Az utolsó budai pasa, aki a keresztény sereg tiszteletét is kivívta
1686-ban, Buda visszafoglalásakor a keresztény seregek utolsó, nagy általános rohamában vesztette életét az első vonalakban harcoló Abdi pasa, aki kijelentette, hogy inkább meghal, ha nem tudja megvédeni a várat az ostromló sereg ellen. Ezzel kivívta az ellenség elismerését is.
Egy hete a Várhegy déli csücskében található turbános sírköveket mutattuk be, amelyek ugyan eredetileg nem itt álltak, annyiban mégis hitelesen emlékeztetnek Buda török korszakára, hogy a hódoltság idején egy temető volt ezen a helyen, ahogyan arról korabeli metszetek is tanúskodnak.
Az ásatások, épületbontások alkalmával előkerült síremlékekből létesített emlékhelytől légvonalban 1600 méterre, a Vár északi csücskében, félúton a Bécsi kapu és a Hadtötréneti Múzeum között, az Anjou bástyánál ugyancsak a török idők egy kiemelkedő mementóját találjuk: az utolsó budai pasa, az albán származású Abdurrahmán Abdi Arnaut síremlékét.
Ha nem is pontosan itt, de a korabeli történetírók szerint a közelben hunyt el Buda utolsó vezíre. Az emlékművet 1932 szeptemberében annak a Szabó Györgynek a leszármazottai állíttatták, aki a felszabadító hadsereg katonájaként ugyanitt, és ugyanezen a napon, 1686. szeptember 2-án lelte halálát.
Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa Zsille Kálmán festőművész tervei alapján elkészült síremlékének a Széll Kálmán tér felé eső oldalán mai török nyelven, a Vár felőli oldalán pedig magyarul és arab írással, oszmán-törökül olvasható:
„A 145 éves török hódoltság utolsó budai helytartója vezir Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa e hely közelében esett el 1686 nyárutó hava 2 napján délután életének 70-ik évében. Hős ellenfél volt békesség vele!”
A régvolt emberi világ olykor hiányos, szakadozott emlékei a plakátok, közös múltunk kopottas falragaszai, régről jövő, cseppet sem aktuális üzenetekkel. A plakát időutazást jelent: utazást a korba, ahonnan az üzenet a plakátokon keresztül még ugyanolyan elevenen érkezik, mint ahogyan nagyanyáink, s nagyapáink idejében. Magunk elé képzelhetjük az Úri uccába beforduló omnibuszt, a cilinderes férfiakat és kalapos-napernyős-csipkeruhás hölgyeket, ahogyan tipegve igyekeznek a Királyi Palota felé, a Szent György tér irányába, a siklóhoz. Megelevenedik a mainál jóval díszesebb budavári utcácskák konflisokkal tűzdelt képe és már-már hallatszik a Halászbástyából a várost szemlélő, lenyűgözött külföldiek, látványtól elaléló moraja. Itt járnak körülöttünk ugyanazok a régimódi emberek, pedig csak ránézünk egy plakátra és becsukjuk a szemünk.
Éppen ma van Budavár 1686. szeptember 2-i visszafoglalásának emléknapja, melynek egyik leghősiesebben harcoló alvezére Savoyai Jenő volt. És ehhez kapcsolódóan közeledik egy a törökök kiűzése szempontjából talán még jelentősebb évforduló, hiszen Savoyai Jenő herceg - egy évtizeddel Budavár visszavétele után - 1697. szeptember 11-én Zentánál aratott elsöprő győzelmet II. Musztafa szultán serege fölött. E két évfordulót egyetlen személy köti össze, a törökverő Savoyai herceg, akinek legendás történetű lovasszobráról is beszélgettünk Budavár testvérvárosának, Zentának az idegenforgalmáért felelős igazgatójával, Laskovity Kornéllal.
Ma reggel érkezett a tragikus hír, miszerint meghalt minden idők egyik legmeghatározóbb európai filmszínésze, Alain Delon. A francia filmcsillag neve nemzedékek számára egyet jelentett a sármos hódítóval, a filmvásznak modern kori Casanovájával. Alain Delon többször is járt Magyarországon, a Budai Várba is ellátogatott, de találtunk ennél különlegesebb, áttételesebb kapcsolódási pontokat is.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
