Egy kép többet mond ezer szónál: 1948 májusából üzen a budavári Ruszwurm Cukrászdából
A budavári Szentháromság utcai Ruszwurm Cukrászdában összeboruló idős pár szívszorító képét az MTI egykori fotósa, Kozacsek Elek (1899-?) fényképezte 1948. május negyedikén.
A második világháború szörnyűséges borzalmai után, az ostrom alatt romba dőlt vári házak között pillanatnyi békeként találja szíven az embert ez a nagyon szerethető kép. Egy kis béke és szeretet. Persze békéből nem sok, hiszen ma már jól tudjuk, hogy a szovjet katonai megszállók által hatalomba tolt kommunisták, s vezérük Rákosi Mátyás egy újabb rémkorszakot hozott hazánk és nemzetünk életébe. Az 1947.évi "kékcédulás választások" elcsalása után Magyarország ismét megindult az önkényuralom felé, ezúttal a szélsőjobboldali nyilasok helyett a szélsőbaloldalt képviselő kommunisták tették prédájukká a hazánkat, Magyarországot, amely egy újabb szabadságharcba és annak kudarcába, majd egy négy évtizedes szovjet megszállásba torkollott.
És minden borzalom ellenére itt ez a szívbe karcolódó szeretemkép, ami valami sokkal többet üzen, mint egy egyszerű ölelés. A feleségét átölelő férfi a biztonság és a vigasztalás, sőt mi több: a mindent túl élő emberi szeretet, az örök szerelem jelképe lehetne. Mintha a kép azt üzenné nekünk közel nyolcvan év távlatából, hogy bár nem tudjuk, hogy mekkora veszteség érte a fényképen szereplő idős párt a háború alatt vagy az életük során, de a szeretetük mindent túl élt.
Gyere bújj hozzám, ne félj, itt vagy, s én itt vagyok, szeretlek és szeretsz, élsz, élek, élünk!
„Adj címet a képnek!" – írhatnánk. De hisszük, hogy ennek a képnek valódi története van. Lehet, hogy csak a mi kíváncsiságunkat birizgálta meg, de
olyan jó lenne megtudni, hogy kik voltak Ők, mi történt velük, hogyan alakult a sorsuk, életük? Vajon élnek-e még olyanok a Várnegyedben, akik emlékeznek rájuk, akik ismerhették őket?
Száz éve, 1924-ben sok mindent történt az első világégés után felbolydult világban. A versailles-i békerendszer alapjaiban hagyta figyelmen kívül az európai nemzetek és országok jelentőségét és erejét. Ennek következtében még szinte le sem zárult a háború, de a Monarchiával, Olaszországgal és főként a Németországgal szembeni példátlan igazságtalanság elültette egy következő fegyveres konfliktus magjait a háborús traumán épphogy átesett Európában. Mindeközben a budai Várnegyedben sokkal emberközelibb dolgok történtek, de nézzék csak: nézegessenek 100 éves fényképeket!
%2C_Budapest%2C_Hungary.jpg)
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
