
Egy XX. századi passió, avagy a budaörsi svábok szenvedéstörténete: filmvetítés és beszélgetés a Budai Várban
Az elsősorban szőlő- és bortermelésből élő budaörsi svábok a két világháború között évről évre Európa-szerte híressé vált szabadtéri passiójátékokat adtak elő a Kő-hegyen. A közönség egy része a Kálvária dombra vezető keresztutat végig járva közelítette meg az ünnepi előadást. Akkor még nem sejthették, hogy néhány év múlva egy olyan szenvedéstörténetet élnek át, amely a XX. századi diktatúrák embertelenségének egyik iskolapéldája lesz. A rákosista ötvenes években még a kálváriát is lerombolták, mintegy letörölve a valaha itt élt, majd kitelepített svábok emlékét a dombról. De mindhiába: cikkünkkel és a rendezvénnyel rájuk emlékezünk.
A XVII. század végére elnéptelenedett faluba még a költőként is ismert gróf Zichy Péter gróf (1673–1726) hitvese, gróf Zichy Péterné Bercsényi Zsuzsanna (1691–1745) hívott be németajkú telepeseket Bajorországból. Immáron több, mint 300 évvel ezelőtt, 1721. április 21-én pedig fa család zsámbéki várkastélyában letelepedési szerződést írták alá a Zichy-birtokokon élő sváb telepesekkel. Ebben leszögezték, hogy akik szőlőtőkét telepítenek a birtokra, azok öt évig adómentességet élveznek és még a földbirtokosnak járó terményadó, vagyis a kilenced terhe alól is mentesülnek. Ebből is jól látszik, hogy Budaörs földrajzi adottságai kedveztek a szőlőtermesztésnek, éppúgy mint a közeli Budafok vagy Budakeszi lankái, illetve a mai Etyek-Budai borvidék sváb falvai, amelyeket szintén német telepesek vontak művelés alá. A XVIII. században jelentős fejlődésen mentek át az említett települések, többek között Budaörs is. Létrejött egy új magyarországi borvidék, ma is erről tanúskodik a részben ma is meglévő – a Kő-hegy és a Kálvária-domb körüli – pincefalu.

A budai és Buda-környéki szőlők sorsát azonban a XIX. század utolsó harmadában megpecsételte a szőlőgyökértetű (Viteus vitifoliae) vagy ismertebb nevén a filoxéra járvány. A helyiek ennek ellenére védekeztek, újratelepítettek, kereskedtek. Az itt élő leleményes sváb közösség túlélte és alkalmazkodott az új helyzethez, a gazdák újra termővé, hasznossá tették az elpusztult területeket, ekkor jöttek létre például a budaörsi, budafoki, budatétényi barackosok. A harmincas években csak a budaörsi gyümölcspiacon mintegy 50.000 mázsa őszibarackot adtak el a helyi őstermelők.

Jézus szenvedéstörténetét először 1931-ben adták elő a helyi sváb Müller vendéglőben, majd évről évre szép hagyománnyá vált az ünnepi esemény.
Budaörs . . . Hegyes, dombos vidék kies lankáin terül ez a közel tízezer lakosú nagyközség. Lakosai Svábok, de egyformán jól beszélnek németül és magyarul. A céltalanul őgyelgő idegen, ha elkapva egy-egy beszélgetés foszlányát, ezt hallja: „Jó . . . jó . . . nem tudhatja, hogy a társalgás milyen nyelven folyt. Mert lehetséges, hogy svábosan azt mondották, hogy „igen . . . igen . . Egyébként, legalább is máig, nem igen volt nevezetessége ennek a községnek. Megszökött falusi házakat, jellegzetes utcasorokat, egyszerű paraszti embereket találhatott itt is csak az idegen. Legfeljebb azon csodálkozhatott el, hogy alig egy órányira a fővárostól, kire pora sincs nyaralóknak. De ennek okát is hamar megtudhatta: Budaörsnek nincs megfelelő vize. Keserű víz fakad a kutak mélyén, nem veszi be a megyeri vízhez szokott pesti gyomor. A község végén kurta kocsma, de mindjárt mellette „kulturház“ is. És ez a kulturház nagy események színhelye mostanság. A Budaörsi Levente Egyesületrendez itt szombatonkint és vasárnaponkint passió-játékokat. Egyszerű emberek, budaörsi benszülöttek figyelik áhítattal az előadást, de vasárnaponként messzebb idegenből is átrándulnak a vendégek. A budaörsi passiójátékoknak máris hire jutott és nem lehetetlen, hogy Budaörs művészi eseménye nemsokára a komoly érdeklődés középpontjába kerül. Tisztán a saját erejéből, idegen segítség és támogatás nélkül hozta össze ezt a, szép produkciót a Budaörsi Levente Egyesület. Ebben a passiójátékban — minden budaörsi. Helybeli földművesek és iparosok játsszák a színjátékot, helybeli a zenekar, budaörsi a karmester Hesz János, budaörsi a díszletek festője. Herczog Pál, s végül budaörsi a passiójátékok megteremtője, lelke és szellemi vezére, Bató Géza, a helybeli tanító, ki példátlan buzgalommal, akaraterővel és tehetséggel tanította be az egyszerű embereknek nehéz feladataikat.
- tudósított az első budaörsi passióról a Pesti Hírlap 1931. március 22-i lapszáma.

