Az utolsó budai pasa, aki a keresztény sereg tiszteletét is kivívta
1686-ban, Buda visszafoglalásakor a keresztény seregek utolsó, nagy általános rohamában vesztette életét az első vonalakban harcoló Abdi pasa, aki kijelentette, hogy inkább meghal, ha nem tudja megvédeni a várat az ostromló sereg ellen. Ezzel kivívta az ellenség elismerését is.
Egy hete a Várhegy déli csücskében található turbános sírköveket mutattuk be, amelyek ugyan eredetileg nem itt álltak, annyiban mégis hitelesen emlékeztetnek Buda török korszakára, hogy a hódoltság idején egy temető volt ezen a helyen, ahogyan arról korabeli metszetek is tanúskodnak.
Az ásatások, épületbontások alkalmával előkerült síremlékekből létesített emlékhelytől légvonalban 1600 méterre, a Vár északi csücskében, félúton a Bécsi kapu és a Hadtötréneti Múzeum között, az Anjou bástyánál ugyancsak a török idők egy kiemelkedő mementóját találjuk: az utolsó budai pasa, az albán származású Abdurrahmán Abdi Arnaut síremlékét.
Ha nem is pontosan itt, de a korabeli történetírók szerint a közelben hunyt el Buda utolsó vezíre. Az emlékművet 1932 szeptemberében annak a Szabó Györgynek a leszármazottai állíttatták, aki a felszabadító hadsereg katonájaként ugyanitt, és ugyanezen a napon, 1686. szeptember 2-án lelte halálát.
Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa Zsille Kálmán festőművész tervei alapján elkészült síremlékének a Széll Kálmán tér felé eső oldalán mai török nyelven, a Vár felőli oldalán pedig magyarul és arab írással, oszmán-törökül olvasható:
„A 145 éves török hódoltság utolsó budai helytartója vezir Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa e hely közelében esett el 1686 nyárutó hava 2 napján délután életének 70-ik évében. Hős ellenfél volt békesség vele!”
%2C_Budapest%2C_Hungary.jpg)
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
