Budapest 150 - Ma van a Lánchíd születésnapja!
1849-ben éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Széchenyi lánchidat.
Elöljáróban is érdekes adalék, hogy a Budát és Pestet összekötő Széchenyi Lánchíd nemcsak a Budát és Pestet összekötő első kőhíd, de a Duna teljes magyarországi szakaszán is az első ilyen építmény volt.
Kevesen tudják, de a Pestet Budával elsőként összekötő állandó hidat gróf Széchenyi István (1790-1860) álmodta meg ugyan, a Hídegylet is ő alapította 1832. február 10-én, de a híd megépítését Sina György (1783-1856) finanszírozta, akinek születésnapján avatták fel a klasszicista stílusban megépített Lánchidat. A munkálatok már egy évtizeddel korábban, 1839-ben megkezdődtek az angol William Tierney Clark (1783-1852) tervei alapján, azonban a kivitelezés valódi - mai divatos kifejezéssel élve - operatív irányítója azonban a skót származású Adam Clark (1811-1866) építésvezető volt, akinek a 170 évvel ezelőtt átadott váralagutat is köszönhetjük. A híd alapkövét 1842. augusztus 24-én Károly főherceg, Teschen hercege rakta le.
Széchenyi így írt William Tierney Clarknak 1846. januárjában:
Két párt áll szemben egymással. Ebből következően az aláírások nem haladnak túlontúl gyorsan: Az egyik párt, élén néhány budaival, a dolog műszaki kivitelezését hazánkfia kezébe kívánná letenni, míg jómagam és a báró is nem kívánunk tudni kísérletező mesterekről, hanem az ügy Ön általi írányitását kívánjuk. A részvények ára 10 sterling font egyenkint, és úgy mondják, hogy igen hasznot hajtó vállalkozás lesz, nem tudom, mit gondoljak róla, de meglehet, néhányat tán Önnek is át kellene vennie.
Gróf Széchenyi István (1791-1860) végül Clark Ádámot nevezte ki az Országos Közlekedési Bizottság tanácsosának 1847-ben. Itt érdemes megemlíteni, hogy a szabadságharc idején Clark Ádám mentette meg a Lánchidat Heinrich Hentzi osztrák tábornok, illetve Alnoch Alajos ezredes hídrobbantási kísérletétől, amikor is a Lánchíd kamráit vízzel öntette el. Ennek a hősies tettnek is köszönhető, hogy a magyarok nagyon megkedvelték a skót származású mérnököt. Itt, a Várszínház egyik előadásán ismerte meg a budai városkapitány Áldásy Antal lányát, Máriát, akit csakhamar feleségül is vett. Ezután visszavonult és csak családjának élt, három gyermeke született. A közeli Koronaőr utcába tervezett villában szerette volna berendezni a családi fészket, azonban 1866. június 23-án, egy szombati napon tüdőgyulladás miatt távozott az élők sorából.
A Lánchíd történetéhez még hozzátartozik, hogy a hídfők legendás kőoroszlánjait Marschalkó János (1818-1877) lőcsei szobrászművész készítette el három évvel az átadás után, 1852-ben.
Isten éltesse a Lánchidat, Isten éltesse Budapestet!
Ferenc József étkezései a korábbi évszázadok szokásait követték, az íróasztalnál elfogyasztott kora reggeli néhány falatot általában dél körül követte a reggeli és este hat órakor volt a főétkezés. Utóbbin gyakran vettek részt meghívottak, akiknek többsége rendkívüli megtiszteltetésként élte meg, hogy az uralkodóval egy asztalnál ülhetett. Különlegesek voltak ezek az étkezések abból a szempontból is, hogy az ezt követő fogadáson néhány szót válthattak az uralkodóval, pontosabban fogalmazva, válaszolhattak a kérdéseire. Hogy milyen lehetett egy udvari ebéd az uralkodóval? Nos, ez kiderül a cikkünkből.
A Vár, A Krisztinaváros, az egykori Tabán. A filmhíradó főként a háború után megújuló Várnegyed műemlékeire, turisztikai látványosságaira fókuszál, de számtalan ma már érdekes mozgófilmrészletet találhatunk benne, például a még meg nem épült Hilton Szálló nélküli Szentháromság teret. De csodálatos légi felvételek szerepelnek benne a kerületről, archív fotók a régi várbeli éttermekről, a Tabánról, az egykori Horvát-kertet is láthatjuk és még sorolhatnánk.
Az asztaloslegényből lett világhírű festő 1844. február 20-án született Munkácson. Az alig nyolcéves korában árván maradt kisfiú Békéscsabára kerül anyai nagybátyjához, aki 1855-ben asztalos inasnak adta. Az Aradon folyamatosan nélkülöző, éhező, betegre dolgoztatott tizenöt éves fiú a segédi bizonyítvánnyal zsebében végül hazamenekül nagybátyához: ekkor kezdett festészetet tanulni. Noha nem mindennapi életpályája csupán áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, az azonban biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
