Buda „láthatatlan” patakja egykor pusztító árvizet is okozott– fotókkal!

Ha azt halljuk, hogy Budapest és árvíz, akkor természetes módon egyből a Dunára gondolunk. Pedig a városnak, azon belül is Budának van egy olyan, ma már részben láthatlan patakja, amelyik közel 150 évvel ezelőtt komoly pusztítást végzett. Egy nyári zivatar nyomán kialakult árvízről így ír a PestBuda:

Az 1875. július 26-i viharban lezúduló áradat a Svábhegyen letarolta a szőlőket, majd a Horváth-kert, később a Vérmező környékét öntötte el, végül a Rácváros irányába tört tovább, miközben az útjába álló házakat elpusztította.

Az ár az Ördög-árok vonalán rohant lefelé, ahol viszont sok ház állt már a beboltozott Ördög-árok felett, ezek alól egyszerűen eltűnt a talaj és a házak, a lakókkal együtt bezuhantak az alant folyó vízbe. Az áradat miatt a fogaskerekű sem járt néhány hétig.

A Magyarország és a Nagyvilág című lap 1875. július 4-i száma így számolt be a természeti katasztrófáról: „A budai hegyekről a második vihar a jégesővel párosult felhőszakadás után megindult az árvíz és borzasztó rohamosan, ragadón törtetett le; alig egy negyed óra múlva megdagadt az ördögárok, az utczákon patakként folyt a viz, mely perczről perezre ijesztő mérvben emelkedett. A Ráczfürdő körül levő házak lakói jajkiáltások közt széledtek el s kerestek menedéket; épületek, melyek az egyik perczben még biztosan látszottak állani, már a másik perczben ingadoztak s rombolva dőltek össze. A viz behatott a házakba és kihozott magával asztalt, ágyat, zongorát, szekrényét; a tengerré növekedő habokon egész kolóniák látszottak. Az ördögárok bolthajtása leomlott, az átjáró hidacskák eltűntek. A nyári lakokból berándulókat és a Svábhegyre, zugligetbe kirándulókat, kiket útközben kapott a vészes idő, részint elsodorta, részint halálra ijesztette. A svábhegyi fogaskerekű pálya sínéit megrongálta, lesodorta az ádász vész; az indóház, mely elég szilárdan van épülve, ingott, mint valami kártyaház.”

De mi is az Ördög-árok, hol ered, és mióta, mekkora szakaszán van befedve? A válaszhoz a Turista Magazin vonatkozó cikkét hívtuk segítségül.

Az Ördög-árok a Nagykovácsi-medencében ered, majd Nagykovácsi, Remeteszőlős, Budapest II. és I. kerületének érintésével, húsz kilométert tesz meg a Dunáig. Az időszakos patak medrében ma már csak ritkán, nagy esőzések után van víz.

A patakot korábban számos névvel illették. Hívták például Szent Pál-árkának, utalva arra, hogy a forrás közelében állt a pálosok központjának számító budaszentlőrinci kolostor. A partján dolgozó tímárokról Tímár-pataknak, az eredés helyéről, Nagykovácsiról pedig egy időben Kovácsi-pataknak nevezték.

A ma használatos Ördög-árok név a középkorra vezethető vissza, amikor a szeszélyes vízjárású vízfolyások gyakran kaptak ördögi nevet.

Nagykovácsi és Remeteszőlős után a Remete-hegy és a Hosszú-erdő-hegy között az Ördögárok a látványos Remete-szurdokon keresztül folytatja útját. A másfél kilométer hosszú szurdokot határoló sziklafalak néhol a 80-130 méteres magasságot is elérik. A szurdok speciális mikroklímája számos védett fajnak ad otthont.

Máriaremetétől kezdve a torkolatig az Ördögárok már jellemzően „urbanizált” mederben folyik, vagyis hol bemohásodott kövekkel (ez a szebbik eset), hol betonlapokkal „kibélelt” árokban folyik. Nem volt ez mindig így. Hajdanában például a kiterjedt ártere volt a pataknak a mai Városmajor területén, mely sokáig kaszáló volt, majd közpark lett.

Az Ördögárok az évszázadok során leginkább a Tabánban hagyott mély nyomot. Budapestnek ez a városrésze egykor teljesen másképp nézett ki, mint ma, a girbegurba utcáknak, a kicsiny házikóknak ma már nyoma sincs. A terület mai elnevezése a török időkből származik, és a Debágháné szóból ered, ami Tímár-telepet jelent. A bőrkikészítés vízhez kötött munka, így a patak közelsége sok tímárt vonzott ide akkoriban.

Az Ördög-árok vize a 19. században már rettenetesen büdös és koszos volt, és a fertőzések terjedésében is szerepe volt, mivel tulajdonképpen szennyvíz-elvezetőként funkcionált.

Időnkénti áradásai sem könnyítették meg az életet, ezért 1872-ben elkezdték a patakmeder befedését. A fentiekben már idézett 1875-ös áradás után hamarosan újra megindult a patak befedése, 1878-ban a Városmajortól a Dunáig fedték be.

Mint az alábbi képen is látszik, a Döbrentei téren még látható a befedés előtt itt átívelő hidak egyikének darabja.

A csepeli szennyvíztisztító üzembe helyezése előtt a budapesti háztartásokból naponta összesen 600 ezer köbméter szennyvíz került a folyóba, ebből 50 ezer köbméter az Ördög-árok kifolyásánál érkezett. 2010-től aztán a csepeli szennyvíztisztító megépülésével az Ördög-árok már nem a Dunába, hanem a budai főgyűjtő csatornába fut bele, az Erzsébet-híd melletti nyílás pedig csapadékos időben túlfolyóként működik.

‍