A színészdinasztia, akiknél eredeti Munkácsy-festmények lógtak a nappaliban
A magyar közélet legnevesebb színészdinasztiája kétségtelenül a Latabár-família volt. Már az 1830-as években játszottak Latabárok a magyar színpadokon,ugyanis Latabár Endre (1811-1873) miskolci színigazgató és színésznő felesége, Török Mária (1822-1895) voltak a színészdinasztia alapítói, de ma is mulattatja a közönséget a család legfiatalabb színész tagja, ifj. Latabár Kálmán fia, Latabár Árpád (1963).
Latabár Kálmán (1902-1970) Kossuth-díjas magyar színész minden idők egyik legnépszerűbb magyar komikusa volt a budapesti Operettszínház tagjaként. 1902. november 24-én született Kecskeméten, dédapja, a már említett Latabár a XIX. század legismertebb magyar színésze és színigazgatója volt, nagyapja a szintén színész Latabár Kálmán Árpád, szülei az idősebb Latabár Árpád, színész és Deutsch Ilona színésznő voltak. Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, majd 1923-ban már táncos-komikusként dolgozott a Fővárosi Operettszínházban, de játszott a Budai Színkörben, a Pesti Színházban, a Művész Színházban és a Royal Orfeumban is. Filmszerepeiben is felejthetetlen alakításokat nyújtott, Ő volt Latyi, a nagy nevettető. A teljesség igénye nélkül szerepelt az Egy bolond százat csinál, az Egy szoknya, egy nadrág, a Mágnás Miska, a Janika, A képzelt beteg vagy az Állami Áruház című filmekben. Sajnos súlyos cukorbetegségben szenvedett, állapota 1970 elején fordult válságosra, január 10-én hunyt el Budapesten, még ebben az évben felesége, Walter Katalin (1902-1970) is követte.
Még semmit nem csinált, csak kijött a színpadra, és már nevettek rajta. Megállt, a nézőtér pedig tombolva tapsolt. Nevetni kellett rajta, olyan volt a fizimiskája. (…) Apuka semmi mást nem akart, csak játszani!
– mondta róla a lánya.
Fia, ifjabb Latabár Kálmán (1938-2000) a családi hagyományok folytatójaként ugyancsak színész lett. A Latabár-család sokáig Zuglóban, a Dózsa György út és az Abonyi utca sarkán álló társasházban található nagypolgári lakásban él és itt - egy fényképnek köszönhetően - biztosan tudjuk, hogy két Munkácsy-festmény lógott a nappali falán, annak díszeként. Az egyik az Ecce homo című festmény színvázlata volt, amely ma a Budavári Palotában található Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg, a másik pedig az Alkonyat című festmény volt.
Írásunk időszerűségét az is indokolja, hogy éppen most január végén lesz 80 éve annak, hogy Szerb Antal kegyetlen gyilkosok áldozataként kénytelenül itt hagyta a földi világot. Noha az író számtalan helyen járt a nagyvilágban, azonban, ha hihetünk a regénybeli főszereplőnek, Mihálynak, s miért ne hinnénk, akkor a legjobban mégis a Budai Várat szerette, s azok régi utcáit sose unta meg. És ezzel el is jutottunk cikkünk témájához, s a legfontosabb kérdéséhez: Hogyan jelent meg a Budai Vár az Utas és holdvilágban? Erről szól mostani írásunk!
Az első magyar mérnöknő 1899. március 8-án született eredetileg Polák néven egy hétgyermekes zsidó családban. A gabonakereskedő édesapa mindent megtett azért, hogy fiaihoz hasonlóan lányai is tanulhassanak, majd diplomát szerezhessenek. Ennek eredményeképpen az első magyar mérnöknő testvérei közül ketten – Vilma és Margit - orvosnők lettek, míg Berta tanárnőként végzett. Férje, Fischer József mellett, együtt dolgozott a modern magyar építészet legnagyobbjaival: Breuer Marcellal, Hajós Alfréddal és Molnár Farkassal is. Az első kerületben az Attila út 127, a Toldy Ferenc utca 1/b. alatt található társasházat, illetve egy Derék utcai lakóházat is tervezett. Idén májusban lesz éppen ötven éve, hogy New Yorkban örökre lehunyta szemét.
Leesett a hó, az egész táj fehérbe borult. A gyerekek által legkedveltebb téli szórakozási lehetőségek közül a szánkózás ilyenkor előkelő helyen szerepel. Nem csak most, hanem évszázadok óta. Ha festményeket nem is, de fotókat tudunk mutatni a szánkózás élményéről, egészen 1945-től. Nézzék csak!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
