el.
Erkel Ferenc még az átépítés előtt, 1851-ben költözött a házba, mégpedig az épület Tóth Árpád sétány felé néző részének egyik emeleti lakásába. A Himnusz zenéjének szerzője 1835-től élt Pesten, és 1839-ben vette feleségül a budavári Nagyboldogasszony-templom karnagya, Ádler György lányát, Ádler Adélt. Az Úri utcában 1860-ig laktak, a házaspár tizenegy gyermekéből az utolsó négy (Ilona, Oszkár, Ferenc és István) ebben a házban született.

1945-ben, Budapest ostromakor az épületet találat érte, a ház Úri utca felőli emeleti része a háború utolsó napjaiban megsemmisült.

1949-re az emeletet újraépítették, az 1950-es évek elején folytak régészeti feltárások. 1952-ben műemléki felmérés készült róla, 1953-ban helyreállították, 1964-ben pedig Lipták Irén tervei szerint készült az újabb műemléki helyreállítás, ekkor nyerte el a ház homlokzata a ma is látható barokk kialakítását.
A Himnusz zeneszerzőjének 2010-ben, születésének 200. évfordulóján állítottak emléket a ház homlokzatán elhelyezett emléktáblával. Egy másik, január 22-én ünnepelt 200. évforduló is kapcsolódik Erkel Ferenchez, hiszen 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz szövegét Kölcsey Ferenc. Mint arról a Nagyon Vár is beszámolt, ebből az alkalomból a Várkert Bazár rendezvénytermében tartottak zenés irodalmi eseményt ismert közéleti személyiségek részvételével.

Ferenc József étkezései a korábbi évszázadok szokásait követték, az íróasztalnál elfogyasztott kora reggeli néhány falatot általában dél körül követte a reggeli és este hat órakor volt a főétkezés. Utóbbin gyakran vettek részt meghívottak, akiknek többsége rendkívüli megtiszteltetésként élte meg, hogy az uralkodóval egy asztalnál ülhetett. Különlegesek voltak ezek az étkezések abból a szempontból is, hogy az ezt követő fogadáson néhány szót válthattak az uralkodóval, pontosabban fogalmazva, válaszolhattak a kérdéseire. Hogy milyen lehetett egy udvari ebéd az uralkodóval? Nos, ez kiderül a cikkünkből.

A Vár, A Krisztinaváros, az egykori Tabán. A filmhíradó főként a háború után megújuló Várnegyed műemlékeire, turisztikai látványosságaira fókuszál, de számtalan ma már érdekes mozgófilmrészletet találhatunk benne, például a még meg nem épült Hilton Szálló nélküli Szentháromság teret. De csodálatos légi felvételek szerepelnek benne a kerületről, archív fotók a régi várbeli éttermekről, a Tabánról, az egykori Horvát-kertet is láthatjuk és még sorolhatnánk.

Az asztaloslegényből lett világhírű festő 1844. február 20-án született Munkácson. Az alig nyolcéves korában árván maradt kisfiú Békéscsabára kerül anyai nagybátyjához, aki 1855-ben asztalos inasnak adta. Az Aradon folyamatosan nélkülöző, éhező, betegre dolgoztatott tizenöt éves fiú a segédi bizonyítvánnyal zsebében végül hazamenekül nagybátyához: ekkor kezdett festészetet tanulni. Noha nem mindennapi életpályája csupán áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, az azonban biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.