Buda királyfi és Pest királykisasszony
Hogy milyen városi legenda fűződik a címben szereplő szobrokhoz azt megtudhatják a cikkünkből és nem mellesleg azt is, hogy ennek mennyi köze van a valósághoz. Mindenesetre nekünk ez is egy I. kerületi „szeretemhely” és nem csak azért, mert innen is látjuk a Budavári Palotát.
…és lép a lány, megy a fiú felé, sosem éri el. Az ifjú vár, kezét nyújtja felé, mégsem éri el. Csak egy lépés van már köztük, még sincs számukra remény, szobrok ők egy szirt tetején, szobrok ők egy szirt tetején…
- hangzik el a Zorán-testvérek nevével fémjelzett Metro együttes Régi kép, szobrok című 1969-ben debütált dalában.
Amelyet – a városi legendával ellentétben – nem a képen látható műalkotás ihletett. Az igazság annyi, hogy Budapest I. kerületében, a Gellért-hegyi Gruber József víztározó tetején, a Filozófusok kertjétől alig néhány lépésnyire valóban található egy a dalszöveghez nagyon passzoló szobor, amely egy női és férfi alakot, egy királykisasszonyt és egy királyfit ábrázol.
A tény azonban az, hogy bronzból és kőből készült művet csak később, a dal megszületése után közel másfél évtizednyivel, 1982-ben leplezték és avatták fel. A műalkotás – legalábbis a legenda szempontjából jelentősebb - érdemi részét, a már említett alakokat Lesenyei Márta (1930-) Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész tervezte, míg a talpazatot Vadász György (1933-) Prima Primissima, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építésznek köszönhetjük. Azt nem tudjuk, hogy a művésznőt mennyire ihlette meg Zoránék dala, de nem elképzelhetetlen, hogy hatott rá. Az egymás felé vágyakozóan néző és kezükkel egymás irányába nyújtó királyi alakok a Duna jobb- és balpartját, Buda és Pest beteljesült "házasságát", a két városrész egyesülését jelképezik.
A szobor hivatalos neve Kilátó-kő és nem véletlenül, hiszen az alkotástól pazar kilátás nyílik a magyar fővárosra. Különleges élményt nyújt, hogy innen élőben is láthatjuk azokat az épületeket, amelyek a szobor talapzatán is megtalálhatunk. Szóval, ebben a napos, illatos és színes, őszi időben érdemes felkaptatni a Gellért-hegyre és Buda királyfi, illetve Pest királykisasszony mellől megcsodálni a várost.
A dal pedig akkor is szép, ha nem a szobrok ihlették, hallgassák csak:
%2C_Budapest%2C_Hungary.jpg)
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
