Erkel Ferenc nyomában: életre kelő történelem az Úri utca 24. szám alatt
Izgalmas története van, és neves lakói voltak a budavári Úri utca 24. szám alatt található épületnek. Az utcára barokk stílusú homlokzatával tekintő házban lakott családjával Erkel Ferenc, a Himnusz zenéjének szerzője. A ház legkorábbi, név szerint is ismert lakói a városi tanács tagjai voltak a 15. században.
Az Úri utca 24. szám alatt található ház története a 14. században kezdődött, erről tanúskodik a ház dongaboltozatos bejárati előcsarnokában lévő gótikus ülőfülkesor, melynek északi oldalán öt különböző középkori kőfaragójel is fennmaradt – derül ki Budapest 100 cikkéből. Érdekesség, hogy a késő középkorban a mai Úri u. 24-től az 50. házszám alatt található épületig terjedő részét Kalmarwtcha-nak, vagyis Kalmár utcának nevezték.
A ház legkorábbi lakói, akiket név szerint is ismerhetünk, a 15. század második felében Ulrich Weichenperger és Hans Hanko voltak, mindketten budai esküdtek, a városi tanács tagjai. 1700 körül az épületet barokk stílusban építtették át, a maival lényegében megegyező elrendezését pedig 1869-ben nyerte el.
Erkel Ferenc még az átépítés előtt, 1851-ben költözött a házba, mégpedig az épület Tóth Árpád sétány felé néző részének egyik emeleti lakásába. A Himnusz zenéjének szerzője 1835-től élt Pesten, és 1839-ben vette feleségül a budavári Nagyboldogasszony-templom karnagya, Ádler György lányát, Ádler Adélt. Az Úri utcában 1860-ig laktak, a házaspár tizenegy gyermekéből az utolsó négy (Ilona, Oszkár, Ferenc és István) ebben a házban született.
1945-ben, Budapest ostromakor az épületet találat érte, a ház Úri utca felőli emeleti része a háború utolsó napjaiban megsemmisült.
1949-re az emeletet újraépítették, az 1950-es évek elején folytak régészeti feltárások. 1952-ben műemléki felmérés készült róla, 1953-ban helyreállították, 1964-ben pedig Lipták Irén tervei szerint készült az újabb műemléki helyreállítás, ekkor nyerte el a ház homlokzata a ma is látható barokk kialakítását.
A Himnusz zeneszerzőjének 2010-ben, születésének 200. évfordulóján állítottak emléket a ház homlokzatán elhelyezett emléktáblával. Egy másik, január 22-én ünnepelt 200. évforduló is kapcsolódik Erkel Ferenchez, hiszen 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz szövegét Kölcsey Ferenc. Mint arról a Nagyon Vár is beszámolt, ebből az alkalomból a Várkert Bazár rendezvénytermében tartottak zenés irodalmi eseményt ismert közéleti személyiségek részvételével.
%2C_Budapest%2C_Hungary.jpg)
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
