"Avanti ragazzi di Buda..."
1956. októberében egy monstrum ellen indult meg a békésen tüntető magyar egyetemisták tömege a Műszaki Egyetem irányából a Bem térre. Az ezt követő szabadságharc Dávid harca volt Góliát ellen. És ebből a küzdelemből kivették a részüket a budai srácok is. Róluk is szól egy szép olasz dal, amit minden magyarnak ismernie kellene.
Az olasz Fronte della Gioventù nevű egykori alternatív zenekar kultikus, 1956, illetve az abban harcoló a budai és pesti srácok emlékére írt dal a magyar szabadságharccal együttérző olaszok egyik legszebb emléke. A Piergiorgio Menia által jegyzett induló Olaszországban a hazafias érzelmű fiatalok himnuszává vált és ma is hatalmas tömegek éneklik, jellemzően a Lazio nevű futballcsapat meccsein.
Ha még nem hallotta a dalt, akkor most íme elérkezett az idő, hogy megismerje a magyar szabadságharc olasz himnuszát, indulóját!
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
S ha még nincs is Szent Mihály napja mégis „Kánikulában, halk lombok alatt…” lopakodott be az évszázados utcák évszázados házainak évszázados falai között. Ott osont a Tóth Árpád sétányon és somfordált a budavári templomok tövében barnás-vöröses-sárgás festékpalettájával és pingálta ki az elmúlás gyönyörű színeivel ezt a festői tájat. A rohanó emberek észre sem vették, ahogy besurrant szívükbe, ahogy elejtette bennük az emlékeket, mint ahogyan a faleveleteket hullajtja le a Kapisztrán téri gesztenyefa. Ma is itt settenkedik szinte észrevétlenül, pedig mennyire érdemes meglátni különleges szépségét: "Itt van az ősz, itt van ujra..."
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