A több száz éve Budaörsön otthonra találó svábok nem meglepő módon német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat, azonban a világégés utáni kommunista hatalom nem így tekintett rájuk. A jellemzően katolikus vallású helyiek számára az úrnapi körmenet volt az egyik legfontosabb ünnep, amikor a falu apraja nagyja, megmutatta a nagyvilágnak, hogy egy erős és összetartó közösség. Annyi erejük persze nem lehetett, hogy a második világháború után megakadályozzák a bosszúszomjas kommunisták hazug és bűnbakképző politikájának célját: a magyarországi svábok megbüntetését és egy jelentős részének Magyarországról történő kiutasítását, illetve kitelepítését. Már közvetlenül a háború lezárásakor internáltak közel 800 budaörsi férfit, majd a következő évben mintegy nyolcezer embert telepítettek ki marhavagonokban. Budaörs volt az első olyan sváb falu, amelynek lakosságát Németországba száműzték.
A svábokat kitelepítik, mint tavaly a zsidókat. Marhacsorda módjára hajtják el őket, száz- és százezer embert. A kollektív büntetés mint nemzetközi gyakorlat a legaljasabb elv, amivel ez a század megajándékozta önmagát. Tegnap a zsidók, ma a svábok, holnap a polgárság, aztán a laposfülűek… S hajtanak bűnöst és ártatlant, gyereket és aggastyánt. Az európai élet erkölcsének ez a vége. A nagyhatalmak közömbösen terelnek emberi tömegeket, akik magas kultúrákat építettek fel; határozati alapon terelik őket, sommásan, csorda módra, egyik országból a másikba. Ilyenkor megejt a kísértés, hogy kilépjek – így vagy úgy – ebből a társadalomból. Ebből a világból.
- írta a kassai cipszer családból származó, s itt a Vár tövében, a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor.

A Dunatáj Alapítvány és a Saxlehner András Egyesület a budaörsi kitelepítésekre történő megemlékezésként vetíti le 2025. március 19-én, szerdán 18 órától a a budavári Pasha Caféban a Buglya Sándor által rendezett Sváb passió című – a budaörsi kitelepítést feldolgozó és bemutató – dokumentumfilmet, illetve szerveztek még egy film utáni beszélgetést az alkotókkal.
Az est házigazdája ezúttal is a kerületi német kisebbség emblematikus alakja, Farkas Hoffmann Márta újságíró lesz.
A rendezvény partnerei tematikus budavári portálunk mellett a Budavári Német Nemzetiségi Önkormányzat, a ClubNetCet Egyesület, valamint a Viadukt Alapítvány lesznek. Az eseményre ezen a linken lehet regisztrálni.
A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak!


Az elsősorban szőlő- és bortermelésből élő budaörsi svábok a két világháború között évről évre Európa-szerte híressé vált szabadtéri passiójátékokat adtak elő a Kő-hegyen. A közönség egy része a Kálvária dombra vezető keresztutat végig járva közelítette meg az ünnepi előadást. Akkor még nem sejthették, hogy néhány év múlva egy olyan szenvedéstörténetet élnek át, amely a XX. századi diktatúrák embertelenségének egyik iskolapéldája lesz. A rákosista ötvenes években még a kálváriát is lerombolták, mintegy letörölve a valaha itt élt, majd kitelepített svábok emlékét a dombról. De mindhiába: cikkünkkel és a rendezvénnyel rájuk emlékezünk.

Exkluzív tárlatvezetésekkel, történelmi előadásokkal, különleges családi programokkal várják a kicsiket és a nagyokat is a Budavári Palotanegyedben található Vármúzeumban. Az 1848. március 15-én kitört forradalom ünnepnapja alkalmából az összes programra és kiállításra a belépés ingyenes.

Kápolnapuszta egy éppen idén 80 éve kiirtott sváb falu volt. Lakosságának többségét a második világháború végén meggyilkolták a „felszabadító szovjet harcosok”. A túlélők nagy részét a háború után származásuk miatt kitelepítették a kommunisták. A falu és annak lakosságának tragédiáját bemutató dokumentumfilm után történészek beszélgetnek a sokáig nem csak kibeszélhetetlen, de megemlíteni is tilos történtekről. A Saxlehner András Egyesület által 2025. március 12-én 18 órára, a budavári Pasha Caféba szervezett program nyilvános és ingyenes, azonban a cikkben szereplő linken regisztrálni kell!