A színészdinasztia, akiknél eredeti Munkácsy-festmények lógtak a nappaliban
A magyar közélet legnevesebb színészdinasztiája kétségtelenül a Latabár-família volt. Már az 1830-as években játszottak Latabárok a magyar színpadokon,ugyanis Latabár Endre (1811-1873) miskolci színigazgató és színésznő felesége, Török Mária (1822-1895) voltak a színészdinasztia alapítói, de ma is mulattatja a közönséget a család legfiatalabb színész tagja, ifj. Latabár Kálmán fia, Latabár Árpád (1963).
Latabár Kálmán (1902-1970) Kossuth-díjas magyar színész minden idők egyik legnépszerűbb magyar komikusa volt a budapesti Operettszínház tagjaként. 1902. november 24-én született Kecskeméten, dédapja, a már említett Latabár a XIX. század legismertebb magyar színésze és színigazgatója volt, nagyapja a szintén színész Latabár Kálmán Árpád, szülei az idősebb Latabár Árpád, színész és Deutsch Ilona színésznő voltak. Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, majd 1923-ban már táncos-komikusként dolgozott a Fővárosi Operettszínházban, de játszott a Budai Színkörben, a Pesti Színházban, a Művész Színházban és a Royal Orfeumban is. Filmszerepeiben is felejthetetlen alakításokat nyújtott, Ő volt Latyi, a nagy nevettető. A teljesség igénye nélkül szerepelt az Egy bolond százat csinál, az Egy szoknya, egy nadrág, a Mágnás Miska, a Janika, A képzelt beteg vagy az Állami Áruház című filmekben. Sajnos súlyos cukorbetegségben szenvedett, állapota 1970 elején fordult válságosra, január 10-én hunyt el Budapesten, még ebben az évben felesége, Walter Katalin (1902-1970) is követte.
Még semmit nem csinált, csak kijött a színpadra, és már nevettek rajta. Megállt, a nézőtér pedig tombolva tapsolt. Nevetni kellett rajta, olyan volt a fizimiskája. (…) Apuka semmi mást nem akart, csak játszani!
– mondta róla a lánya.
Fia, ifjabb Latabár Kálmán (1938-2000) a családi hagyományok folytatójaként ugyancsak színész lett. A Latabár-család sokáig Zuglóban, a Dózsa György út és az Abonyi utca sarkán álló társasházban található nagypolgári lakásban él és itt - egy fényképnek köszönhetően - biztosan tudjuk, hogy két Munkácsy-festmény lógott a nappali falán, annak díszeként. Az egyik az Ecce homo című festmény színvázlata volt, amely ma a Budavári Palotában található Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg, a másik pedig az Alkonyat című festmény volt.
Ferenc József étkezései a korábbi évszázadok szokásait követték, az íróasztalnál elfogyasztott kora reggeli néhány falatot általában dél körül követte a reggeli és este hat órakor volt a főétkezés. Utóbbin gyakran vettek részt meghívottak, akiknek többsége rendkívüli megtiszteltetésként élte meg, hogy az uralkodóval egy asztalnál ülhetett. Különlegesek voltak ezek az étkezések abból a szempontból is, hogy az ezt követő fogadáson néhány szót válthattak az uralkodóval, pontosabban fogalmazva, válaszolhattak a kérdéseire. Hogy milyen lehetett egy udvari ebéd az uralkodóval? Nos, ez kiderül a cikkünkből.
A Vár, A Krisztinaváros, az egykori Tabán. A filmhíradó főként a háború után megújuló Várnegyed műemlékeire, turisztikai látványosságaira fókuszál, de számtalan ma már érdekes mozgófilmrészletet találhatunk benne, például a még meg nem épült Hilton Szálló nélküli Szentháromság teret. De csodálatos légi felvételek szerepelnek benne a kerületről, archív fotók a régi várbeli éttermekről, a Tabánról, az egykori Horvát-kertet is láthatjuk és még sorolhatnánk.
Az asztaloslegényből lett világhírű festő 1844. február 20-án született Munkácson. Az alig nyolcéves korában árván maradt kisfiú Békéscsabára kerül anyai nagybátyjához, aki 1855-ben asztalos inasnak adta. Az Aradon folyamatosan nélkülöző, éhező, betegre dolgoztatott tizenöt éves fiú a segédi bizonyítvánnyal zsebében végül hazamenekül nagybátyához: ekkor kezdett festészetet tanulni. Noha nem mindennapi életpályája csupán áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, az azonban biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
